Részletes keresés

Idegtudományok

2021. ÁPRILIS 19.

Neurológiai tünetek és emelkedett kórházi mortalitás Covid-19-ben

Mint azt az elmúlt egy év tapasztalatai mutatják, a Covid a tüdőn túl számos egyéb szerv működésében képes kárt okozni. A vese-, máj-, szívérintettségen túl gyakran észlelhetünk az idegrendszert érintő manifesztációt is: többek között fejfájás, anosmia, új stroke vagy a már elszenvedett stroke tüneteinek felerősödése, epilepsziás betegekben emelkedett rohamfrekvencia, Guillain–Barré-szindróma, meningoencephalitis, akut demyelinisatiós encephalomyelitis (ADEM) társulhat a koronavírus-fertőzéshez. Eskandar és társai a Neurology-ban megjelent cikkükben azt vizsgálták, hogy a kórházi ellátást igénylő covidos esetekben a neurológiai tünetek megjelenése együtt jár-e a betegek halálozásának fokozott kockázatával.

HUN

Ideggyógyászati Szemle

2020. MÁRCIUS 30.

[Szorongás, depresszió és a házastársi kapcsolat minősége migrénbetegek körében]

DEMIR Fıgen Ulku, BOZKURT Oya

[A vizsgálat célja a migrénes betegek rohamfrekvenciájának és rohamkarakterisztikájának, továbbá a szoron­gásos vagy depresszív tünetek hatásának az értékelése, valamint a migrén és a házastársi kapcsolat minősége közötti kapcsolat feltárása volt. ]

ENG 2020;73(03-04)

Idegtudományok

2018. MÁRCIUS 05.

A cannabidiol hatása a Lennox–Gastaut szindrómával járó epilepsziás rohamokra

A CBD-kezelésben részesülők szignifikánsan nagyobb száma érte el az astatikus rohamfrekvencia 25, 50 és 75%-os csökkenését, továbbá a CBD-kezelés szignifikánsan csökkentette az összrohamszámot és a nem astatikus rohamfrekvenciát is, ami arra utal, hogy a szernek széles spektrumú rohamcsökkentő hatása van.

HUN

Ideggyógyászati Szemle

2013. JANUÁR 25.

Sturge-Weber-szindróma: klinikai és radiológiai korrelátumok 86 beteg esetében

FOGARASI András, LODDENKEMPER Tobias, MELLADO Cecilia, TUXHORN Ingrid, EVERS Georg, SARCO Dean, BURGESS C. Richard, HALÁSZ Péter, BARSI Péter, GYORSOK Zsuzsanna, GYIMESI Csilla, KÓBOR Jenõ, SIEGLER Zsuzsanna, JANSZKY József, JAKUS Rita, RÁSONYI György, EBNER Alois, WOERMANN Friedrich, SAHIN Mustafa

Radiológiai és klinikai összefüggések keresése Sturge-Weber-szindrómás (SWS) betegek csoportjában. Nyolcvanhat Sturge-Weber-szindrómás beteg [életkor két hónap-56 év (átlag 7,9±10,3 év)] klinikai adatait és MR-felvételeit elemeztük.

HUN 2013;66(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

2011. SZEPTEMBER 23.

Oligoepilepszia: önálló entitás vagy az epilepsziás készség benignus formája?

RAJNA Péter, SÓLYOM András

Noha az epilepsziák meghatározásában, szakmai protokolljában és alkalmassági véleményezési dokumentációjában többnyire szerepel az oligoepilepszia (OLE) kategóriája, a tudományos szakirodalomban gyakorlatilag nem található ezzel kapcsolatos közlemény. Vizsgálatunk célja az említett epilepszia-alcsoport megjelenésének és főbb tulajdonságainak bemutatása.

HUN 2011;64(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

2006. SZEPTEMBER 30.

A gabapentin hatékonysága, biztonságossága és az életminőségre gyakorolt hatása felnőttkori epilepsziában - Nyílt, prospektív, naturalisztikus elemeket tartalmazó, humán, IV. fázisú, hazai, többkö

RAJNA Péter, SZÍJÁRTÓ Elvira

A gabapentinalkalmazás hatékonyságának és biztonságosságának ellenőrzése farmakorezisztens idiopathiás vagy kriptogén/szimptómás parciális epilepsziás felnőtt betegek esetében.

HUN 2006;59(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

2004. JÚNIUS 10.

A magyarországi felnõtt epilepsziabetegek pszichoszociális körülményei

RAJNA Péter, SÓLYOM András, VERES Judit

A szerzõk a Magyar Epilepszia Adatbankban regisztrált betegpopulációban a pszichoszociális körülmények, fontosabb betegségadatok és néhány pszichológiai paraméter kapcsolatát elemzik. Bevonási kritérium volt: ismételten fellépett epilepsziás roham, biztos epilepsziadiagnózis, legalább három kontrollvizsgálaton való részvétel, valamint 30 év feletti életkor. A bevonási kritériumoknak 450 beteg felelt meg. Az adatbázis négy (az életvezetést lényegesen befolyásoló tényezõre vonatkozó) kérdésére adott válaszok szerinti pontozás segítségével a betegeket pszichoszociális körülményeik alapján három alcsoportba (jó, közepes és rossz) sorolták.

HUN 2004;57(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

2001. SZEPTEMBER 01.

Epimed 3.0 - magyar epilepszia-adatbank és ambulánsbeteg-nyilvántartó rendszer

RAJNA Péter, VERES Judit, CSIBRI Éva, SÓLYOM András, MIZSÉR Péter, TÉBY Attila, KOZMA László

Az epilepszia incidenciája 0,5%0, prevalenciája 0,5% körül mozog. A gyermekkor első számú neurológiai betegségének számít.

HUN 2001;54(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1998. JÚLIUS 01.

A koponya-CT-vizsgálatok jelentősége a fejfájás járóbeteg-rendelés munkájában retrospektív tanulmány

BOZSIK György, JELENCSIK Ilona, KOVÁCS Katalin, SÁROSI Ilona

A koponya-CT- és MR-vizsgálatok diagnosztikai jelentősége az izolált fejfájásokban vitatott. Irodalmi adatok szerint negatív neurológiai status mellett a migrénes fejfájások 0,4%-ában, a nem típusos fejfájások 2,4%-ában található kóros koponya-CT vagy MR-eltérés.

HUN 1998;51(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1997. JÚLIUS 20.

Tapasztalataink a temporalis epilepsziás betegek műtéti kezelésével - többközpontú vizsgálat

BALOGH Atilla, BORBÉLY Katalin, CZIRJÁK Sándor, HALÁSZ Péter, JUHOS Vera, KENÉZ József, VAJDA János

Az utóbbi években Magyarországon is reneszánszát éli az antiepileptikus terápiára rezisztens epilepsziás betegeink idegsebészeti kezelése. Beszámolónkban ismertetjük temporalis epilepsziás betegek operációja során szerzett tapasztalatainkat. Terápiarezisztens, műtéti kezelésben részesült, temporalis epilepsziában szenvedő 36 beteg pre- és poszt operatív adatait elemezzük. 24 beteg posztoperatív követési ideje két évnél hosszabb. Az utóbbi betegekkel szerzett tapasztalatainkat elsősorban a posztoperatív rohamrecidivák szempontjából elemeztük. A 24 terápiarezisztens temporalis epilepsziás betegből 19 jelenleg rohammentes, 3 betegnél lényeges rohamfrekvencia-csökkenés észlelhető, 2 betegnél redukálódott a rohamok száma. Tapasztalataink alapján az idegsebészeti beavatkozás egyre inkább alternatív megoldást jelent a terápia rezisztens epilepsziás betegek kezelésében. A jelenlegi technikai feltételek biztosítják, hogy egyre pontosabban meghatározható legyen az epileptogén régió, valamint az idegsebészet fejlődésével az operatív beavatkozás is egyre veszélytelenebbé válik. A jövőben kívánatos lenne, hogy temporalis epilepsziás betegeknél a hosszmetszeti követés (ideális esetben 2-3 év) során felállított terápiarezisztencia esetében az idegsebészeti megoldás lehetősége időben felmerüljön.

HUN 1997;50(07-08)