Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2023. DECEMBER 19.

Időskori hypothyreosis – Kezeljem vagy ne kezeljem?

VALKUSZ Zsuzsanna

A pajzsmirigy csökkent működése gyakori az idősekben. A hypothyreosis gyakori okai között szerepel a pajzsmirigy autoimmun megbetegedése, a korábbi pajzsmirigyműtét és a radiojód-terápia. A tünetek atípusosak lehetnek, és a szérumpajzsmirigy-stimuláló hormon szintjének mérését a laboratóriumi vizsgálatok részeként feltétlenül el kell végezni. Az emelkedett szérum-TSH-szint megállapítását ismételt vizsgálattal kell megerősíteni.

HUN 2023;33(12)

Ideggyógyászati Szemle

2023. MÁJUS 30.

[A szérum lncRNS H19-, GAS5-, HAR1B-  és LINC01783-szintjeinek klinikai  jelentősége Parkinson-kórban]

OZDILEK Betul , KAYA Alper Ibrahim , DEMIRCAN Berna , TOMBUL Temel , ANKARALI Handan

[A hosszú nem kódoló RNS-ek (lncRNS-ek) nagymértékben kifejeződnek az agyban, és szintjük változását számos neurodegeneratív betegségben kimutatták. Bizonyított, hogy az lncRNS-ek szerepet játszanak a Parkinson-kór (PD) kialakulásában és progressziójában, és potenciális terápiás célpontként használhatók. ]

ENG 2023;76(5-6)

Ideggyógyászati Szemle

2022. SZEPTEMBER 30.

[A szérum MMP-9- és TIMP-1-szintjei, valamint az MMP-9/TIMP-1 arány aurával vagy a nélkül migrénben szenvedő betegek esetén]

KARADEMIR Fazilet , OZTURK Musa , ALTUNKAYNAK Yavuz , DOVENTAS Yasemin , MUTLUAY Belgin , BASOGLU KOSEAHMET Fulya , BAYBAS Sevim

[A mátrix metalloproteinázok (MMP) fele­lő­sek az extracelluláris mátrix fehérjéinek proteolyticus akti­vitásáért. Az MMP-k endogén inhibitorai a szöveti metalloproteináz-inhibitorok (TIMP). Az MMP-9 a cerebellaris epithelium bazális membránjára hat, és a TIMP-1 antagonizálja. Az MMP-9/TIMP-1 arány az MMP-9 nettó aktivi­tá­sát mutatja. A jelenlegi elképzelés szerint ezeknek az enzi­meknek szerepük van a migrén patogenezisében.

Összesen 50, korábban nem kezelt, egyéb betegségben nem szenvedő migrénbeteget (25 fő aurával, 25 aura nélkül) vontunk be vizsgálatunkba. A kontroll­csoportot 25, életkorban és nemben illeszkedő egészséges személy képezte. Az MMP-9- és TIMP-1-szintek elem­zé­sé­hez a kontrollcsoport tagjaitól egy, a betegektől két (fej­fájásos, illetve fejfájásmentes időszakban) szérummintát gyűjtöttünk. Az enzimek mennyiségét kompetitív ELISA módszerrel elemeztük. Rögzítettük a fájdalom időtartamát és erősségét, valamint a betegség fennállásának időtartamát.

Nem volt szignifikáns különbség a be­tegek (fejfájásos, illetve fejfájásmentes időszakban mérve), valamint a kontrollszemélyek között az MMP-9-szintekben (p: 0,746, p: 0,243). A betegek TIMP-1-szintje szignifikánsan alacsonyabb, MMP-9/TIMP-1 aránya magasabb volt, mint a kontrollszemélyeké (p: 0,001). Pozitív korrelációt találtunk mindkét betegcsoport fejfájásmentes periódusban mért MMP-9-szintje és a fájdalom időtartama között p < 0,05). Szintén pozitív korrelációt találtunk az MMP-9/TIMP-1 arány és a fájdalom erőssége között (p < 0,05).

Vizsgálatunk során a betegek fejfájásos, illetve fejfájásmentes időszakaiban mért alacsony TIMP-1-szint arra utal, hogy a proteolyticus védelem zavarai szerepet játszanak a migrén kapcsán jelentkező neuroinflammációban és fájdalomban. Ebből következően, ezek az enzimek a jövőbeli migrénellenes gyógyszerek támadáspontjaiként szerepelhetnek.]

ENG 2022;75(09-10)

Fókuszban

2022. SZEPTEMBER 06.

A metformin különböző formulációinak hatékonysága és mellékhatásprofilja: szisztematikus áttekintés és metaanalízis

BEDŐ Csaba

A metformin hosszú hatású (nyújtott hatóanyag-leadású [extended release; XR] és késleltetett felszabadulású [delayed release; DR]) formulációi azonos vércukorcsökkentő hatékonysággal rendelkeznek, mint az azonnali hatóanyag-felszabadulású (immediate release; IR) formuláció. Továbbá, az XR formuláció mellett alacsonyabb volt a szérum LDL-koleszterin-szintje, míg a DR formuláció alkalmazásához kevesebb gastrointestinalis (GI) mellékhatás társult, ami javíthatja a betegek terápiás együttműködési készségét (compliance).

HUN

Ideggyógyászati Szemle

2022. JÚLIUS 30.

[Orexin-A- és neurofilamentum-könnyűlánc fehérjeszintek relapszáló-remittáló sclerosis multiplexben szenvedőknél: pilot vizsgálat]

SARUHAN Ercan , KORKMAZ Muammer , ALTIPARMAK Basak , TOSUN Kursad , KUTLU Gulnihal

[A sclerosis multiplex (SM) a központi idegrendszer autoimmun betegsége, aminek leggyakoribb típusa a relapszáló-remittáló forma (RRSM). A tanulmány célja az volt, hogy meghatározza a neurofilamentum-könnyűlánc- (NFL-) és az orexin-A- (OXA-) fehérjeszinteket RRSM-betegekben, és összehasonlítsa azokat egészséges kontrollszemélyek adataival. Módszerek – Ebben az eset-kontroll vizsgálatban összesen 61 személytől (23 RRSM-beteg és 38 egészséges kont­roll) gyűjtöttünk szérum- és cerebrospinalisfolyadék-min­tákat. A szérum- és cerebrospinalisfolyadék-minták NFL- és OXA-szintjeit enzimkapcsolt immunszorbens esszékkel határoztuk meg. A vizsgálati alanyok fáradtságszintjük és annak életminőségre kifejtett hatásának meghatározása céljából kérdőíveket is kitöltöttek. Az NFL- és OXA-szintek optimális határértékének meghatározása érdekében ROC-görbe-analízist végeztünk. A kontrollszemélyekkel összehasonlítva, az RRSM-betegek cerebrospinalis folyadékmintáiban szignifikánsan magasabbak voltak az NFL- és az OXA-koncentrációk (p < 0,001), de a szérumkoncentrációk között nem találtunk szignifikáns különbséget (p = 0,842, p = 0,597). A cerebrospinalis folyadékminták NFL- és OXA-szintjének optimális határértékei a következők voltak: 1,194 ng/ml (NFL) és 77,81 pg/ml (OXA). Az RRSM-be­tegek esetében pozitív korrelációt találtunk a kiterjesztett rokkantsági skála (EDSS) és az Epworth-féle álmos­ság­skála pontszámai között (ρ = 0,49, p = 0,045). Eredményeink alapján a cerebrospinalis folyadék megemelkedett NFL- és OXA-szintjei egyaránt arra utalnak, hogy az RRSM-betegekben neuronalis destrukció zajlik. A neurodegenerációval kapcsolatos további vizsgálatoknak arra kell fókuszálniuk, hogy meghatározzák a neuropeptidek szerepét az RRSM patogenezisében.]

ENG 2022;75(07-08)

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

Varicella-zoster-fertőzéshez kapcsolódó spinalis arachnoiditis – Esetismertetés

GYÖRFI Orsolya, KAMONDI Anita

A spinalis adhéziós arachnoiditis ritka, a gerinc traumás sérülése (gerincműtét, ismételt lumbalpunctio, intratechalis kezelés) vagy bakteriális/virális fertőzések következményeként kialakuló betegség. A gyulladás hatására az arachnoidea megvastagodik, a gerincvelői idegek a durazsákhoz vagy egymáshoz tapadnak, erős fájdalommal járó, krónikus neurológiai károsodást eredményezve. A gyulladáshoz társuló fehérjék változatos, szisztémás autoimmun betegségekhez vezethetnek.

HUN 2022;7(1)

Ideggyógyászati Szemle

2022. MÁJUS 30.

[Akut ischaemiás stroke-ban szenvedő Covid-19-betegek körében megnő a szérum citrullinált hiszton H3-szintje]

BAYAR Duran Muhammet , ŞIŞMAN Büşra Aysel , KORAL Gizem , ÇIRAK Selen , TÜZÜN Erdem , GÜNAYDIN Sefer , BAŞTAN Birgül

[A Covid-19-betegek körében megnő az akut ischaemiás stroke (AIS) prevalenciája. Egy hipotetikus mechanizmus szerint a vírus megnöveli a hiperkoagulációs hajlamot, ami arteriális thrombosist eredményez. Vizsgálatunk célja az volt, hogy bizonyítsuk: a neutrophil extracelluláris csapdaképződés (NETosis) közreműködik a Covid-19-cel összefüggő AIS kialakulásában. A vizsgálatba n = 26, AIS-ban szenvedő Covid-19-pneumoniás beteget, n = 32 AIS nélküli Covid-19-pneumoniás beteget és n = 24 AIS-ban igen, de Covid-19-ben nem szenvedő beteget vontunk be. Összegyűjtöttük a betegek klinikai adatait. ELISA-val mértük a citrullinált hiszton H3 (H3Cit; a NETosis egy faktora), az IL-8 és a C5a (NETosis-asszociált faktorok) szérumszintjét. A Covid-19 + AIS betegekben szignifi­kánsan magasabb volt a H3Cit-szint, míg az IL-8- és C5a-szintek hasonlóak voltak valamennyi csoportban. A covidos és nem covidos AIS-betegek etiológiaalapú alcsoportjaiban nem találtunk szignifikáns különbségeket. A kont­rollcsoportokkal összehasonlítva, a Covid-19 + AIS betegekben megemelkedett a fehérvérsejt-, a lymphocyta-, és a neutrophilszám, továbbá megnőttek a D-dimer-, C-reaktív protein- és prokalcitoninszintek. A H3Cit-szintek nem függtek össze sem a klinikai/prognosztikus jellem­zőkkel, sem a gyulladásos paraméterekkel. A H3Cit- és az IL-8-szintek összefüggésben álltak egymással az AIS nélküli Covid-19-betegek esetében, azonban nem korreláltak a Covid-pozitív vagy -negatív AIS-betegek esetén. A Covid-19-cel szövődött AIS esetében a gyulladásos paraméterek és a H3Cit megnövekedett szintje azt sugallja, hogy a NETosis arteriális thrombosis iránti fogékonyságot eredményezhet. Mindazonáltal az az eredmény, miszerint a H3Cit-szintek nem korrelálnak a klinikai súlyossággal és a gyulladásos paraméterekkel, lehetetlenné teszi a NETosis-faktorok prognosztikus biomarkerként való használatát. Ráadásul úgy tűnik, hogy az IL-8 és a NETosis közötti kapcsolat megszűnik AIS esetén.]

ENG 2022;75(05-06)

Klinikum

2022. ÁPRILIS 15.

A szérum D-vitamin-koncentrációja és a dementiakockázat közötti összefüggés 2-es típusú cukorbetegeknél

Néhány év óta csökken a cukorbetegek vascularis mortalitása és nő körükben a dementia miatti halálozás. Az általános populációban a jó D-vitamin-státusz csökkenti a dementia kockázatát, de igaz-e ez a diabetesesek körében is?

HUN

Ideggyógyászati Szemle

2021. NOVEMBER 30.

[Relapszáló-remittáló betegségnek tarthatjuk-e a Parry–Romberg-szindrómát?]

KAYA TUTAR Nurhan , AKKAS Yazıcı Sinem, OMERHOCA Sami, KALE Nilufer, SAIP Sabahattin

[A progresszív hemifacialis atrophia néven is ismert Parry– Romberg-szindróma ritka, lassan progrediáló beteg­ség, amit az arcbőr és az arc bőr alatti kötő­szöve­tei­nek egyoldali, fájdalmatlan atrophiája jellemez. A kórkép viszonylag gyakran (az esetek 15–20%-ában) jár együtt neurológiai manifesztációkkal (epilepszia, migrén, trigeminusneuralgia). A lehetséges okok között a következő etiológiai tényezőket tartják számon: fertőzés, az embrionális fejlődés zavara, szimpatikus diszfunkció, autoimmun betegség. Esetismertetésünkben bemutatjuk egy 37 éves nő kórtör­té­netét, akinek betegsége kétéves periódusban relapszáló-remittáló betegséglefolyásra emlékeztető, dinamikus kont­rasztfokozott fehérállomány-elváltozásokkal jelent­ke­zett. Szisztémás gyulladásos aktivitást, gyulladásos jeleket a cerebrospinalis folyadékban, pozitív szérum-autoanti­testeket mutattunk ki, ami a beteg korábban felfedezett autoimmun betegségével együtt az autoimmun-gyulladásos kóreredet hipotézisét támogatja.]

ENG 2021;74(11-12)

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2021. SZEPTEMBER 15.

NMDAR-encephalitissel átfedő demyelinisatiós szindróma – diagnosztikai és terápiás kérdések

NYÁRI Aliz, RAJDA Cecília, DEME István, NAGY Ferenc, KLIVÉNYI Péter

Az anti-N-metil-D-aszpartát-receptor (NMDAR-) encephalitis az NMDAR GluN1 alegysége elleni IgGantitestekkel társuló autoimmun kórkép. A tünetek súlyossága ellenére csak a betegek 35%-ánál mutatható ki koponya-MRI-vel károsodás, ami leggyakrabban monofázisos formában fordul elő. A legfrissebb adatok alapján azonban az anti-NMDAR encephalitisben szenvedők kis százalékánál további relapszusok jelentkezhetnek, melyek hátterében demyelinisatiós laesiók mutathatók ki. A szakirodalomban egyre több adat lelhető fel, miszerint az NMDAR-encephalitis átfedést mutathat más autoimmum, demyelinisatiós kórképpel, leggyakrabban neuromyelitis optica spektrum betegséggel (főként anti- MOG ellenanyag-pozitív estekben), ritkábban sclerosis multiplexszel. A felmerülő diagnosztikai nehézségeket egy eset kapcsán mutatjuk be. A 24 éves férfi pszichiátriai beutalást követően 2 hónapos tünetkezdetet követően először 2014 májusában került felvételre a Neurológiai Klinikára memóriazavar, bal oldali latens hemiparesis kivizsgálása céljából. Akkor készült koponya-MRI-n disszeminált, gócos agyi folyamat ábrázolódott, gyűrűszerű kontrasztanyag-halmozással, kétoldali hippocampus-érintettséggel. A látott kép leginkább ADEM-nek felelt meg. A liquorban oligoklonális gammopathia látszott. A virális és paraneoplasiás eredetet kizártuk. Intravénás szteroidterápiára átmeneti javulás jelentkezett, azonban a terápia leépítését követően ismételt állapotrosszabbodás következett be. A szteroidterápia ismétlése érdemi változást nem hozott, plazmaferézisben részesült, azathioprinterápiát kapott. A diagnosztikai vizsgálatok során az ellenanyag-vizsgálat alapján anti- NMDAR encephalitis diagnózist állítottuk fel. PET CTvel követtük 3 évig. Állapota stagnált, koponya-MRI-n sem jelent meg új laesio, kifejezett jobb oldali hippocampalis atrophia látszott. Imuran elhagyását követően 2 évvel kettős látása jelentkezett, koponya-MRI-vizsgálaton novum fehérállományi laesiók jelentek meg. A látott radiológiai kép és a korábbi liquorlelet, valamint a klinikum alapján felmerült sclerosis multiplex lehető- sége, intravénás nagy dózisú szteroidterápiát alkalmaztunk. Szérum-aquaporin-4, anti-MOG, anti-NMDAR ellenanyag- vizsgálat a szteroidterápiát követően készült, negatív eredményt adott. A szakirodalmat részletesen áttekintve az anti-MOG ellenanyag-pozitív NMO szövődik leggyakrabban az NMDA-R encephalitisszel átfedő demyelinisatiós szindrómával, a sclerosis multiplex ettől jóval ritkább. A közös hatékony terápiás opció a rituximab, aminek támogatását kérvényeztük.

HUN 2021;6(2)