Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 11

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

Az agyi ischaemiás sérülések patomechanizmusai; az életkor mint cerebrovascularis rizikófaktor

FARKAS Eszter

Az ischaemiás stroke leginkább az idős korosztályt sújtja, hiszen előfordulási gyakorisága 50 év felett ötévente megduplázódik, és a sikeres felépülés esélye is egyre csekélyebb. Az idős agyban továbbá az ischaemiás penumbra gyorsabban válik a menthetetlen infarktus részévé. Az agyi ischaemiás sérülések patomechanizmusában a terjedő depolarizációk (spreading depolarization, SD) megjelenésének központi szerepe van, ezért az öregedés és az SD kapcsolatának megismerése a hatékony, személyre szabott terápiák tervezéséhez elengedhetetlen.

Idegtudományok

2022. ÁPRILIS 11.

Pszichedelikumok a neurodegeneratív betegségek gyógyításában

Urszula Kozlowska és munkatársai (a Lengyel Tudományos Akadémia kutatói és a téma neves amerikai farmakológus szakértője) áttekintő közleményükben bemutatják jelenlegi tudásunkat azzal kapcsolatban, hogy hogyan befolyásolják a pszichedelikumok az idegszövet homeosztázisát és aktivitását. Mint írják, a depresszió, a terminális betegség okozta pszichoszociális distressz, az addikció, a PTSD és a cluster fejfájás kezelésén felül a pszichedelikumok hasznosak lehetnek a neurodegeneratív betegségek és az agysérülések gyógyításában és a regeneratív medicina területén is.

Klinikum

2021. MÁRCIUS 03.

A ketontestek terápiás potenciálja cardiovascularis betegségben

A ketontestek cardiovascularis hatásai túlmutatnak az energetikán: vasodilatatorok, gyulladásgátló, vérnyomás- és testsúlycsökkentő hatással bírnak.

Lege Artis Medicinae

2020. SZEPTEMBER 30.

A citokinek fájdalomkeltő szerepe a központi idegrendszerben – az anticitokin-terápia közvetlen analgetikus hatása

HODINKA László, VERECKEI Edit

A krónikus fájdalom érzékelésében, továbbításában, feldolgozásában és az agyi fáj­dalomkép megformálásában nociceptiv, neu­ropathiás és centrális mechanizmusok vesznek részt. A kórokozó jelenlétét vagy a szövetkárosodást jelző és a védekezést riadóztató molekulák, az alarminok kóros folyamatok sorát indítják el, amelyek gyulladásos fájdalomingert váltanak ki. A gyulladáskeltő citokineknek a fájdalom idegrendszeri szinten való megjelenítésében van döntő szerepe. A folyamatos gyulladásos ingerek az idegsejtek perifériás és központi érzékenyítésével aktiválják a fájdalomérzéssel kapcsolatos agyi területeket és kialakítják az összetett fájdalomképet, a fájdalommát­rixot. Az agyi funkcionális kapcsolatok há­ló­zatokban működnek és funkcionális MRI-vel képezhetők le. A citokinek a neuronokat közvetlenül, vagy más neuromediátorok ré­vén közvetve aktiválják. A citokinreceptorok megjelennek a nociceptorokon és a ma­ga­sabb rendű neuronokon is, valamint a kü­lön­féle nem neuralis sejteken, mint a mic­rog­lia vagy az astrocyták. Az idegrendszerben szinte mindenütt fellelhető citokinek a tumornekrózis-faktor és az interleukin 6. Jel­adási útvonalaik a nukleáris faktor κB és a Janus-kináz enzimrendszere. Ezért a gyul­la­dáskeltő citokinek és a Janus-kináz első­ren­dű terápiás célpontok. Az anticitokin biologikumok és a kismolekulájú kinázgátlók rheumatoid arthritisben csökkentik a fájdalmat és javítják a működőképességet. A fájdalomcsökkenés nagyobb, mint ami csak a gyulladás klinikai biomarkereinek csökkenésétől várható lenne. A célzott biológiai és kémiai-biológiai válaszmódosítók korai és gyors fájdalomcsökkentő hatását az agyban kifej­tett közvetlen analgetikus hatásnak tu­laj­do­nítják.

Ideggyógyászati Szemle

2012. MÁRCIUS 30.

Fingolimodterápia sclerosis multiplexben: a hatásmechanizmus kérdése

TAR Lilla, VÉCSEI László

A sclerosis multiplex a központi idegrendszer autoimmun gyulladásos, neurodegeneratív betegsége. Az eddigi terápiás lehetőségektől eltérő hatásmechanizmusú szer az újonnan felfedezett, orálisan szedhető fingolimod (FTY720). A szervezetben foszforilálódva hatását az öt szfingozin-1- foszfát-receptor közül négyen fejti ki.

Ideggyógyászati Szemle

2012. JANUÁR 30.

Az 1p19q kodeléció klinikai relevanciája oligodendrogliomákban a Debreceni Idegsebészeti Klinikán

KLEKNER Álmos, FEKETE Gábor, RENCSI Márta, MÉHES Gábor, SZABÓ Péter, BOGNÁR László

Az 1p19q kodeléció klinikai relevanciájának vizsgálata 2006 és 2008 között a Debreceni Idegsebészeti Klinikán oligodendroglia-komponensű tumor miatt kezelt betegek körében.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A Naja naja oxiana kígyó mérgének védőhatása a gerincvelő sérülésekor

ABRAHAMYAN S. Silva, MELIKSETYAN B. Irina, CHAVUSHYAN A. Vergine, ALOYAN L. Mery, SARKISSIAN S. John

A prolingazdag fehérje-1 (PRP-1, 15 aminosavból álló fehérje, a neurofizin vazopresszinasszociált hypothalamicus glikoprotein egyik fragmentje) idegsejtek túlélését és axonregenerációt segítő hatását irodalmi adatok bizonyítják. Az LVV-hemorfin-7 (LVV-H7) opioid fehérje, intakt patkányok számos szövetének különböző sejtjeiben termelődik (például az ideg- és immunrendszer sejtjeiben is), a hemoglobin lebontásakor keletkezik káros környezeti és élettani körülmények között, antistresszor hatást fejt ki.

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

Humán tripszin(ogén) 4-szerű immunreaktivitás az agykéreg és a gerincvelő fehérállományában

GALLATZ Katalin, MEDVECZKY Péter, NÉMETH Péter, SZILÁGYI László, GRÁF László, PALKOVITS Miklós

Az emberi agykéreg és a gerincvelő gliasejtjeiben immunhisztokémiai módszerrel humán tripszin(ogén) immunreaktivitást mutattunk ki. Rövid post mortem (két óra) idő után eltávolított humán agyakból kérgi és gerincvelői szeleteket készítettünk, amelyeket vagy lefagyasztottunk, vagy fixálóoldatban a szeletek méretétől függően megfelelő ideig fixáltunk.

Ideggyógyászati Szemle

1997. MÁRCIUS 20.

A corpus amylaceum előfordulásának statisztikai értékelése és patológiai jelentősége

LEEL-ŐSSY Lóránt

A vizsgálat tárgya a corpus amylaceum szemikvantitatív értékelése volt a már közölt módszerrel főleg autopsziás, kisebb részben biopsziás anyagon. Statisztikus, morfometriás vizsgálatnak tekinthető, ami azt jelenti, hogy az adatokat betegség szerint táblázatokban számokban, százalékban, illetve homogenitás vizsgálattal értékeltük. A sokrétű neuropatológiai vizsgálat több klinikai jelentőségű következtetés levonását is lehetővé tette. A beteganyag eddig nem közölt igen nagy számú esetet foglalt magában, amit különböző betegségekben - korcsoportok szerint - a corpus amylaceum előfordulást 0-4 fokozattal jelölve, kvantitatíve, részben homogenitás vizsgálati módszerrel tüntettünk fel. A predilekciós helyek vizsgálata, a corpus amylaceum keletkezési mechanizmusának tisztázása, valamint egyes állapotokban, betegségekben való előfordulása tekinthető a legfontosabb változóknak. A corpus amylaceum keletkezésében jelentősnek tűntek a krónikus ismétlődő vascularis zavarok, amelyek a vér-agy gát elhúzódó zavaraihoz vezethettek. Nem mutatkozott jelentős különbség a corpus amylaceum előfordulását tekintve a vérzéses és ischaemiás vascularis betegségek között, mint ahogyan nem volt több előfordulás Alzheimer-féle dementiákban sem. A gerincvelőt érintő betegségeknél – főleg vascularis myelopathiában – jelentősen nagyobb volt a corpus amylaceumok száma, amit részben a nagyobb liquortömeg és/vagy lassúbb liquorfelszívódás okozhatott. A gliosissal járó folyamatokban, ahol nagyobb az astrocyta proliferatív hajlama, mint posztraumás gliosis vagy astrocytoma, corpus amylaceum képződés nem volt. Ez a megállapítás további vizsgálódások tárgyát képezheti. Külön kiemelést érdemel az a következtetés, hogy a corpus amylaceum képződésében több mechanizmus szerepelhet. Ilyenek az astrocyták insufficientiája a glükózfelhasználásban, ami bizonyos szénhidrátpolimerek és glikogén felszaporodásával jár. Fontos tényező a predilekciós helyeken lévő nagyobb liquortömeg. Az ismétlődő gátzavarok egyes patológiás folyamatokban döntő jelentőségűek lehetnek a strukturális - perivascularis, subpialis, subependymalis – predilekciós helyeken. Kiemelt predilekciós hely a gerincvelő, ahol a vascularis myelopathiákon kívül egyes betegségeknél (sclerosis multiplex, sclerosis lateralis amyotrophica stb) feltűnő volt a corpus amylaceumok fokozott megjelenése, amit a stresszproteinek fokozot jelenléte magyarázhat. A végső következtetés, hogy a corpus amylaceumnak nincs ugyan patognosztikus jelentősége, de egyes állapotokban jóval gyakoribb, ami több patomechanizmus szerepét emeli ki.

Ideggyógyászati Szemle

1990. DECEMBER 01.

Az agyi érbetegségek korszerű szemlélete

DR LEEL-ŐSSY Lóránt

Sántha Kálmán professzorra való emlékezés és tisztelgés után az agyi érbetegségek epidemiológiáját közelíti meg a szerző a közel 100 OOO lakosú terület kórházi agyi érbeteg morbiditásának és mortalitásának az ismertetésével, 1986. és 1987. évekből. Ez a felmérés évi 404 heveny agyi ictusos beteg felvételét állapítja meg 100 OOO lakosra, azzal a megjegyzéssel, hogy nálunk növekvőben van az agyi érbetegek száma. Részletezi az agyi érbetegek korszerű kivizsgálásának menetét, de kihangsúlyozza a lelkiismeretes klinikai vizsgálat fontosságát is. Az utóbbi tíz évben végzett kutatásokról számol be, amelyek valamiképpen kapcsolódnak az agyi érbetegségek pathológiájához. Ilyenek az intracranialis artériás dissectiók, az artériás atheromás plaque-ok bevérzései és az agyvérzések szövettanának az MR- és CT-módszerrel végzett összehasanliltó vizsgálatai. Lényeges, megállapítás, hogy a vasa vasorumok nem tűnnek el a basalis nagy artériák falából és forrásai lehetnek a dissectiós vérzéseknek. Az aneurysmás érfalelváltozások arra utalnak, hogy az aneurysmás betegek nagy részénél kiterjedt kóros érfalelváltozások vannak. Az angiomáknál gyakori epilepsziás rohamokat nemcsak a shunt-ös funkcionális keringési zavar, hanem súlyos, szövettani elváltozások is magyarázzák. A hazánkban alig vizsigált vascularis myelopathiák különböző formáinak rövid összefoglalása után, nagyszámú agy vizsgálata során a corpus amylaceumok gyakori és kóros megjelenése az agyi gátrendszerek zavarán és az astrocyták degenerációs elváltozásán kívül biokémiai tényezőkkel is magyarázható. Végül az ischaemiás „penumbra" különböző formáival, eloszlásávail foglalkozik és az ischaemiás ödémával való kapcsolatát hangsúlyozza ki, ami a klinikai gyakorlatban a terápia szempontjából igen lényeges.