Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 11

Immunonkológia

2023. JÚNIUS 01.

A CheckMate-649 vizsgálat hároméves utánkövetési eredményei alátámasztják az első vonalbeli nivolumabbal kombinált kemoterápia eredményességét előrehaladott nyelőcső-, gastrooesophagealis junctio és gyomor-adenocarcinoma esetén

LAKATOS Gábor

A gastrooesophagealis daganatok továbbra is jelentős egészségügyi problémát jelentenek. Az előrehaladott stádiumú rák prognózisa kedvezőtlen, a hagyományos első vonalú kemoterápia alkalmazásával a várható életkilátás HER2-negatív betegség esetén nem éri el az egy évet (1). Az immunterápia megjelenése fontos mérföldkövet jelentett számos rosszindulatú kórkép gyógyszeres kezelésében. A legjelentősebb előrelépést az immunogén tulajdonságú tumortípusok ellátásában sikerült elérni. A gastrooesophagealis daganatok ugyanakkor rendkívül heterogének, nem minden esetben várható az immunterápia hatékonysága. Az immunkezelés szempontjából prediktív értékű biomarkernek tekinthetők a mikroszatellita-instabilitás (MSI) és a programozott sejthalál ligandum 1 (PD-L1) expressziója (2).

Klinikai Onkológia

2020. FEBRUÁR 28.

A kezelések sorrendje áttétes colorectalis rákban

MODEST D. P., PANT S., SARTORE-BIANCHI A.

Az áttétes colorectalis rák (mCRC) a legtöbb esetben gyógyíthatatlan állapot, de a beteg élettartama a korszerű kemoterápiás és célzott gyógyszeres kezelésekkel meghosszabbítható. Ugyanakkor nem teljesen tisztázott, hogy ezeket a gyógyszereket a kezelés különböző vonalaiban milyen optimális sorrendben kellene használni. A tanulmányban számba veszik a jelenleg rendelkezésre álló kezeléseket és az optimális kezelési sorrendet az mCRC első, második és harmadik választású ellátása során, de érintik a kezelési sorrendet és a kezelések átértékelését befolyásoló biológiai aspektusokat is. A hatásos első vonalú kezelés kulcsszerepet játszik a betegség végső kimenetelének alakulásában, ezért a különböző klinikai faktorok és biológiai markerek – mint a RAS és a BRAF – ismeretében kell azt megválasztani. A második vonalban alkalmazandó kezelés az első vonalban adott szisztémás kezeléstől függ. A legtöbb betegnél antiangiogén kezelések (például bevacizumab, ramucirumab és afl ibercept) bevezetése is indokolt, míg az epidermalis növekedési faktor receptor (EGFR-) gátlás alkalmazása a második vonalban nem hosszabbítja meg az élettartamot. Harmadik vonalban nagyon fontos a molekuláris profil ismerete, a vad típusú RAS-t mutató daganatos betegeknél EGFR-gátlókat (cetuximab vagy panitumumab) tartalmazó regorafenib és trifl uridin/tipiracil kezelést alkalmaznak. A pembrolizumabbal vagy nivolumabbal ± ipilimumabbal végzett immunkezelést szükséges megfontolni a magas mikroszatellita-instabilitást mutató betegségben. A HER2/neu amplifikációt megcélzó kezelések sikeresek lehetnek az ilyen abnormitást mutató colorectalis tumoros esetekben. A kezelések sorrendjének eldöntését tovább bonyolítják a kezeléseknek a daganatos progresszió eltérő jellege miatt szükségessé vált megszakításai vagy beszűkítései. Jelenleg is vizsgálják mCRC-s betegeken a kezelések optimális sorrendjét és azok optimális ütemezését. A molekuláris profilok megismerésével új targeteket lehet kijelölni, ráadásul egyre jobban kezdjük megérteni a daganatoknak a gyógyszerhatások alatt bekövetkező folyamatait, amelyek végül befolyásolhatják a kezelési sorrendet is.

Immunonkológia

2019. DECEMBER 01.

A PD-1-blokádra adott várható tumorválasz előre megjósolható?

A daganatok mutációs állapota határozza meg a szokásos kezelésekre, a célzott kezelésekre és az immunkezelésekre várható választ. A mismatchrepair- hiányos daganatok speciális mutációs profillal rendelkeznek, amelyet magas mikroszatellita-instabilitás (MSI) jellemez. (A mikroszatellita a DNS ismétlődő szakasza, amelyet short tandem repeatnek [STR-nek] is szoktak nevezni.) Egy korábbi vizsgálatban már rámutattak arra, hogy a daganatszövetben lévő MSI fokozata, és az ennek következtében keletkező daganatos mutációk (különösen bizonyos speciális mutációk) mennyisége a programozott sejthalál-1 elleni (anti-PD-1) immunkezelések hatásosságával függ össze, ezért megjósolhatja az ilyen kezelések hatásosságát.

Immunonkológia

2019. DECEMBER 01.

Előrehaladott NSCLC kezelése immunellenőrzőpontgátlókkal vagy egyidejű kemoterápiával

A tüdődaganat a tumoros halálozás vezető oka. A tüdődaganatok 80-90%-a nem kissejtes típusú (NSCLC), ami az esetek többségében már áttétes formában kerül kimutatásra, ezért az ötéves túlélés csak 0% és 5% között mozog. Az immunellenőrzőpont-gátlók (ICI-k) bevezetésével nőtt az NSCLC-s, melanomás, urothelialis és vesecarcinomás betegek élettartama. Az NSCLC immunkezelésének alapjai az anti-PD-1 monoklonális antitestek (nivolumab, pembrolizumab), valamint az anti-PD-L1 atezolizumab és az anti-CTLA4 ipilimumab, de egyes vizsgálatokban a durvalumab, illetve a tremelimumab is szerepel.

Klinikai Onkológia

2019. DECEMBER 30.

A hepatocellularis carcinoma célzott és immunkezelése: előrejelzés 2019-re és azon túl

MASATOSHI Kudo

A hepatocellularis carcinoma (HCC) szisztémás kezelésének hatásossága lényegesen javult, miután a SHARP vizsgálatban és az Asia Pacifi c vizsgálatban 2007-ben kimutatták, hogy egy molekulárisan célzott kezelés, a szorafenib használatával meghosszabbodik a túlélés. A szorafenib tágította az előrehaladott hepatocellularis carcinomában szenvedők kezelési lehetőségeit, és némileg meghosszabbította az előrehaladott HCC-s betegek túlélését. Ugyanakkor szükség volt egy, a szorafenibnél még hatásosabb első vonalban használható molekulárisan célzott gyógyszerre, valamint egy progresszió után – vagy szorafenibintolerancia esetén – alkalmazható második vonalú gyógyszerre, mivel a szorafenib nem csökkenti a tumor méretét, illetve nem okoz nekrózist a tumorban, ráadásul relatíve súlyos mellékhatásai vannak, mint például a kéz-láb bőrreakcó. 2007 és 2016 között számos első és második vonalban használandó anyagot vizsgáltak, de az összes ilyen irányú klinikai vizsgálat sikertelen volt. Legújabban viszont négy anyaggal (regorafenib, lenvatinib, kabozantinib, ramucirumab) sikeresnek bizonyultak a 2017-ben és 2018-ban végzett klinikai vizsgálatok, és két anyag (regorafenib és lenvatinib) már használható is a klinikai gyakorlatban, a másik két szer (karbozantinib és ramucirumab) engedélyezése még folyamatban van. Továbbá folyamatban van öt olyan klinikai vizsgálat is, amelyekben a transarterialis chemoembolisatiót (TACE-t) és egy eddig sikertelen molekuláris célzott anyag adását kombinálják. Egy, a 2018-as ASCO-n elhangzott előadáson a TACE és a szorafenib (TACTICS vizsgálat) kombináció sikeréről számoltak be. Fázis III vizsgálatok vannak folyamatban immunellenőrzőpontgátlókkal, valamint immunellenőrzőpont-gátlók és molekulárisan célzott szerek kombinációjával, és remélhetően a HCC minden stádiumában, a korai, a középső és az előrehaladott stádiumban egyaránt drasztikusan meg fog változni a kezelés kialakult rendszere a közeljövőben.

Immunonkológia

2018. SZEPTEMBER 20.

Az ANTI-PD-1-kezelés hatásossága és az életkor közötti kapcsolat

A citotoxikus T-lymphocyta-asszociált protein-4 (CTLA-4) és a programozott sejthalálreceptor-1 (PD-1) ellenőrzőpont-gátló immunkezelések egyaránt hatásosak BRAF-mutáns és vad típusú melanomában, továbbá tartós betegségkontrollt eredményezhetnek. A daganaton belüli immunsejtek mennyisége és működése befolyásolja a terápiás választ.

Immunonkológia

2017. MÁRCIUS 01.

Az immunológiai mellékhatások mint az immunkezelésre adott válasz biomarkerei

Az ellenőrzőpont-gátlók alkalmazása során először a daganatok látszólagos növekedése, pszeudoprogressziója következik be - mivel a daganatba a tumort infiltráló immunsejtek tömege kerül be -, ezért a hatás felmérésére a szokásos RECIST-kritériumok nem megfelelőek. Az immunológiai hatással összefüggő kritériumok a mindennapi gyakorlatban alig használhatók, az immunológiai mellékhatásokon (irAE) alapuló

Klinikum

2017. FEBRUÁR 09.

Reumatológiai gyulladásos megbetegedések és családtervezés – a szülész szemével: csökken a fertilitás - A Figyelő 2017;1

PAJOR Attila

A gyulladásos reumatológiai betegségek többnyire nőkben fordulnak elő, és gyakran a családtervezés időszakában. Míg a rheumatoid arthritis (RA), a juvenilis idiopathiás arthritis és a spondyloarthritis ízületi gyulladással és kevés szervi manifesztációval, addig a kevert, differenciálatlan kötőszöveti betegségek, a szisztémás lupus erythematosus (SLE), az antifoszfolipid szindróma (APS), a szisztémás sclerosis, a Sjögren-szindróma, a gyulladásos myopathiák és a vasculitisek különféle autoantitestek megjelenésével és különböző szervi érintettséggel járnak.

Lege Artis Medicinae

2016. DECEMBER 18.

Intravénás immunglobulin-immunterápia immunmediált vetélésekben

FÜLÖP Vilmos, PETRÁNYI Győző

A szerzők nemzetközi és hazai kutatási eredmények alapján összefoglalják azokat a humorális és sejtközvetített immunregulációs zavarokat, melyek az „immunmediált abortusz” (IMA) hátterében találhatók.

Ideggyógyászati Szemle

2009. NOVEMBER 30.

Guillain–Barré-szindróma gyermekkorban

KOLLÁR Katalin, LIPTAI Zoltán, ROSDY Beáta, MÓSER Judit

A Guillain–Barré-szindróma 1916 óta jól ismert, bármely életkorban előforduló, ascendáló akut flaccid paralysissel járó, nem egységes neuroimmun kórkép. Nagyobb számú gyermekkorú beteganyagról Magyarországon még nem számoltak be.