Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2005. JÚLIUS 20.

Pacemakerfejlesztés biventricularis rendszerré, MR-vizsgálat segítségével

RÓKA Attila, SIMOR Tamás, VÁGÓ Hajnalka, MINORICS Csaba, ACSÁDY György, MERKELY Béla

Akongesztív szívelégtelenségben szenvedő betegeknél fennálló bal Tawara-szár-blokk rontja a balkamra-funkciót. A szív reszinkronizációja biventricularis ingerléssel hatékony kezelés a szívelégtelenségben szenvedő, bal Tawara-szár-blokkos betegek esetében.

HUN 2005;15(07)

Ideggyógyászati Szemle

2004. MÁRCIUS 15.

Retrospenialis tumor és epilepszia

HALÁSZ Péter, JANSZKY József, BÓDIZS Róbert, BARSI Péter, SZŰCS Anna, STEINECKER Katalin

A retrosplenialis régióban keletkező epilepszia tünetei kevéssé ismertek. Egy beteg esetét ismertetjük, akinek az oligoastrocytomája a retrosplenialis régióban helyezkedett el és epilepsziás tünetekkel szövődött. Mind a rohamok, mind az interictalis és ictalis EEG-tünetek szerteágazó, kétoldali, részben halántéklebenyi, részben hypothalamicus rohamgenezisre, illetve terjedésre utaltak.

HUN 2004;57(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

2002. JÚNIUS 20.

Az agykéreg működésének elektrofiziológiai vizsgálata a Parkinson-kór klinikai altípusaiban

SZIRMAI Imre, GERTRÚD Tamás, TAKÁTS Annamária, PÁLVÖLGYI László, KAMONDI Anita

Az EEG mint indikátor alkalmas a Parkinsonbetegség kórélettani folyamatainak vizsgálatára. A mozgást követő β-szinkronizáció a mozgató kéreg felett regisztrálható fiziológiás jelenség, amely Parkinson-kórban megváltozik. A tremordomináns Parkinson-betegség klinikai, anatómiai és biokémiai szempontból elkülöníthető variánsnak látszik.

HUN 2002;55(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

1999. MÁRCIUS 01.

[Rasmussen-szindróma: egy beteg tartós követése ]

HALÁSZ Péter, KALÓCZKAI Andrea

[ ]

ENG 1999;52(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

1985. DECEMBER 01.

Tapasztalataink az EEG reaktivitás kvantitatív elemzésével I. Spektrál analízis

JÁRDÁNHÁZY Tamás, ŐRI Zsolt

Vizsgálataink alapján megállapíthatjuk, hogy a barbiturát narkózisban ingerlésre bekövetkező EEG háttér-tevékenység változások szinkronizációs és deszinkronizációs formája a spektrál analízis általunk végzett eljárásával megkülönböztethető egymástól. Azt találtuk, hogy a szinkronizációs választ a téta, alfa és béta tartomány teljesítményeinek nagyobb mérvű növekedése, deszinkronizációsat a téta és alfa sáv nagyobb mérvű teljesítmény csökkenése jellemzi. Eredményeink összhangba hozhatók a korábbi vizuális megfigyelési eredményekkel, bár emellett újabb elemek – a béta és téta sáv teljesítmény változása - szinkronizációs folyamatban való jelentőségéről is nyertünk adatokat.

HUN 1985;38(12)

Ideggyógyászati Szemle

1985. DECEMBER 01.

Tapasztalataink az EEG reaktivitás kvantitatív elemzésével II. Periódus és amplitúdó analízis

JÁRDÁNHÁZY Tamás, ŐRI Zsolt

Vizsgálataink alapján elmondható, hogy a periódus és amplitúdó analízis segítségével az ingerléssel előidézett kétféle — szinkronizációs és deszinkronizációs — háttér-aktivitás változások megkülönböztethetők egymástól, de ezen eljárás nem ad olyan pontos felvilágosítást a történések részleteiről, mint a korábban – ugyanezen anyagon elvégzett — spektrál analízis. Ezzel a módszerrel is a kétféle reakció elkülönítésére legjobban felhasználható változásokat a téta és alfa sávban találtuk; a szinkronizációs választ az ezekben a sávokban észlelhető hullám összterület növekedéssel lehetett jellemezni, de ez az eljárás - technikai sajátosságaiból adódó korlátai miatt – nem tükrözte eléggé az alap ritmusra szuperponált gyorsabb elemeket és ez a béta sáv változásainak nem kielégítő észleléséhez vezetett. Véleményünk szerint ezzel lehet magyarázni azt a tényt is, hogy periódus és amplitúdó analízissel nyert paramétereink diszkriminancia analízis után történt reklasszifikációja során lényegesen több szinkronizációs válasz került vizuális minősítéssel nem egyezően - azaz helytelenül — felismerésre.

HUN 1985;38(12)

Ideggyógyászati Szemle

1985. DECEMBER 01.

Tapasztalataink az EEG reaktivitás kvantitatív elemzésével III. Hjorth paraméter analízis

JÁRDÁNHÁZY Tamás, ŐRI Zsolt

Vizsgálataink alapján elmondhatjuk, hogy Saltzberg és Burch egyszerűsített módszerével becsült Hjorth paramétereink, illetve az ezek időbeli változásait leíró származtatott tényezők az emberen ingerléssel kiváltott szinkronizációs és deszinkronizációs háttértevékenység változások jellemzésére és felismerésére felhasználhatók. A reakciótípusok felismerésében elért eredmények megközelítették azokat, melyeket spektrál analízissel végzett vizsgálatainkban kaptunk és jobbak voltak azoknál, melyeket periódus és amplitúdó analízissel nyertünk. Ez az eljárás - szemben az utóbb említettel - inkább a deszinkronizációs válaszok helytelen felismeréséhez vezetett, de a kétféle tévesztés közötti különbség – vizsgálataink szerint – nem volt jelentős. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a szinkronizációs választ az Aktivitás paraméter kifejezettebb növekedése és a Mobilitás paraméter jelentős csökkenése jellemezte. Mindez megerősítette a kétféle reaktivitási válasszal kapcsolatos eddigi megfigyeléseket, de ezen túlmenően adataink felhívták a figyelmet ezen háttér-tevékenység változások közös — eddig még nem tisztázott – komponenseinek jelentőségére is.

HUN 1985;38(12)

Ideggyógyászati Szemle

1979. SZEPTEMBER 01.

Ébresztőingerekkel kiváltható EEG „szinkronizációs reakció” és az alvásfolyamat néhány összefüggése

RAJNA P., HALÁSZ P., KUNDRA O., PÁL I.

Vizsgálatunkban ébresztőingerre bekövetkező agyi elektromos válaszokat regisztráltunk. A kapott „szinkronizációs reakciókat” átlagolással vontuk össze, és a kb. 5 perces alvásszakasz reaktibilitását reprezentáló átlagokban az obligát jelrészlet amplitúdójának változását értékeltük. A 2-es alvásfázison belüli amplitúdónövekedés megbízhatóan jelezte az alvás mélyülését, az amplitúdócsökkenés pedig felületesebbé válását. A hosszabb alvásstádiumokban a fenti tendencia mellett „mikrofluktuáció” is mutatkozott a fázison belüli finom alvásmélységingadozások bizonyítékaként. A szinkronizációs válaszok e módszerrel a mély fázisokban is követhetők voltak, az átlagjelek amplitúdójának fenti „viselkedése” fennmaradt. Ez arra utal, hogy az ébresztőingerrel fellépő „szinkronizációs válasz” az egész lassú hullámú alvásban egyöntetű jelenség. Eredményeink alátámasztják azt a feltételezést, hogy az alvásban tapasztalható (spontán vagy kiváltott) szinkronizációs jelenségek az alvás- és ébresztőrendszer dinamikus egyensúlyváltozásának termékei, amelyekben az amplitúdó növekedése alvásrendszeri tónusfokozódást, csökkenése pedig ellentétes folyamatot jelez. Jelen megfigyeléseink - korábbi eredményeinkhez hasonlóan - reciprok indukciós elven alapuló alvásmodellbe jól beilleszthetők.

HUN 1979;32(9)

Ideggyógyászati Szemle

1966. ÁPRILIS 01.

Módszer EEG-görbék szinkronizációjának mérésére

SZÉKELY József Iván, SÁKI Péter

Ma már mintegy féltucatnyi matematikai-statisztikai eljárás ismeretes, melyek az EEG-görbék eddiginél pontosabb, finomabb analízisét teszik lehetővé. Ezen módszerek, mindenekelőtt az autokorreláció (Brazier és Casby, Brazier és Barlow), a Fourier-analízis (Dietsch, Hajtman és Dési), s a különböző átlagszámítási eljárások alapvetően analitikus jellegűek. Adott matematikai formuláknak megfelelően elemeire bontják fel a vizsgált tevékenységet, illetve kiszűrik a véletlen változások tengeréből a törvényszerűt, a periodikust, az átlagost. Az elektroenkefalogramm mindenre kiterjedő, beható vizsgálata — úgy véljük — ezek együttes felhasználását követeli, mert mind más-más kérdésfeltevésre válaszol, más matematikai princípiumon alapszik.

HUN 1966;19(04)