Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1993. JANUÁR 27.

A krónikus thromboemboliás pulmonalis hypertonia és sebészeti kezelése

LENGYEL Mária, TEMESVÁRI András, RUSZTY László, RAIMUND Erbel, STEIN Iversen

A primer pulmonalis hypertonia az esetek több mint felében thromboemboliás eredetű, ami pulmonalis thromboendarterectomiával ma már sikeresen kezelhető. A dolgozat célja, hogy bemutassa a műtétre alkalmas betegek kiválasztásának módját és a diagnózis felállítása alapján végzett első műtétek eredményét. A vizsgálatba 22 beteget vontunk be, akiknél az elmúlt 2 év alatt az echo-Doppler-vizsgálat 50 Hgmm-nél magasabb pulmonalis systolés nyomást bizonyított ezt magyarázó szívbetegség nélkül és akiknél transoesophagealis echovizsgálat is történt. Tüdő szcintigráfia 14, vénás Doppler-vizsgálat 10, pulmonalis angiográfia 7 esetben történt. A primer pulmonalis hypertoniának tartott 22 betegből 4-ben pitvari septumdefektust találtunk, 10-ben igazolódott krónikus thromboemboli ás pulmonalis hypertonia, közülük transoesphagealis echovizsgálattal 3, angiográfiával további 3 esetben műtétre alkalmas nagyér-thrombosist találtunk. Az anamnézisben a 10 közül csak 2 esetben szerepelt akut tüdőembólia, vénás forrást 6 esetben sikerült ki mutatni. Transoesophagealis echovizsgálattal a 10 krónikus thromboemboliás pulmonalis hypertonia esetből 5-ben találtunk nyitott foramen ovalet, ami 2 esetben fatális kimenetelű paradox szisztemás embolizatiot okozott. A pitvari septumdefektus műtéti megoldására 3 esetben került sor, a 6 műtétre indikált krónikus thromboemboliás pulmonalis hypertonia esetből 2-ben nem voltak meg a műtét feltételei, 2-nél a sikeres műtét után a hemodinamikai állapot normalizálódott, 2 beteg műtétre vár. Szívbetegség nélkül jelentkező effort dyspnoe, illetve jobbszívfél-terhelés jelei esetén krónikus thromboemboliás pulmonalis hypertoniára kell gondolni, melynek sikeres műtéti megoldása lehetséges. A műtétre alkalmas betegek kiválasztására a közlemény diagnosztikus stratégiát ajánl.

HUN 1993;3(01)

Lege Artis Medicinae

1992. MÁRCIUS 31.

Dipyridamol-thallium szcintigráfia

KÉKES Ede

Thallium 201 szívizom scintigrafia; Dipyridamol-Thallium szcintigráfia; Vizsgálati menetrend; Várható eredmény; Mellékhatások; A D-TI201 vizsgálat előnyei és hátrányai; Módszer módosítások; Adenozin-thallium szcintigráfia

HUN 1992;2(03)

Ideggyógyászati Szemle

1985. FEBRUÁR 01.

A systemás lupus erythematosus neuropsychiatriai megnyilvánulásai: klinikai megfigyelések

TEMESVÁRI Péter

A szerző 59 systemás lupus erythematosusban szenvedő beteg vizsgálatáról számol be: közülük 37 betegben (63 %) összesen 92 neuropsychiatriai epizód fordult elő. A leggyakoribb idegrendszeri megnyilvánulások a következők voltak: depresszió; fejfájás; perifériás neuropátia; emlékezetzavar krónikus psychosis; epilepszia; akut organikus prsychoszindróma; organikus góctünetek; transitorikus ischaemiás attack. A neuropsychiatriai jelenségek általában reverzibilisek, fluktuálnak; polymorphak és változóak; multilocularisak, néha bizarr kombinációkat képeznek; a systemás lupus erythematosus aktivitására utaló jelekkel járnak együtt; gyakoriak a latens idegrendszeri tünetek. A kiegészítő vizsgálatok közül a legtöbb pozitív eredményt az EEG és a psychológiai vizsgálat, a legtöbb negatív eredményt a liquorvizsgálat, CT és agy szcintigráfia adta. A neuropsychiatriai jelenségek nem jelentenek rossz prognózist, kezelésükben a corticosteroidok ma még nélkülözhetetlenek. A klinikai és kórbonctani eredmények gyakori ellentmondásaiból kiindulva szerző vázolja a systemás lupus erythematosus neuropsychiatriai jelenségeinek patomechanizmusára vonatkozó újabb elképzeléseket.

HUN 1985;38(02)

Ideggyógyászati Szemle

1984. DECEMBER 01.

Szcintigráfiás vizsgálatok cerebralis infarktusban

DR. SZÉPLAKI Zoltán, DR. TÓTH Gábor, DR. ANTÓNY Miklós

A szerzők 482 ischaemiás cerebrovascularis betegség miatt vizsgált beteg adatai alapján értékelik a komplex agyi szcintigráfiás vizsgálatok lehetőségeit. Cerebralis infarktusban a radionuclid agyi szcintigráfia mellett a statikus szcintigráfia elvégzése szükséges. Statikus vizsgálatokhoz cerebralis infarktusban legjobban használható radiofarmakon a technécium 99m-difoszfonát. Értékelik az agyi szcintigráfia helyét a neuroradiologiai vizsgáló módszerek között.

HUN 1984;37(12)

Ideggyógyászati Szemle

1983. OKTÓBER 01.

Összehasonlító agyi szcintigráfiás és komputer tomográfiás vizsgálatok cerebralis infarktusban

DR ANTONY Miklós, DR CSOBÁLY Sándor, DR TÓTH Gábor, DR SZÉPLAKI Zoltán

A szerzők cerebrális infarktusos betegeknél végeztek összehasonlító agyi szcintigráfiás és CT vizsgálatokat. Kiemelik a CT egyértelmű előnyét az intracranialis folyamatok vizsgálatában. Rámutatnak arra, hogy CT kép birtokában agyi infarktus technécium 99m-diphosphonáttal vizsgálandó. Az agyiszcintigráfiás statikus kép a fokális vér—agy gát functio-zavar megítélésében kiegészítő információt nyújt, illetve az egyidejűleg elvégezhető dinamikus szcintigráfia a nyaki és agyi fő erek funkciójáról a CT által nem elérhető információt közöl.

HUN 1983;36(10)

Ideggyógyászati Szemle

1983. AUGUSZTUS 01.

Az agyi kapilláris rendszer jelentősége aneurysma rupturából származó subarachnoidalis vérzésekben

DÓCZI Tamás, SEAN O'LAOIRE James Ambrose, RAJTÁR Mária, MOTIKA Dezső, TARJÁNYI János, HUSZKA Endre, FÉNYES György

A szerzők agy-szcintigrafia és kontrasztanyag adása után, megismételt számítógépes réteg-vizsgálatok (CT) elvégzésével vér-agygát károsodásra utaló jelenséget találtak subarachnoidalis vérzésben szenvedő betegek egy részében a betegség akut szakában. Összefüggést figyeltek meg e jelenség és az olyan késői szövődmények előfordulása között,, amelyeknek oka érspasmus, agyi ischaemiából (redő infarktus. Ez alapján azt feltételezik, hogy a vér-agygát károsodás a subarachnoidalis vérzés akut szakában a betegség patomechanizmusában fontos szerepet játszik. Azt javasolják, hogy a subarachnoidalis vérzésben szenvedő betegek diagnosztikájában, főként az akut szakban, agyszcintigráfia, illetve kontrasztanyag adása után megismételt CT vizsgálat történjék, mert ezek további adatot szolgáltathatnak a betegség prognózisára, és a helyes terápia megválasztására.

HUN 1983;36(08)