Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1997. SZEPTEMBER 20.

Diastematomyelia: a gerinc ritka fejlődési rendellenessége

KISS Marianna, BUZA Zoltán, VÖRÖS Erika

A hasadt gerincvelővel járó fejlődési rendellenesség diastematomyelia vagy diplomyelia lehet. Az előbbi forma jellemzője, hogy a kettévált gerincvelő csontos, illetve csontos-porcos septummal elválasztott kettős durazsákban helyezkedik el, míg az utóbbi típusban a két gerincvelőfél egy durazsákban marad és a septum nem csontos. A két változat eltérő idegsebészeti megoldást igényel. Bemutatott esetünkkel kiemeljük a radiológiai vizsgálatok jelentőségét a típusok elkülönítésében. A 25 éves nőbetegnél fokozatosan a bal láb érzészavara, a lábszárizomzat sorvadása és járászavar alakult ki. A neurológiai vizsgálat bal oldalon enyhe peroneusparesist, kiesett Achilles reflexet, a bal lábfejen tactilis érzészavart, az ujjperceken mélyérzészavart talált. Az elektrofizio lógiai vizsgálat a bal alsó végtagon 3-5 ms-mal megnövekedett P40 latenciaidőt mutatott. A röntgen- és CT-vizsgálatokkal többszörös csontos fejlődési zavart észleltünk: scoliosist, a sacralis I. szelvény lumbalisatióját, a lumbalis 1-III. csigolyatestek hemiblokkját, spina bifidát a thoracalis IV-V., lumbalis Il-V., sacralis I. csigolyákon, valamint csontos septumot a lumbalis ll-III. szintben. A T1- és T2-súlyozott axialis, sagittalis és coronalis MR vizsgálat a lumbalis ll-IV. magasságában aszimmetrikusan kettévált gerincvelőt mutatott. Ezen kívül alacsony kónuszállást, kipányvázott geincvelőt és a filumok lipomatosus infiltrációját lehetett megfigyelni. Minél korábban ismerjük fel a hasadt gerincvelői rendellenességet, annál jobb a sebészi kezelés eredménye. Műtéttechnikai szempontból kiemelkedő jelentősége van a CT- és MR-vizsgálattal történő praeoperatív klasszifikációnak.

HUN 1997;50(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1980. FEBRUÁR 01.

Diastematomyelia „latens”

DR SCHÉDA Vilmos

A szerző a gerincvelő harántmetszeti tünetcsoportjának egy esetét mutatta be; a kórok diastemetomyelia volt, mely csupán felnőttkorban okozott tüneteket. Ezt a késői tüneteket okozó formát az irodalomban eddig csak három betegnél ismertették.

HUN 1980;33(02)