Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 106

Klinikum

2024. FEBRUÁR 08.

Korábbi thrombocytaaggregáció-gátlás hatása az endovascularis kezelésre akut ischaemiás stroke-ban

A stroke világszerte a halálozás és a rokkantság egyik vezető oka. A betegség egyik fontos rizikótényezője az életkor: az életkor előrehaladtával a stroke kockázata is egyre nő. Az akut stroke-ok mintegy 80-85%-a akut ischaemiás stroke (AIS). Az idős betegpopulációkra számos társbetegség együttes megjelenése és többféle gyógyszer együttes használata jellemző.

PharmaPraxis

2024. JANUÁR 18.

A gyógyszerészek szerepe az oszteoartritiszes betegek fájdalmának csökkentésében

Az osteoarthritis az egyik legelterjedtebb krónikus betegség világszerte – minden hatodik-hetedik ember érintett és a rokkantság egyik vezető oka. A kórképre a porc fokozatos pusztulása jellemző, amit fájdalom, mozgásképtelenség, izomgyengeség és a mindennapi életvitel tevékenységeinek csökkent képessége kísér.

Klinikum

2023. DECEMBER 04.

Hogyan csökkenthető a szegények stroke-halálozása?

Világviszonylatban a stroke a harmadik vezető halálozási és rokkantsági ok. Korábbi vizsgálatok szerint az alacsony társadalmi-gazdasági státusz (TGS) – függetlenül attól, hogy azt országok között vagy országokon belül mérik – összefüggésbe hozható a stroke fokozott kockázatával, a súlyosabb stroke-kal és a rossz kimenetellel, beleértve a magasabb halálozást és a súlyosabb rokkantságot.

Klinikum

2023. NOVEMBER 14.

Kettős thrombocytaaggregáció-gátlás vs. minor akut ischaemiás stroke-ban

Chen és munkatársai a JAMA-ban megjelent cikkükben a kettős APT (dual APT, DAPT) noninferioritását vizsgálták intravénás thrombolysissel szemben minor, rokkantságot nem okozó ischaemiás stroke-okban.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2023. OKTÓBER 26.

A Magyar Neuroimmunológiai Társaság X. Kongresszusa Absztraktfüzet

A Magyar Neuroimmunológiai Társaság X. Kongresszusa Absztraktfüzet Siófok, Magyarország 2023. október 26–28.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2023. OKTÓBER 27.

A relapszáló sclerosis multiplex kezelése Magyarországon – a Magyar Neuroimmunológiai Társaság konszenzusajánlása

RAJDA Cecília, RÓZSA Csilla, MIKE Andrea , LOVAS Gábor, MEZEI Zsolt, JAKAB Gábor, ÁCS Péter, RUM Gábor, SIMÓ Magdolna, JOBBÁGY Zita, BÍRÓ Zita , TRAUNINGER Anita, IMRE Piroska, MÁTYÁS Klotild, DEME István, ILLÉS Zsolt, CSÉPÁNY Tünde

A sclerosis multiplex (SM) hatással lehet az érintettek életminőségére, karrierjére és családi terveire. A jelenlegi, betegségmódosító terápiákkal végzett kezelések célja SM-ben a fogyatékosság felhalmozódásának és progressziójának megelőzése. A különböző országok eltérő költségtérítési politikával rendelkeznek, ami a földrajzi régiók között egyenlőtlenségeket eredményez a betegellátásban.

Hypertonia és Nephrologia

2023. SZEPTEMBER 13.

A krónikus vesebetegség prevalenciája, kardiometabolikus társbetegségei és lejelentése. A CKD-EPI-HUN vizsgálat kohorszelemzése

Célkitűzés: A krónikus vesebetegség (CKD) megnövekedett komorbiditási teherrel, rokkantsággal és halálozással társul, így világszerte jelentős népegészségügyi problémát jelent. Magyarországon azonban nem rendelkezünk prevalenciaadatokkal. Módszerek: Vizsgálatunkban a CKD prevalenciáját, stádiummegoszlását és a gyakori társbetegségeket határoztuk meg Magyarországon, a Pécsi Tudományegyetem vonzáskörzetében.

Fókuszban

2022. DECEMBER 12.

Parázsló sclerosis multiplex: az „igazi” SM

A sclerosis multiplexben (SM) szenvedő betegek jelentős hányada szemmel látható gyulladásos aktivitás hiányában is a klinikai tünetek rosszabbodását tapasztalja. Amennyiben a rokkantság fokozódása ellenére sem relapsus, sem az MR-felvételeken kontraszthalmozó T1 laesio vagy új/növekvő T2 laesio nem látható, relapsustól független progresszióról (PIRA) vagy parázsló SM-ről beszélünk. MR- és patológiai tanulmányok igazolják, hogy a tartós rokkantsághoz vezető progresszív neuroaxonalis károsodás a betegség nagyon korai stádiumától jelen van. Biológiai szempontból egy folyamatról beszélünk a relapszáló és progresszív SM között, amelyek között elősorban mennyiségi és nem minőségi patológiai eltérések vannak. 

Fókuszban

2022. DECEMBER 12.

„Silent progression”: klinikai aktivitástól független progresszió relapszáló sclerosis multiplexben

Az általánosan elfogadott vélekedés szerint a sclerosis multiplexszel összefüggő tartós funkciócsökkenés két fázisban alakul ki: 1. a betegség relapszáló-remittáló szakaszában a relapsusokból visszamaradó tünetekre; 2. a szekunder progresszív fázisban lassan végbemenő további rosszabbodás tevődik rá. Ellentmondásos eredmények állnak rendelkezésre azt illetően, hogy a hosszú távon végbemenő funkciócsökkenés milyen mértékű korrelációt mutat a betegség klinikai vagy radiológiai aktivitási markereivel. Az MS-EPIC a University of California San Francisco 2004 óta vezetett prospektív kohorsz adatbázisa, amelynek egyedülállóságát az adja, hogy a bevont betegek igen nagy részéről, 91%-áról állnak rendelkezésre konzisztens követési adatok. A munkacsoport korábbi közlése alapján a követés első 10 évének végére a betegek több mint felénél alakult ki jelentős mértékű rokkantság, amelynek létrejötte a második év végén igazolt „no evidence of disease activity” (NEDA) állapottól független volt. Jelen vizsgálat során a szerzők arra igyekeztek választ találni, hogy a tartós rokkantság valóban a fentiek szerinti két fázisban alakul-e ki, valamint hogy a betegségaktivitás klinikai és radiológiai markerei milyen mértékben függenek össze a tartós rokkantság és az agyi atrophia kialakulásával.

Fókuszban

2022. DECEMBER 12.

Az újonnan teriflunomidot kapott betegek igényeinek, terápiához való hozzáállásának, ragaszkodásnak és életminőségének kapcsolata

A sclerosis multiplex (SM) gyulladás, demyelinisatio, axon- és neuronkárosodás révén relapsusokhoz és súlyos rokkantság kialakulásához vezethet. A teriflunomid a leflunomid aktív metabolitjaként a mitokondriális dihidroorotát-dehidrogenáz reverzibilis gátlásával a gyorsan osztódó sejtek proliferációját akadályozza. Az SM-ben kifejtett hatása még teljesen nem ismert, de csökkenti a relapsusrátát, késlelteti a rokkantság progresszióját, relapszáló SM-ben (RR-SM) csökkenti az MRI-aktivitást és klinikailag izolált szindrómában (CIS) a relapsus vagy új MRI-laesio kialakulásának kockázatát. A betegek igényei és terápiához való hozzáállásuk fontos szerepet játszik a terápiás döntések meghozatalában. A teriflunomid napi egy alkalommal orálisan szedett immunmodulánsként első vonalbeli terápiás alternatívát jelent. Jelen tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja az összefüggést a teriflunomidot kapott betegek igényeinek, terápiához való hozzáállásának, ragaszkodásának és életminőségének vonatkozásában mind a terápianaiv, mind pedig a korábban már egyéb kezelésben részesült betegek esetében.