Részletes keresés

Klinikum

2016. OKTÓBER 11.

Reumatológiai gyulladásos megbetegedések és cardiovascularis kockázat – ahogyan azt a kardiológus látja - A Figyelő 2016;1

KEREKES György

A rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek esetében már az 1950-es években leírták az érelmeszesedésre való fokozott hajlamot és az ehhez társuló magas szív- és érrendszeri halálozást. Miközben az átlagpopuláció halálozási adatai az utóbbi fél évszázadban jelentősen javultak, az RA-ban mért cardiovascularis (CV) mortalitási mutatók érdemben nem változtak.

HUN

Ideggyógyászati Szemle

2010. JÚLIUS 20.

Az atlantoaxialis instabilitás műtéti kezelésének újabb módszere: CI-II. dorsalis rögzítés csavaros-rudas rendszerrel

LIPÓTH László, BANCZEROWSKI Péter, VERES Róbert

Az atlantoaxialis instabilitás műtéti kezelése a speciális anatómiai viszonyok, neurológiai elemek potenciális vagy valós sérülése, az ebből származó súlyos klinikai állapot, a speciális technikai, személyi háttér igénye és a viszonylag kis esetszám miatt továbbra is megoldandó kérdéseket vet fel.

HUN 2010;63(07-08)

Magyar Radiológia

2008. SZEPTEMBER 20.

Rheumatoid arthritises betegek nyaki gerinc-röntgenvizsgálatának jelentősége és módszere a mindennapi gyakorlatban

NÉMETH Ildikó, BUDAY Ilona, MOLNÁR Éva, NYITRAI Márta, SAÁRY Krisztina, TARKOVÁCS Andrea, VARSÁNYI Nóra, FARBAKY Zsófia

Rheumatoid arthritisben a cervicalis ízületek pusztulása progresszív vertebralis instabilitáshoz vezethet. Ez súlyos formában a myelon kompresszióját okozhatja, sőt, hirtelen halál is előfordulhat. Az atlantoaxialis subluxatio a betegek nagy százalékánál sokáig tünetmentes lehet. A subluxatio valódi foka altatás közben nyilvánulhat meg, amikor az izmok ellazultak, és a védekező izomspasmus hiányzik. A nyaki elváltozások konvencionális, transoralis és funkcionális lateralis flexiós és extenziós röntgenfelvételeken jól ábrázolhatók.

HUN 2008;82(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

1999. SZEPTEMBER 01.

Az atlantoaxialis régió transcervicalisl retropharingealis feltárása: egy feltárásból végzett dekompresszió és csavaros kisízületi stabilizáció

STEFANITS János

Az atlantoaxialis régió számos műtéti feltárási módja ismert. A ventralisan elhelyezkedő extraduralis kórfolyamatok megközelítésének leggyakrabban alkalmazott módja a transoralis út.

HUN 1999;52(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1997. JÚLIUS 20.

Hátsó atlantoaxialis transarticularis csavaros rögzítés

VERES Róbert, KENÉZ József, PENTELÉNYI Tamás

A craniocervicalis átmenet instabilitása potenciálisan életveszélyes állapot. A leggyakrabban előforduló forma az atlantoaxialis instabilitás, amit számos kórkép hozhat létre (posttraumás állapot, daganat, gyulladás, degeneratív folyamat). A szerzők ezen állapot kezelésére, a stabilitás helyreállítására kidolgozott módszert ismertetik részletesen. Áttekintik az irodalmi adatokat, és egy rheumatoid arthritis okozta atlantoaxialis instabilitás esete kapcsán szemléltetik a módszert.

HUN 1997;50(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1994. JÚLIUS 20.

[Kezelési javaslat akut dens axis törések gyógyítására]

RÓBERT Veres, GILES Hamilton Vince

[Az akut dens törések kezelésének módszere széles körben vitatott témája a nyaki gerincsérülésekkel foglalkozó közleményeknek. A töréskezelés újabb sebészi módszereinek megjelenésével, mint az elülső direkt dens csavarozás és a hátsó Cl-Cli transarticularis csavaros rögzítés, időszerű a dens törések kezelési tervének újraértékelése. A szerzők áttekintik az Országos Traumatológiai Intézetben az 1980 és 1990 közötti időszakban kezelt 115 akut dens axis törést szenvedett betegek eseteit. Vizsgálataik pontosítása érdekében módosított Anderson-D'Alonzo-beosztást vezettek be, mely részletesebben írja le a törés típusát, és így segítséget nyújt a terápiás terv kialakításához. Betegeiket 27 esetben különböző típusú külső rögzítéssel (Halot kivéve), 13 esetben Halo-készülékkel, 22 esetben különböző típusú hátsó Cl-Cll rögzítéssel, és 53 esetben elülső direkt dens csavarozással kezelték. Megállapítják, hogy a modern kezelési tervek felállítása során törekedni kell az atlantoaxiális ízület funkciójának megőrzésére, ha lehetséges. Ezen cél sikerrel valósítható meg az elülső direkt dens csavarozás műtétével. Véleményük szerint a terápiás módszer megválasztásánál elsősorban a törési sík iránya veendő figyelembe, ha a szalagrendszer ép. Ha a törési sík haránt vagy hátra ferde irányú, az elülső direkt dens csavarozás az elsőként javasolható módszer. Előre ferde törési sík esetében Halo-rögzítés vagy Cl-Cil hátsó rögzítés a javasolható módszer.]

ENG 1994;47(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1993. JANUÁR 20.

Reumatoid arthritises craniocervicalis instabilitás műtéti megoldása

TURÓCZY László, KENÉZ József, VERES Róbert, NAGY Aladár, PÁSZTOR Emil

1987-től kezdődően 30 rheumatoid arthritises craniocervicalis instabilitású beteget vizsgáltunk és operáltunk. Ezen beteganyag elemzését fontosnak tartjuk, mert a kórkép különböző fázisában végrehajtott műtétek indikációi ismereteink szerint nem kellően tisztázottak. Az atlantoaxialis instabilitások a kezdeti szakaszban, még a súlyosabb neurológiai tünetek megjelenése előtt, relatíve kis műtéti megterheléssel járó dorsalis craniocervicalis stabilizálással megoldhatók, míg az előrehaladott instabilitások véleményünk szerint csak kombinált műtéttel kezelhetők eredményesen. A szakirodalommal összhangban hangsúlyoznunk. kell a korai pontos diagnózis és a preventív idegsebészeti szempontok fontosságát. 20 esetben kényszerültünk kombinált műtétet végezni, és csak 10 esetben bizonyult elégségesnek az egyszerű hátsó fixálás, mely jól mutatja, hogy hozzánk. a súlyosabb állapotú betegek kerültek nagyobb arányban. Új diagnosztikus jelet (,,szellem-tumor") figyeltünk meg a betegség lefolyása során.

HUN 1993;46(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

1984. FEBRUÁR 01.

Rheumatoid arthritis atlantoaxialis diszlokációval

DR. MÉSZÁROS István

Szerző a rheumatoid arthritishez társuló atlantoaxialis dislocatio mütétileg kezelt esetéről számol be. Ismerteti a kórforma tünettanát, felismerésének lehetőségeit és a kezelési módokat. Hazai és külföldi irodalmi adatok összevetése alapján úgy véli, hogy a „ténylegesen észlelt" esetek száma lényegesen kisebb a statisztikai alapon „feltételezhető" -nél. Pedig a kórforma idejekorán történő felismerése lehetőséget adna sikeres konzervatív vagy sebészi gyógykezelésre.

HUN 1984;37(02)

Ideggyógyászati Szemle

1977. JÚLIUS 01.

Atlanto-axialis dislocatio és basilaris impressio

DR HAFFNER Zsolt, DR FERENCZ Béla

A szerzők a congenitalis atlanto-axialis dislocatio előfordulását vizsgálták 80 basilaris impressziós és 8000 basilaris impresszió nélküli esetben. Az összehasonlítás során a congenitalis atlanto-axialis dislocatio előfordulását basilaris impresszióban 124-szer gyakoribbnak találták, mint basilaris impresszió nélküli esetekben. Eseteinkben az atlantoaxialis dislocatiónak (izoláltan, vagy társult malformatiókkal együtt) csak 6 mm-es atlanto-dentalis távolság (ADI) esetében, vagy e fölötti értékeknél volt tünetképző hatása. Ennél enyhébb fokú atlanto-axialis dislocatio nem volt bizonyítható módon súlyosbító tényező a tünettan tekintetében még basilaris impresszióban sem. A kóros dens szögelhajlás tünetkeltő szerepét nem tudták bizonyítani.

HUN 1977;30(07)