Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁJUS 20.

[Klinikai és molekuláris genetikai eredmények összefüggése rosszindulatú agytörzsi daganatokban]

V. K. Ammon, U. Sure, DN Louis, V. Deimling A.

[Az agytörzsi gliomák ritka, túlnyomórészt gyermekkori daganatok. Histológiailag a felnőttkori szupratentoriális asztrocitómákhoz hasonlíthatók. A legtöbb gyermekkori agytörzsi daganatot alacsony fokú asztrocitómának (WHO II), anaplasztikus asztrocitómának (WHO III) vagy glioblastoma multiforme-nak (GBM, WHO IV) minősítették. A WHO III. és IV. fokozatú rosszindulatú agytörzsi gliómában szenvedő betegek túlélése ritkán haladja meg a két évet. A közelmúltban kifejlesztett molekuláris genetikai technikák új betekintést nyújtottak a tumorbiológiába. Az onkogének és tumorszupresszor gének olyan genetikai elváltozások, amelyek tumoros átalakulást és rosszindulatú progressziót okozhatnak. A rosszindulatú agytörzsi gliómák molekuláris genetikai vizsgálatát eddig ritkán végezték el. Ezért 12 ilyen tumor klinikai és 2 tumor molekuláris biológiai módszerekkel történő vizsgálatát tűztük ki célul.]

ENG 1994;47(05-06)

Lege Artis Medicinae

1993. FEBRUÁR 24.

Emlőrákok szöveti TGF-a és TNF-a tartalmának immunhisztokémiai vizsgálata és prognosztikai elemzése

BEBŐK Zsuzsa, NÉMETH Péter, MÁRKUS Béla, BRITTIG Ferenc

A különböző növekedési faktorok és citotoxikus citokinek tumorbiológiai szerepét az utóbbi időben igen széles körben vizsgálják. A laboratóriumunkban előállított monoklonális anti-TGF-a és anti TNF-a ellenanyagok felhasználásával emlőcarcinomákon (rutin kórszövettani vizsgálat céljára formalinban fixált és paraffinba ágyazott anyagokon) tanulmányoztuk ezen cytokinek expresszióját. Retrospektív vizsgálatokat végeztünk 35, klinikailag részletesen feldolgozott és a műtét után minimum 4 évig követett emlőrákos beteg szövettani anyagán. Összefüggést kerestünk a TGF-a és TNF-a pozitivitás és a TNM status, a nyirokcsomó-metasztázisok, valamint a betegség további lefolyása között. Előzetes vizsgálataink szerint monoklonális anti-TGF-Q és anti-TNF-a ellenanyagaink jól használhatóak voltak mind a natív (kriosztátos), mind a rutinformol-paraffinos szövettani anyagok esetében. A retrospektív tanulmány során kapott eredményeink szerint a TGF-a pozitív esetek klinikailag rosszabb prognózisúak voltak, míg a TNF-a pozitív és a kettős pozitív esetek klinikailag jobb prognózist mutattak a követéses vizsgálatok során.

HUN 1993;3(02)