Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 11

Immunonkológia

2023. DECEMBER 20.

Az immunterápiák pulmonológiai mellékhatásai

BITTNER Nóra

Az immuncheckpoint-gátlók megjelenése átírta az onkológiai kezeléseket a szolid tumorok és a hematológiai malignitások esetében is. Ez az áttörés megérkezett a tüdőtumorok kezelésében is.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2023. OKTÓBER 26.

A Magyar Neuroimmunológiai Társaság X. Kongresszusa Absztraktfüzet 3.

A Magyar Neuroimmunológiai Társaság X. Kongresszusa Absztraktfüzet Siófok, Magyarország 2023. október 26–28.

Klinikum

2023. SZEPTEMBER 15.

Autológ haematopoeticus őssejt-transzplantáció NMOSD-ben

A neuromyelitis optica spektrumbetegség (NMOSD) a központi idegrendszert érintő autoimmun betegség. Az NMOSD-t visszatérő opticus neuritisek, hosszú gerincvelői szakaszt érintő transzverz myelitis (LETM), agytörzsi és diencephalont érintő eltérések, kontrollálhatatlan hányás és csuklás, valamint narcolepsia jellemzik.

Hypertonia és Nephrologia

2023. FEBRUÁR 28.

Poszttranszplantációs hypertonia rizikófaktora és hatása az allograft funkciójára

HARSÁNYI Márton, RÁROSI Ferenc, BORDA Bernadett

Bevezetés: A vesetranszplantációt követő halálozások csaknem 40%-a valamilyen cardiovascularis betegség miatt történik, amelynek egyik főbb rizikófaktora a transzplantáció utáni magas vérnyomás (PTHT), ami gyakran nem kerül felismerésre és kezelésre. Beteg és módszerek: Kutatásunk során a PTHT előfordulási gyakoriságát és kockázati tényezőit vizsgáltuk, valamint a PTHT hatását az allograft működésére. Eredmények: Vizsgálatunkban a PTHT előfordulásának gyakorisága 42% volt. A rizikófaktorokat vizsgálva BMI, életkor, nemek arányában szignifikáns különbséget nem találtunk. A PTHT szignifikánsan nagyobb arányban fordult elő a ciklosporint szedők körében (p=0,021), mint a takrolimuszt szedőknél. A vese funkcióját vizsgálva a szérumkreatinin- (p=0,024), urea- (p=0,005) és eGFR- (p=0,036) értékek szignifikánsan különböztek a PTHT és a normális vérnyomású betegek között. Megbeszélés: A transzplantáció után újonnan kialakult hypertonia allograftra gyakorolt hatása már korán megmutatkozik a vesefunkcionális értékek romlásában. Ezért elengedhetetlennek tartjuk a vérnyomás rendszeres ellenőrzését, szükség esetén a vérnyomáscsökkentő terápia megkezdését.

Hypertonia és Nephrologia

2022. FEBRUÁR 26.

Lupus nephritis, 2022

CZIROK Szabina, DOLGOS Szilveszter

A szisztémás lupus erythematosus (SLE) egyik leggyakoribb szervi manifesztációja a lupus nephritis (LN), amelynek kialakulása az SLE-s betegek magasabb morbiditásával és mortalitásával jár. A glükokortikoidok (GC), a ciklofoszfamid (CYC) és a mikofenolat-mofetil (MMF) alkalmazása, illetve a konzervatív nefroprotektív kezelés a betegség lefolyását ugyan jelentősen javította, de az elmúlt 20 évben a vesevégpontú adatok és halálozási rizikó ebben a betegcsoportban érdemben nem változott. Továbbá nem elhanyagolható a standard immunmoduláló terápia részeként alkalmazott gyógyszereink mellékhatása sem. Számos belgyógyászati betegségben (például hypertonia, diabetes) a patomechanizmus jobb megismerése lehetőséget adott több támadáspontot célzó, hatékonyabb és kedvezőbb mellékhatásprofilú kezelések alkalmazására, kombinálására. Ezért hát nem meglepő, hogy az immunológia fejlődésével párhuzamosan, az SLE molekuláris mechanizmusának jobb megismerésével, új célzott, kombinált kezelési formák szélesíthetik a terápiás palettát. Az immunmoduláló kezelés mellett, a krónikus veseelégtelenség progressziójának lassítása céljából is új hatásmechanizmusú gyógyszer vált elérhetővé. Jelen összefoglaló közleményünk célja, hogy a rendelkezésünkre álló új ismereteket röviden összegezve segítséget nyújtson a klinikusoknak a mindennapi gyakorlatban az LN-es betegek ellátásában, a hatékonyabb és egyénre szabott terápiás lehetőségek megválasztásában.

Ideggyógyászati Szemle

2021. SZEPTEMBER 30.

Terápiás megközelítés és új evidenciák a neuromyelitis optica spektrum kezelésében

ILLÉS Zsolt

A neuromyelitis optica spektrum betegség (NMOSD) az esetek körülbelül 80%-ában AQP4-ellenanyaggal társul. A szeronegatív betegek körülbelül negyedében a központi idegrendszeri myelin oligodendrocyta glikoprotein (MOG) ellen mutatható ki ellenanyag, és ez a kórkép a MOG-ellen­anyag-asszociált betegség (MOGAD) elnevezést kapta. Jelen közlemény áttekinti az off-label azathioprin és myco­phenolat mofetil, valamint az evidenciákon alapuló B- és plazmasejt-depletio, az IL-6-jelátvitel és a komplement útvonal antagonizálás klinikai aspektusait NMOSD-ben. Az összefoglaló tárgyalja az NMOSD-terápia terhességi vonatkozásait, és a MOGAD – NMOSD-től eltérő – kezelési megközelítését. Az NMOSD kezelése kapcsán az utóbbi két évben több, III. fázisú klinikai tanulmányon alapuló I. osztályú evidencia jelent meg. A monoklonális ellenanyagokkal végzett vizsgálatok a rituximab (anti-CD20), az inebilizumab (anti-CD19), a tocilizumab (anti-IL6R), a satralizumab (anti-IL6R) és az eculizumab (anti-C5) hatékonyságát és biztonságosságát jelzik egyéb immunterápiákkal kombinálva vagy monoterápiában. A MOGAD kezelését bonyolítja, hogy az esetek körülbelül fele monofázisos, és a MOG ellenanyag a betegség lefolyása során spontán vagy kezelés hatására eltűnhet. A tartós immunszuppresszió igényét MOGAD-ban a relapsusterápiát követő, leépített orális szteroidkezelés után célszerű eldönteni. NMOSD-ben a fenntartó terápia folytatása javasolt terhesség és szoptatás alatt is, és ezt az optimális kezelés kiválasztásánál fertilis nőbetegeknél figyelembe kell venni. Az új evidenciák terápiarezisztens NMOSD-ben is több lehetőséget kínálnak, és a MOGAD kezelési stratégiája is körvonalazódik.

Hypertonia és Nephrologia

2018. FEBRUÁR 20.

De novo vesetranszplantált betegek mikofenolat-mofetilt tartalmazó immunszuppresszív kombinációs kezelésével kapcsolatban szerzett hazai tapasztalatok - ORANGE vizsgálat

WAGNER László, KALMÁR-NAGY Károly, TORONYI Éva, TÖRÖK Szilárd, PATONAI Attila, SZAKÁLY Péter

A mikofenolát-mofetilt (MMF) több mint két évtizede alkalmazzák immunszuppresszív kezelés részeként vesetranszplantált betegekben. Az ORANGE vizsgálat fő célja a hazai rutin nefrológiai ellátás keretein belül újonnan ve - se transzplantált betegek MMF-et tartalmazó immunszuppresszív kezelésének hatásosságára és biztonságosságára vonatkozó adatgyűjtés volt. A terápia hatásos sá - gát elsődlegesen a vesefunkció alapján ítéltük meg (glomerularis filtrációs ráta [GFR], MDRD-175 formulával számolva). A nyílt, beavatkozással nem járó vizsgálat keretében részt vevő két hazai centrumban összesen 128 beteg került bevonásra. A vizsgált populációban a GFR-értékek tartósan stabil vesefunkciót mutattak a transz plantációt követő első hónap (53,5±33,4 ml/perc/1,73 m2), valamint a 12. hónap (58±16,3 ml/perc/1,73 m2) között. A kezelést követő első hónapban 21, míg a vizsgálat második-hatodik hónapja, illetve a 6-12. hónapja között további egy-egy akut rejectiót dokumentáltak. Egy hónappal a transzplantációt követően a grafttúlélés 100%-os, míg a 12. hónap végén 98,4%-os volt.

Lege Artis Medicinae

2015. JÚLIUS 20.

A mikofenolát-nátrium-terápia hatása a vesetranszplantáltak életminőségére

LÁZÁR György, SZENOHRADSZKY Pál, SZEDERKÉNYI Edit, SURMANN Ágnes, TORONYI Éva, TÖRÖK Szilárd, FÖLDES Katalin, KALMÁR-NAGY Károly, SZAKÁLY Péter

A gyomornedv-ellenálló bevonatú mikofenolát-nátrium (EC-MPS; Myfortic®, Novar­tis Pharma AG, Basel, Svájc) olyan, gyomornedvvel szemben ellenálló gyógyszerkészítmény, amelyből mikofenolsav (MPA) szabadul fel.

Hypertonia és Nephrologia

2013. DECEMBER 10.

A membranosus nephropathia korszerű diagnosztikája és kezelése

STUDINGER Péter, CSEPREKÁL Orsolya, FINTHA Attila, KARDOS Magdolna, TISLÉR András

A primer membranosus nephropathia subepithelialis immunkomplexek lerakódásával jellemezhető glomerularis kórkép. A betegség immunpatomechanizmusára a közelmúltban derült fény: a leggyakoribb autoantigénként az Mtípusú foszfolipáz A2-receptort (PLA2R) azonosították. A PLA2R elleni, jellemzően IgG4-típusú autoantitest a felnőtt idiopathiás membranosus nephropathiás betegek mintegy 70-80%-ában mutatható ki. Az antitest szintje jól korrelál a betegség sú-lyosságával, és együtt változik a betegség kezelés melletti aktivitásával. Míg a betegség enyhe formájában spontán remisszióra hajlamos, és kiváló prognózisú, a súlyos forma gyakran végstádiumú veseelégtelenségig progrediál, és immunszuppresszív kezelést tesz szükségessé. A korszerű ajánlások első vonalbeli kezelésként kortikoszteroid és alkilálószer vagy kalcineurininhibitor együttes adását javasolják. A membranosus nephropathia kezelésében a rituximab, a mikofenolát-mofetil és az adrenokortikotrop hormon új terápiás lehetőséget jelenthet.

Lege Artis Medicinae

2012. JÚLIUS 20.

Idiopathiás retroperitonealis fibrosis (Ormond-kór) társulása súlyos cardiomyopathiával: fiatal férfi betegünk esetbemutatása

KOVÁCS Erzsébet, ZEHER Margit, SZÁNTÓ János, PÁSZTOR Éva, TÓTH László, PFLIEGLER György

Az idiopathiás retroperitonealis fibrosis kialakulásának oka nem ismert, idült nem specifikus, feltehetően autoimmun gyulladás áll a hátterében. A ritka kórkép elsősorban középkorúakat vagy idősebbeket érint, fiatalok esetében alig fordul elő.