Részletes keresés

Magyar Radiológia

2007. JÚNIUS 20.

A vastagbéltranzit vizsgálata sugárfogó markerrel

WENINGER Csaba, KIRÁLY Ágnes

A székrekedés gyakori probléma, amely sok esetben gasztroenterológiai kivizsgálást igényel. Az obstipáció okának kiderítésére vastagbéltranzit-vizsgálatot és defekográfiát lehet végezni, ezek célja a lassú colontranzit és a medencekimeneti obstrukció okozta székrekedés elkülönítése.

HUN 2007;81(03-04)

Magyar Radiológia

2007. MÁRCIUS 20.

A székrekedés okának felderítése és a terápia lehetőségei

ILLÉS Anita, KIRÁLY Ágnes

A krónikus obstipáció gyakori probléma. Előfordulási aránya a fejlett nyugati országokban 3-20%. Gyakorisága az életkor előrehaladtával növekedhet. Többször fordul elő nőknél, valamint fizikai inaktivitás és rostszegény táplálkozás mellett. Kivizsgálása során ki kell zárni az emésztőszervi organikus eltéréseket, ezt követően a székrekedést előidéző anyagcsere- és idegrendszeri betegségek, illetve a iatrogén okok (gyógyszermellékhatás) lehetőségét kell mérlegelni.

HUN 2007;81(01-02)

Magyar Radiológia

2003. OKTÓBER 20.

Peritonealis encapsulatio szövődése lipophag- és idegentest-granulomával

SZÁNTÓ Dezső, SZŰCS Gabriella, DITRÓI Edit

A peritonealis encapsulatio során a cseplesz és a mesocolon között kialakult, járulékos fülkébe vékonybélkacsok tokosodnak be. Egyik oka ritka fejlődési rendellenesség.

HUN 2003;77(05)

Lege Artis Medicinae

2000. ÁPRILIS 01.

Az irritábilis bél szindróma diagnózisa és komplex kezelése

ÚJSZÁSZY László, TÚRY Ferenc

Az irritábilis bél szindróma diagnózisának alapja a beteg tüneteinek értékelése. A korábban elterjedt, az organikus eltérés lehetőségét mindenáron kizáró „maradék diagnózis" alkalmazási köre csak a súlyosabb klinikai képpel járó, pszichiátriai kórállapotokhoz társult esetekben és idősebb korban javasolható. Az utóbbi évek megegyezései alapján (római kritériumok I., II.) a panaszokon alapuló primer kórismének szerves része a tüneteknek megfelelő kezelés azonnali megkezdése. A differenciál diagnosztikai kérdések attól függnek, hogy milyen típusú tünet a meghatározó. Ennek alap ján eltérő a stratégia aszerint, hogy a hasmenés, a székrekedés vagy a fájdalom dominál.

HUN 2000;10(04)

Lege Artis Medicinae

1992. JÚNIUS 30.

A kálcium-antagonista verapamil, Alaptulajdonságok, farmakokinetika, interakciók, mellékhatások

KÉKES Ede, FARSANG Csaba

A calciumantagonista szerek családja igen nagy és ebben a verapamil (monofenilalkylamin) klasszikus lassú Ca csatorna blokkoló szer, mely a szívizomzatra, az ingerképző és ingervezető rendszerre kifejtett hatása mellett erőteljes általános vasodilatátor. Farmakokinetikájára jellemző a gyors felszívódás (oralis adagolás), a nagy mértékű máj metabolizmus (first-pass metabolizmus) és a lassú elimináció (T50 = 5–7 óra), mely a szer elhúzódó hatását biztosítja. Orális kezelésnél a verapamilt igen jól tűrik a betegek. Ritkán lépnek fel gyomor-bélpanaszok, székrekedés. Előfordulhat szédülés, fejfájás, arckipirulás és viszketés. Intravénás kezelés esetében a legkomolyabb gond a kialakuló hypotonia, ritkán AV vezetési zavar (blokk), vagy bradycardia. A verapamil együttes adását kerülni kell béta receptor blokkolóval, digitalissal és disopyramiddal (Palpitin).

HUN 1992;2(01 KLSZ)