Részletes keresés

Magyar Radiológia

2005. JÚNIUS 10.

Vérzést okozó gastrointestinalis stromalis tumor a vékonybélben

TAMÁS Krisztina, KIRÁLY Ágnes, KALMÁR Katalin, WENINGER Csaba, TORNÓCZKY Tamás

A vékonybél daganatos megbetegedése, különösen a gastrointestinalis stromalis tumor, ritka betegség, diagnosztizálása nem könnyű.

HUN 2005;79(03)

Lege Artis Medicinae

2004. NOVEMBER 30.

A kis dózisú acetilszalicilsav-terápia gastrointestinalis veszélyei

RÁCZ István

Az acetilszalicilsav a szintetizálása óta eltelt több mint 100 év alatt az egyik legsikeresebb gyógyszernek bizonyult. A kis dózisú, tartós acetilszalicilsav- terápia csökkenti a myocardialis infarctus kockázatát, a stroke gyakoriságát, valamint az artériás érbetegségek és emboliás betegségek által okozott halálozást is.

HUN 2005;15(01 klsz)

Magyar Radiológia

2003. DECEMBER 20.

Inguinalis sérvtömlőben tompa hasi trauma következtében kialakult vékonybél-perforáció

GION Katalin, SÉLEI Ágnes, CSÁSZÁR József, PALKÓ András

Hasi trauma alkalmával a fixált bélszakaszok gyakrabban sérülnek. A szerzők az eset kapcsán összefoglalják a bélsérülésre jellemző CT-tüneteket.

HUN 2003;77(06)

Lege Artis Medicinae

2003. OKTÓBER 20.

Tudományos tallózó

Vezeték nélküli kapszulaendoszkópia alkalmazása Am J Gastroenterol 2002;97(11):2776-9. A vékonybél eredetű, okkult gastrointestinalis vérzés kivizsgálása nem könnyű feladat. Az enteroszkópia gyakran csak a jejunum felsõ szakaszára korlátozódik, a báriumkontrasztos vizsgálatok szenzitivitása viszont kicsi.

HUN 2003;13(07)

Magyar Radiológia

2002. JÚNIUS 20.

Ogilvie-szindrómát okozó kiválasztásos urográfia

SZÁNTÓ Dezső, SZŰCS Gabriella

Az Ogilvie-szindróma a vastagbél paraszimpatikus túlsúlyon alapuló beidegzési zavara, amely az elfogadott felfogás szerint szakaszos spasmust és poststenoticus gázgyülemet okoz. A vékonybél nem érintett.

HUN 2002;76(03)

Lege Artis Medicinae

2001. OKTÓBER 20.

Vékonybélileus ritka etiológiával

SUGÁR István, ONDREJKA Pál, ISTVÁN Gábor

A 76 éves nõbeteget passzázszavarra utaló panaszok miatt vették fel 2001 augusztusában a fõvárosi kórház sebészeti osztályára. Gondos, mindenre kiterjedõ vizsgálattal - amelyhez a kettõs kontrasztos vékonybélvizsgálat is hozzátartozott - megállapították, hogy a konzekvens panaszok hátterében a vékonybél középsõ harmadában jelentõs lumenszűkületet okozó tumor (polypus?) áll, amely felett - a felvételen jól látható - tágabb, alatta pedig lényegesen karcsúbb a bél.

HUN 2001;11(10)

Lege Artis Medicinae

2000. MÁJUS 01.

Magyar szerzők külföldi szakfolyóiratokban publikált közleményeinek kivonatai

HUN 2000;10(05)

Lege Artis Medicinae

1994. FEBRUÁR 28.

Gluténszenzitív enteropathia: technikai megfontolások az antiendomysium ellenanyag vizsgálatához

KORPONAY-SZABÓ Ilma, B. KOVÁCS Judit, LŐRINCZ Margit, KÖRMENDY Miklós, SASHEGYI Julianna

A szerzők az antiendomysium és az ezzel ekvivalens antijejunum ellenanyag jelenlétét vizsgálták 5000 illetve 3444 vérmintában. 2928 személy, köztük 441 ismert gluténérzékeny beteg (170 gluténterheléssel bizonyított coeliakia, 95 dermatitis herpetiformis és 176 úgynevezett coeliakia-suspect beteg, akinek anamnézisében a vékonybél-biopszia szerint legalább egy súlyos boholyatrófia szerepel), valamint 251 biopszia szerint nem coeliakiás (kontroll) gyermek. A fenti, IgA-alosztályú (IgA-hiányos betegeknél kiegészítőleg IgG is) ellenanyagok kimutatása indirekt immunfluoreszcens módszerrel történt. Az antiendomysium ellenanyag és az antijejunum ellenanyag specificitását gluténinto leranciára 100%-nak találták. Szenzitivitásuk - gluténfogyasztás mellett – igazolt coeliakia esetén 100% (66/66), dermatitis herpetiformisban 92,4% (61/66), coeliakia-suspect betegeknél 85,9% (110/ 128) volt. Az összes vérminta 13,5%-ában az alábbi aspecifikus IgA-festődések fordultak elő: simaizom, bazálmembrán, pemphigoid és antinukleáris faktor szerű ellenanyag. E savók egy része egyidejűleg antiendomysium ellenanyagot is tartalmazott. A re akció megítélhetőségét 8–10 mikron vastag metszetek használata jelentősen javította. A tárgyalt specifikus autoantitestek kimutatása elsőrendű fontosságú a gluténszenzitív enteropathia diagnosztikájában. A megfelelő, technikai nehézségeket is figyelembe vevő értékeléshez specializált, nagyforgalmú centrumok szükségesek.

HUN 1994;4(02)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁJUS 26.

A krónikus pancreatitis és a vékonybél-kontamináció összefüggéseinek vizsgálata H2-teszt alkalmazásával

BALGHA Valéria, BERGER Zoltán, PAP Ákos

A kilégzett alveolaris levegő hidrogéntartalmának növekedése a vékony bél dysbacteriosisának indikátora. A szerzők 43 krónikus pancreatitisben szenvedő beteget vizsgáltak H2-teszt segítségével. A betegek 32,6%-ában találtak vékonybél-kontaminációra utaló emelkedett értékeket. Etiológiai szempontból csoportokat képezve megállapították, hogy alkoholos eredetű krónikus pancreatitisben a ,,bacterial overgrowth” kissé gyakoribb, mint a nem alkoholos eredetű esetekben, és többször fordul elő nem meszes, nem diabeteses és inzulinra nem szoruló diabeteses krónikus pancreatitises betegek között is. Nagy hasi műtétek, illetve különböző pancreasoperációk után nem volt gyakoribb a vékonybél-kontamináció, mint a műtét nélküli esetekben. Az enyhe és közepesen súlyos enziminsufficientiában szenvedők között szignifikánsan több a vékonybél-dysbacteriosis, mint a súlyos enzim insufficientiában szenvedőknél. A krónikus pancreatitis tüneteként véleményzett hasi fájdalom, meteorismus hátterében enyhe és közepesen súlyos pancreaselégtelenség esetén gyakran a jól kezelhető vékonybél-kontamináció állhat.

HUN 1993;3(05)

Lege Artis Medicinae

1992. JÚNIUS 30.

A vékonybél ischaemia érsebészeti vonatkozásai

DÓBI István

A szerző vázlatosan ismerteti a vékonybél vérellátási rendellenességeit okozó akut és krónikus kórképeket. Az akut kórképeknél a diagnosztizálási nehézségek tudatában hang súlyozza annak fontosságát, hogy gyanújelek alapján, feltételezett diagnózishoz jutva mi hamarabb el kell kezdeni a vasodilatator kezelést és a diagnózis pontosítását biztosító angiográfiás vizsgálatot el kell végezni. Ez ad lehetőséget a kedvező időben (amikor a bél még szövetvesztés nélkül revascularizálható) végzett sikeres ér-reconstructiora, ami a letalitás csökkentésének az egyik előfeltétele. Végezetül a szerző kiterjedt kísérletes munkája alapján javasolja ezen érpálya postischaemiás vasoconstrictor irányú módosulásának figyelembevételét a gyógykezelés komplex folyamatában.

HUN 1992;2(06)