Részletes keresés

Fókuszban

2022. DECEMBER 12.

Az újonnan teriflunomidot kapott betegek igényeinek, terápiához való hozzáállásának, ragaszkodásnak és életminőségének kapcsolata

A sclerosis multiplex (SM) gyulladás, demyelinisatio, axon- és neuronkárosodás révén relapsusokhoz és súlyos rokkantság kialakulásához vezethet. A teriflunomid a leflunomid aktív metabolitjaként a mitokondriális dihidroorotát-dehidrogenáz reverzibilis gátlásával a gyorsan osztódó sejtek proliferációját akadályozza. Az SM-ben kifejtett hatása még teljesen nem ismert, de csökkenti a relapsusrátát, késlelteti a rokkantság progresszióját, relapszáló SM-ben (RR-SM) csökkenti az MRI-aktivitást és klinikailag izolált szindrómában (CIS) a relapsus vagy új MRI-laesio kialakulásának kockázatát. A betegek igényei és terápiához való hozzáállásuk fontos szerepet játszik a terápiás döntések meghozatalában. A teriflunomid napi egy alkalommal orálisan szedett immunmodulánsként első vonalbeli terápiás alternatívát jelent. Jelen tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja az összefüggést a teriflunomidot kapott betegek igényeinek, terápiához való hozzáállásának, ragaszkodásának és életminőségének vonatkozásában mind a terápianaiv, mind pedig a korábban már egyéb kezelésben részesült betegek esetében.

HUN

Fókuszban

2021. NOVEMBER 30.

Két dihidroorotát-dehidrogenáz (DHODH) gátló, a leflunomid és a teriflunomid hatásossága és biztonságossága Covid-19 esetén: narratív összefoglaló

A Covid-19-világjárványt okozó SARS-CoV-2 vírus és a gazdaszervezet interakciója egyre pontosabb részleteiben válik ismertté. Ezek alapján a preventív módon működő vakcinák fejlesztése mellett különféle támadáspontokon ható terápiás szerek előállítása és klinikai vizsgálata is folyamatban van. Egy ilyen gyógyszercsoportot jelentenek a dihidroorotát-dehidrogenáz (DHODH) gátlók, amelyek képviselői a leflunomid, illetve ennek aktív metabolitja, a teriflunomid. Kaur és munkatársai a Europen Journal of Pharmacology-ban megjelent cikkükben a DHODH-gátlók antivirális hatásmechanizmusát, biztonságosságuk és hatásosságuk bizonyítékait és lehetséges szerepüket a Covid-19 kezelésében mutatják be.

HUN

COVID-19

2020. ÁPRILIS 08.

COVID-19: Az egészségügyi laboratóriumi diagnosztika kritikus szerepe

A szerzők gondolatai arra irányulnak, hogy a laboratóriumi diagnosztika hogyan és milyen mértékben járulhat hozzá a jelenlegi koronavírus és más, jövőbeli vírus-járványok leküzdéséhez. Ebben a folyamatban az alábbi ábra az in vitro diagnosztika hozzájárulását foglalja össze.

HUN

Ideggyógyászati Szemle

2018. JÚLIUS 30.

[Az izocitrát-dehidrogenáz-mutációk szerepe a glioblastoma biológiájában és a terápiás döntéshozatalban]

KÁLOVITS Ferenc, TOMPA Márton, NAGY Ádám, BERNADETTE Kalman

[Az onkogenezis sorozatos szomatikus mutációk felhalmozódásához köthető. Számos daganat esetében megtörtént a genomikai háttér átfogó elemzése, és a glioblastoma az elsők között volt.]

ENG 2018;71(07-08)

Klinikum

2017. FEBRUÁR 09.

Reumatológiai gyulladásos megbetegedések és családtervezés – a reumatológus szemével - A Figyelő 2017;1

SEVCIC Krisztina

Klinikai vizsgálatok igazolják, hogy az RA-s nőknek kevesebb gyermekük születik, illetve gyakoribb köztük a gyermektelenség, különösen, ha fiatal életkorban (30 éves kor előtt) diagnosztizálják betegségüket, illetve ha a diagnózis felállításakor még nincs gyermekük.

HUN

Klinikum

2016. JÚNIUS 29.

A glükokortikoid-receptorok jelentősége lupusos betegek glükokortikoidra adott terápiás válaszának meghatározásában - A Figyelő 2015;1

BAZSÓ Anna

A szisztémás lupus erythematosus (SLE) kezelése a mai napig kihívást jelenthet mind a kezelőorvos, mind a beteg számára, a „treat-to-target”, azaz a célterápia, természetesen a remisszió elérése mellékhatások nélkül. A komplett remisszió klinikai és szerológiai tünetmentes állapotot, stabilitást jelent, amely során a beteg terápiamentes állapotban van.

HUN

Lege Artis Medicinae

2008. JANUÁR 22.

Szöveti hormonsokk: az intrakrinológia

SPEER Gábor, LAKATOS Péter

Közleményünkben a 11- és 17-béta-hidroxiszteroid- dehidrogenáz enzimcsalád tagjainak, illetve az 1-alfa-hidroxiláz és aromatáz enzimek szövetspecifikus megoszlását és funkcióját mutatjuk be. Ezek a különböző enzimek meghatározzák az aktív szteroidoknak a perifériás szövetekben végbemenő, lokális képződését, amelynek alapvető szerepe lehet a hormonszenzitív tumorok (például az emlő- és prostatadaganatok) és a metabolikus betegségek (mint az elhízás, az osteoporosis, az inzulinrezisztencia) kialakulásában. Az utóbbiaknak közös jellemzője a szöveti hypercortisolismus, azaz így szemlélve számos „szövetspecifikus Cushing-szindróma” létezik. Másképp megfogalmazva: az elhízást úgy tekinthetjük, mint a hasi zsírszövet Cushingszindrómáját, de igaz lehet az is, hogy az osteoporosis a csont obesitasa. Az intrakrinológia a különféle - részben a fent említett - enzimek által katalizált szöveti hormonszintézis eltéréseivel foglalkozik, amelyeket nem lehet a keringésben cirkuláló hormonok szintjével detektálni. A lokális hormonképződés következményei különböznek a már ismert auto-, para- és endokrin hatásmechanizmusoktól. A különböző szöveteken belüli hormonális eltérések alapján számos betegség kóreredetét másképpen is meg lehetne fogalmazni.

HUN 2008;18(01)