Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 25
Klinikum
2023. SZEPTEMBER 15.
Autológ haematopoeticus őssejt-transzplantáció NMOSD-ben
A neuromyelitis optica spektrumbetegség (NMOSD) a központi idegrendszert érintő autoimmun betegség. Az NMOSD-t visszatérő opticus neuritisek, hosszú gerincvelői szakaszt érintő transzverz myelitis (LETM), agytörzsi és diencephalont érintő eltérések, kontrollálhatatlan hányás és csuklás, valamint narcolepsia jellemzik.
Ideggyógyászati Szemle
2023. JANUÁR 30.
A transzplantáció előtti és utáni elektroencefalográfiás vizsgálatok értékelése haematopoeticus őssejttranszplantált betegeknél
A haematopoeticus őssejttranszplantáció (HSCT) számos rosszindulatú és nem rosszindulatú betegség egyik leghatékonyabb kezelési módszere. Ebben a vizsgálatban az volt a célunk, hogy korai stádiumban kimutassuk az elektroencefalográfiás (EEG-) anomáliákat az allogén és autológ HSCTn átesett betegeknél, akiknél potenciálisan életveszélyes, nem konvulzív görcsrohamok kezelésére lehet szükség.
Ideggyógyászati Szemle
2023. JANUÁR 30.
A haematopoeticus őssejt-transzplantáció hatása az életminőségre és a pszichés tünetekre
Az őssejt-transzplantációval összefüggő mortalitás folyamatos csökkenése ellenére a rövid és hosszú távú komorbiditás aránya továbbra is magas, ami jelentős negatív hatást gyakorol a betegek életminőségére, és növeli a pszichés tünetek kialakulásának kockázatát. Számos, ellentmondó eredményeket tartalmazó kutatás irányult az allogén és autológ őssejt-átültetésen átesett betegek életminőségének és affektív tüneteinek kapcsolatára.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
2021. SZEPTEMBER 15.
IVIG-en innen és túl – A CIDP kezelési lehetőségei kórházunk adatai alapján
A krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyneuropathia (CIDP) a perifériás idegrendszer betegsége, ami kezelés nélkül maradandó rokkantságot okozhat. A kórházunkban gondozott betegek adatait tekintettük át az alkalmazott terápia típusának és hatékonyságának megítélése, a terápia okozta mellékhatások és azok gyakoriságának felmérése céljából. Az adatokat az országos CIDP-regiszterből, illetve a kórházi medikai rendszerből nyertük. A diagnosztikai kritériumok minden esetben teljesültek. A betegség típusos tünetekkel járt, 1-1 esetben észleltünk tisztán szenzoros formát, illetve DADS-variánst. Az átlagos életkor a betegség kezdetekor 52 év (medián) volt. 5 esetben először Guillain–Barré-szindróma, egy-egy esetben pedig polyneuropathia és kétoldali carpalis alagút szindróma volt a kezdeti diagnózis. A leggyakrabban alkalmazott kezelés az intravénás immungobulin (IVIG) volt, de több páciensnél végeztünk plazmaferézist, illetve néhány esetben tartós immunszuppresszív terápia is beállításra került. Két esetben autológőssejt-transzplantáció történt. A terápiák hatékonyságának megítélését nehezítette, hogy a mindennapi közkórházi gyakorlatnak nem része a pontozóskálák felvétele. Szteroidterápia egy esetben volt hatástalan, adekvát dózisú és időtartamú adagolás ellenére. Plazmaferézis vagy IVIG mellett a betegek többsége egyensúlyba került. Súlyosabb relapszusok esetén a beállított immunszuppresszív kezelés is hatékonynak bizonyult 1-1 esetben. A leggyakoribb mellékhatás az Imuran okozta hasi panaszok és laboreltérések voltak, két esetben fordult elő tartós szteroidkezelés következményeként osteoporosis kompressziós csigolyatörésekkel, egy esetben IVIG-kezeléshez társuló fejfájás. Összefoglalás: A krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyneuropathia jól felimerhető és diagnosztizálható betegség, ami jól reagál adekvát dózisban és megfelelő ideig alkalmazott terápiára, így a tartós rokkantság megelőzhető. Kellő odafigyeléssel a kezelések mellékhatásai is kivédhetők.
Ideggyógyászati Szemle
2021. MÁJUS 30.
Krónikus dialízis kapcsán kialakult destruktív cervicalis spondylarthropathia esete
A szerzők egy 61 éves krónikus veseelégtelenségben szenvedő, 23 éven át dializált férfi destruktív nyaki spondylarthropathiás esetét közlik. A beteg panaszai hirtelen kialakuló, heves, nyakba és mindkét vállövbe sugárzó fájdalommal jelentkeztek neurológiai tünetek nélkül. A nyaki és háti gerincszakaszról készült CT- és MR-képalkotással a VI. és VII. nyaki csigolyák állományi destrukcióval járó súlyos kompressziós törése látszott, ami a gerinc- és a gyökcsatornák szűkületét okozta. Az instabil nyaki gerinctörés és a nagy fájdalmak miatt 360 fokos rögzítés történt (VI. és VII. nyaki csigolyák corpectomiája, autológ csonttal való pótlása, elülső lemezes, majd hátsó csavaros-rudas rögzítés). A műtétet követően a fájdalmak megszűntek, neurológiai kórjel nem alakult ki, a beteg önálló életvitelre alkalmassá vált. A korai posztoperatív nyaki gerinc-CT-felvételeken az implantátumok és a csigolyák helyzete megfelelő volt, viszont a 6 hónapos ellenőrző CT-vizsgálat az I. háti csigolyában lévő elülső csavarok 2 mm-es ventralis elmozdulását és a lemez előemelkedését mutatta. A beteg akut cardiopulmonalis dekompenzációban hunyt el az egyéves kontrollt megelőzően. A magyarországi irodalomban másodikként leírt eset felhívja a figyelmet a krónikus dialízis talaján kialakult súlyos spondylarthropathia szövődményeképp a patológiás csigolya-összeroppanás lehetőségére, részletezi a jellegzetes radiológiai és szövettani elváltozásokat. Ezen kórkép a betegek életminőségének jelentős csökkenésével járhatnak, és konzervatív kezelés mellett ritkán vezetnek érdemi javuláshoz. A szerzők tapasztalatuk és az irodalmi adatok alapján a csontok állagának rossz minősége miatt a 360 fokos rögzítést javasolják, amellyel a beteg már a korai posztoperatív szakaszban biztonsággal mobilizálható.
COVID-19
2020. MÁRCIUS 27.
Hematológiai betegek kezelése a COV-19 járvány idején
A British Journal of Haematology levelezési rovatában megjelent közlemény a SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19-fertőzés miatt a különösen veszélyeztetett betegcsoportok közül a hematológiai betegek járvány idején való kezelésére, a folyamatos gondozás alatt álló betegek esetében pedig elsősorban a kockázatokat csökkentő lehetőségekre összpontosít.
Klinikai Onkológia
2017. DECEMBER 05.
Haemopoeticus őssejt-transzplantáció gyermekkori nem hematológiai szolid tumorokban
A nagy dózisú kemoterápiát követő autológ őssejt-átültetést és az allogén őssejttranszplantációt mintegy három évtizede alkalmazzák a gyermekkori nem hematológiai szolid tumorok kezelésében. Az autológ őssejt-transzplantáció számos rossz prognózisú kemoszenzitív daganattípus esetében a standard primer kezelés részévé vált (neuroblastoma, Ewing-sarcoma, medulloblastoma), számos betegségben recidiváló és refrakter esetek egy részében hatékonyan alkalmazhatóak (csírasejtes daganatok, Wilms-tumor). A csökkentett intenzitású kondicionálással végzett allogén őssejt-transzplantációk nem váltották be a hozzájuk fűződő reményeket a nem hematológiai szolid tumorok esetében. Jelen tanulmányban részletesen elemezzük az autológ és allogén transzplantáció helyét a különböző szolid tumorok kezelésében.
Lege Artis Medicinae
2016. JÚNIUS 20.
Kezelt myelomás beteg, neurológiai tünetek - egy plazmasejtes, meningealis infiltráció esete
A myeloma multiplex meningealis infiltrációja nagyon ritka kórkép. Az összes myeloma multiplexes eset mintegy 1%-ában fordul elő.
Klinikai Onkológia
2015. DECEMBER 10.
Az őssejt-transzplantáció szerepe a felnőttkori szolid tumorok kezelésében
A közleményben áttekintjük a szolid tumorok autológ és allogén haematopoeticus őssejt-transzplantációjával (HSCT) foglalkozó irodalmat. A felnőttkori szolid tumorok számos típusában az elvégzett autológ HSCT-k száma az elmúlt évtizedekben csökkenést mutat. A legjellegzetesebb az emlőrákban használt autológ HSCT-k számában bekövetkezett jól ismert növekedés és csökkenés. Az emlőrák autológ őssejtátültetésének kérdése ellentmondások területe. Számos randomizált vizsgálatban felmérték az autológ HSCT szerepét magas rizikójú primer emlőrákos betegekben (legalább négy érintett axillaris nyirokcsomó). Összesítve az adatokat a nagy dózisú terápia adjuváns kezelésként megnyújtotta a betegségmentes túlélést, de összesített túlélési előnyt csak szelektált betegeken tárt fel. A csírasejtes tumorok primer refrakter eseteiben és második vagy további relapszusában az autológ HSCT standard indikáció kedvezőtlen prognosztikai faktorok fennállásakor. A 2-3 ciklus szekvenciális HSCT terápia jobb az 1-nél. Felnőtteknél az autológ-HSCT elvégzése klinikai opció medulloblastomában és a Ewing-szarkóma család tumoraiban. A szolid tumorok egyéb típusában az autológ HSCT elvégzése általánosságban nem ajánlott vagy fejlesztés alatt áll, ezért csak prospektív klinikai vizsgálat keretében javasolt. A szolid tumorokban végzett allogén HSCT-k alacsony száma évek óta gyakorlatilag állandó. Az elmúlt évtizedben átmeneti növekedést tapasztaltak a vese-, az emlő- és vastagbélráknak köszönhetően. Szolid tumorokban az allogén HSCT koncepciója nemcsak a nagy dózisú kemoterápia és tumortömeg redukcióján alapul, hanem inkább a graft versus tumor hatáson. Az allogén HSCT vagy egyéb sejtterápiák hatékonyságának javítását célzó klinikai stratégiákat folyamatosan fejlesztik.
Lege Artis Medicinae
2015. JÚLIUS 20.
Incisionalis sérvek és diabetes mellitus. - Tudunk javítani az eredményeken?
A diabetes mellitust a sebészeti beavatkozásoknál is kockázati tényezőként tartjuk számon. Négy évig prospektíven vizsgáltuk az incisionalis-ventralis sérvek szövődményei és a diabetes mellitus közötti összefüggéseket.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.