Részletes keresés

Klinikum

2017. FEBRUÁR 09.

Reumatológiai gyulladásos megbetegedések és családtervezés – a szülész szemével: csökken a fertilitás - A Figyelő 2017;1

PAJOR Attila

A gyulladásos reumatológiai betegségek többnyire nőkben fordulnak elő, és gyakran a családtervezés időszakában. Míg a rheumatoid arthritis (RA), a juvenilis idiopathiás arthritis és a spondyloarthritis ízületi gyulladással és kevés szervi manifesztációval, addig a kevert, differenciálatlan kötőszöveti betegségek, a szisztémás lupus erythematosus (SLE), az antifoszfolipid szindróma (APS), a szisztémás sclerosis, a Sjögren-szindróma, a gyulladásos myopathiák és a vasculitisek különféle autoantitestek megjelenésével és különböző szervi érintettséggel járnak.

HUN

Ideggyógyászati Szemle

1993. JANUÁR 20.

Súlyos thoracolumbalis gerincsérülések akut idegsebészeti ellátása

ZSOLCZAI Sándor, PENTELÉNYI Tamás, TÚRÓCZY László, VERES Róbert

Szerzők ismertetik a súlyos thoracolumbalis gerincsérülések akut műtéti ellátásában a korszerű szegmentális stabilizáló eljárásokkal szerzett tapasztalataikat. Az 5 év alatt végzett 134 akut műtét közül 81 fixateur interne-nel (AO. W. Dick), 53 szögletstabil lemezes rendszerrel (Steffee vagy Egri lemez) történő repozíció, dekompresszió és stabilizálás volt. Eredményeiket a neurológiai funkció-javulás, csontos consolidatio, komfort helyreállás és a szövődmények szempontjából értékelik. Ismertetik az utóbbi évtized hatalmas fejlődésének eredményeként kialakult korszerű gerincsérült ellátási elveket. Leszögezik, hogy a rutinszerűen alkalmazott két szegmentális stabilizáló rendszer a súlyos thoracolumbalis sérülések legnagyobb részének akut ellátására alkalmas, eredményei lényegesen jobbak a korábban alkalmazott hosszú rudas rendszerek eredményeinél, de alapvető feltétel az első hat-nyolc órában történő primer definitív ellátás és a korai szakszerű rehabilitációs kezelés.

HUN 1993;46(01-02)

Lege Artis Medicinae

1991. AUGUSZTUS 28.

A külső rögzítés jelene és jövője (fixateur externe)

CIFFER Endre

A szerző ismerteti a külső rögzítés főbb alkalmazási területeit, indikációit, a napjainkban formálódó tendenciák szakmai, gazdasági, szervezési okait és az ideális külső rögzítő főbb jellegzetességeit. Foglalkozik a háborús végtagsérülések ellátási sajátosságaival, amikoris csak gipszet vagy ezek kombi nációit ajánlja. A szerző szerint az újonnan ismertetett módszer kétlépcsős külső rögzítést javasol, amely az egyszer használatos eszköz és a fejlett technológiájú dinamikus rögzítők kompatibilitásán alapul. Az olcsó első eszköz nagy tömegben áll rendelkezésre, ezekkel történik az első ellátás, tovább szállítás, míg később változtatás nélkül átcserélhető a második, definitiv eszközre, amellyel a további kezelés folytatódhat és a szükséges korrekciók elvégezhetők. Bemutatja az erre a célra kifejlesztett Manuflex-Maxi esz közöket, melyek békeidőben jól vizsgáztak. Biomechanikai fejezetben ismerteti az új eszköz előnyös tulajdonságait és összehasonlítását az ismert eszközökkel.

HUN 1991;1(14)