Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 1

Lege Artis Medicinae

1994. NOVEMBER 30.

Az in situ hibridizáció alkalmazása az alapkutatásban és a gyakorlati orvostudományban

MIHÁLY András

Az in situ hibridizáció során hisztokémiai vagy autoradiográfiás módszerekkel specifikus nukleinsav-szekvenciákat próbálunk ki mutatni sejtekben, szövetekben vagy kromo szómákban. A módszer alapja az, hogy mesterséges úton előállított DNS- vagy RNS-szekvenciákat izotóppal, enzimekkel, biotinnal vagy digoxigeninnel jelölünk. A jelölt, egy szálú nukleinsavpróbák specifikusan kapcsolódnak a sejtmag vagy a citoplazma nuklein savjaihoz, s ez a jelenség (a „hibridizáció”) jól felhasználható a génexpresszió tanulmányozásában. A módszer segítségével vírusfertőzés szöveti diagnózisára, specifikus tumorok felismerésére és öröklődő betegségek citológiai diagnózisára is lehetőség nyílik. A nukleinsavpróbák specifikussága miatt az in situ hibridizáció a molekuláris patológia igen fontos módszerévé lépett elő. Az alábbi összefoglaló a módszer elméleti alapjairól, valamint biomedicinális alkalmazásainak lehetőségeiről nyújt rövid áttekintést.