Részletes keresés

Hypertonia és Nephrologia

2010. JÚNIUS 20.

Sevelamer: régi-új foszfátkötő krónikus veseelégtelenségben

BERECZKI Csaba, TÚRI Sándor

A sevelamer HCl szájon keresztül adható nem fém- és nem kalciumalapú foszfátkötő, ioncserélő gyanta, amely nem szelektíven köti a foszfátanionokat a gyomor-bél traktusban. Magyarországon 2005 óta rendelhető szigorú szakmai irányelvek alapján a dializált (hemodialízis, peritonealis dialízis) betegek súlyos hyperphosphataemiájának kezelésére. A 17, prospektív és retrospektív vizsgálat alapján a sevelamer HCl hatékony foszfátkötő, legalább annyira hatékonyan csökkenti a szérumfoszforszintet, mint az egyéb kalcium- és nem kalciumalapú foszfátkötők. Előnye a jelenleg széles körben alkalmazott kalciumalapú foszfátkötőkkel szemben (Magyarországon kalcium-karbonát), hogy a szérumkalciumszint és a hypercalcaemiás epizódok száma szignifikánsan alacsonyabb. A sevelamerterápia során csökkent a dializált betegek cardiovascularis meszesedéseinek progressziója, valamint kedvező hatás észlelhető a koleszterin- és LDLkoleszterin- szintekben is. A sevelamer mellékhatásai közül kiemelendő az acidózis fokozódása, illetve a gastrointestinalis mellékhatások gyakori előfordulása. Ebben az évben már elérhetővé válik a sevelamer továbbfejlesztett formája, a sevelamer-karbonát, amely azonos hatékonyságú foszfátkötő és koleszterincsökkentő. Előnye a sav-bázis háztartásra gyakorolt kedvező hatása, valamint por formában is adható, amely előnyös a gyermekek és a nyelési zavarban szenvedő betegek számára. A hemodializált betegek túlélési adatainak elsődleges vizsgálata során (DCOR vizsgálat) nem volt különbség a kalciumalapú foszfátkötővel, valamint a sevelamerrel kezelt betegek összes és cardiovascularis halálozása között. A kisebb betegszámú RIND vizsgálatban azonban jobb túlélési adatokat mutattak ki azon újonnan dialíziskezelésbe vont betegek csoportjában, akik kezdettől sevelamerkezelést kaptak. A sevelamer más kalcium- és nem kalciumalapú foszfátkötőkkel azonos hatékonyságú és tolerálhatóságú foszfátcsökkentő-kezelés végstádiumú veseelégtelenségben, azonban további klinikai vizsgálatok szükségesek a sevelamerkezelés előnyeinek (halálozás, cardiovascularis meszesedés) igazolására. A hyperphosphataemia kezelése krónikus veseelégtelenségben igen nagy kihívást jelent még a XXI. évszázad első évtizedében is. Ez annak ellenére tény, hogy jelenleg a foszfátkötők három csoportja van klinikai forgalomban: a kalciumalapúak (kalcium-karbonát, kalcium-acetát), a sevelamer és a lanthanum. Melyik az optimális foszfátkötő? Kalciumalapú vagy nem kalciumalapú foszfátkötőt válasszunk? Az elmúlt évtizedben ezek a kérdések erőteljesen foglalkoztatják a dialízissel foglalkozó nefrológusokat.

HUN 2010;14(03)

Ideggyógyászati Szemle

1967. AUGUSZTUS 01.

Beszámoló a fenilisopropilmetilpropinilaminnal végzett therapiás kísérletekről

KARDOS György, FÜREDI János

A szerzők tájékozódó jellegű therapiás kísérleteket végeztek 46 chronikus schizophreniában szenvedő betegen, a Knoll és munkatársai által előállított új fenilalkilamin származékok egyikével, a fenil-isopropil-metil propinilamin-HCl-dal. Megállapítják, hogy az E 250-nel jelzett thymoanalepticum a chronikus schizophreneknél is hatásosnak ígérkező gyógyszer; legalább is az esetek egy részében. Mivel az ő, klinikopharmakologiai vizsgálatokat célzó, chemosokk-szerű kísérleti módszerük is vezetett therapiás eredményekhez, arra következtetnek, hogy a napi dosis individuális és fokozatosan emelkedő beállításával, illetve az optimális dosis intermittáló szedésével vagy az E 250 nek más psychopharmakonokkal történő, kombinált vagy alternáló adásával több esetben jobb eredmény érhető el. Az új thymoanalepticumot - másokhoz hasonlóan - főként endogen depressio, illetve a psychogen kórformák közül exhaustiv depressio esetén látták és vélik a leghatékonyabbnak. Mindezek mellett az E 250 psychodiagnostikai exploratiós kísérletekre, illetve az exploratív (analytikus) és a csoportos psychotherapia támogatására is alkalmasnak látszik.

HUN 1967;20(08)

Ideggyógyászati Szemle

1967. AUGUSZTUS 01.

E250 (fenilizopropil-metil-propinilamin Hcl.) alkalmazása során nyert klinikai tapasztalatok

A. Tibor, LIPÁK János, KLEININGER Ottó

Szerzők összesen 56 betegen figyelték meg az E250 (fenil-izopropil-metil propinilamin HCl) jelzésű vegyület hatását. Kifejezett szorongással társuló súlyos depressióknál, kóros gondolattartalmak esetén tapasztalatuk kedvezőtlen volt. Enyhébb depressióknál - tranquillansokkal, altatóval kiegészítve – jó hatásúnak találták. Stimulansként is használható egyéni tolerantiától függően beállított adagolásban. Epilepsiás munkaterápiás betegeknél csaknem kivétel nélkül fokozta az activitást, növelte a psychés teljesítményt. Ez a párhuzamosan végzett reactio-idő-mérésekkel, psychologiai testvizsgálatokkal is (Rorschach, Lüscher-test) meggyőzően alátámasztható volt.

HUN 1967;20(08)