Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 42

Ideggyógyászati Szemle

2002. FEBRUÁR 20.

A recidív supratentorialis malignus gliomák kemoterápiás kezelése (II. fázisú tanulmány)

ÁFRA Dénes, SIPOS László, VITANOVICS Dusan

A szerzők az utolsó 10 évben 73 recidív supratentoralis malignus glioma kemoterápiás kezelését végezték. Minden beteg műtét után sugárkezelést kapott, több esetben reoperációt is követő daganatkiújulás miatt részesültek citosztatikus kezelésben.

Ideggyógyászati Szemle

2001. MÁRCIUS 01.

Recidív supratentorialis glioma komplex kezelése

ÁFRA Dénes, SIPOS László, VAJDA János

A szerzők két, eredetileg szövettanilag differenciált, supratentorialis glioma malignus recidívájában szenvedő beteg komplex, „multidiszciplináris” kezelését ismertetik.

Ideggyógyászati Szemle

2000. MÁJUS 01.

Fiatalember ütésszerű fejfájással és pangásos papillával

VARGA Dániel, FEDORCSÁK Imre, KLEIN Vera, BARSI Péter, NAGY Zoltán

34 éves férfibeteg negyedik napja visszatérően jelentkező, ictalis, heves, de minden alkalommal spontán oldódó fejfájás miatt került felvételre. Negatív neurológiai status mellett mindkét fundusán papillapangás volt észlelhető. A koponya-CT közepes fokban tágult supratentorialis kamrarendszert ábrázolt. Lumbalis liquor véres volt.

Ideggyógyászati Szemle

1999. SZEPTEMBER 01.

Posztirradiációs meningeoma axiális glioma miatt operált betegünknél

BALOGH Attila, CZIRJÁK Sándor, BÁLINT Katalin

A fej lokális vagy teljes, nagy energiájú y-sugárkezelése - más mellékhatások mellett - a koponyacsontban, az agyhártyákon, az agyállományban daganatok képződésének oka is lehet.

Ideggyógyászati Szemle

1999. JANUÁR 01.

Agydaganatok brachytherápiája (interstitialis irradiációja) CT-vezérelt stereotaxlás célzással beültetett 125 jódizotóppal

JULOW Jenő, MAJOR Tibor, SÁGI Sarolta, VALÁLIK István, HÁVEL János, KISS Tibor, SOMOGYI András, MANGEL László, NÉMETH György

A szerzők inoperábilis agydaganatok (gliomák) CT-vezérelt stereotaxiás célzással beültetett 125 jódizotóppal történő interstitialis besugárzásának módszerét és hazai alkalmazását írják le.

Ideggyógyászati Szemle

1997. MÁRCIUS 20.

Supratentorialis lebenygliomák (astrocytoma, glioblastoma) reoperációja

ÁFRA Dénes, SIPOS László

A recidiv gliomák kezelésének egyik lehetősége a reoperáció. Intézetünkben az utóbbi 15 évben 109 lebenyglioma (astrocytoma, glioblastoma) reoperációját végeztük el. Anyagunkat az első műtétkor nyert szövettani diagnózis szerint, a módosított WHO-beosztás alapján csoportosítottuk. Ötven primer, „alacsony gradusú” vagy „ordinary astrocytoma”, 30 anaplasticus astrocytoma és 29 glioblastoma multiforme ismételt műtétére került sor. A 2-es gradusú astrocytomák posztoperatív besugárzása 9 esetben történt. Ezen betegek túlélése 5–15 hónap (medián 7 hónap) volt. A csak reoperáció után besugárzott 22 beteg reoperáció utáni túlélése kedvezőbbnek bizonyult a gyakori malignus átalakulás ellenére is. A medián túlélés 24 hónap volt, míg az egyedi túlélés 6–82 hónap között változott. Az anaplasticus astrocytomás betegek közül 24 beteg posztoperatív irradiációban részesült, 50-60 Gy dózisban. Hat beteg nem járult hozzá a sugárkezeléshez. A második műtét utáni túlélés szerényebbnek mutatkozott. 15 esetben 6 hónapnál rövidebb, míg a további 7 esetben 9–18 hónapig tartott, a medián érték 5,5 hónap volt. Az ismételt műtét után újabb besugárzásra nem kerülhetett sor, 4 beteg kemoterápiában részesült. Közülük egy jelenleg is él (közel 4 éve). A glioblastoma multiforme miatt reoperált 29 beteg közül 20 részesült posztoperatív besugárzásban. Re operáció után a medián túlélés 3 hónap volt, csak néhány beteg élt 6 hónapnál hosszabb ideig. A kemoterápia önmagában csak mérsékelt eredményt mutatott minden daganatcsoportban. A reoperáció eredményét szignifikánsan befolyásolta a daganat első szövettana. A posztoperatív szakban sugárkezelést nem kapott, csak a második műtét után besugárzott esetekben a túlélés sokszor jelentős volt, különösen a primer csoportban. Az első műtét után besugárzott malignus tumoros betegek reoperációja viszont legtöbbször csak rövidebb túlélést eredményezett.

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁJUS 20.

[Medulloblastoma és nem ismétlődő supratentorialis tumorok két gyermeknél]

U. Sure, K. VonAmmon, WJ. Berghorn, S. Isenmann

[A medulloblastoma a kisagy rendkívül rosszindulatú daganata, amely elsősorban gyermekeknél fordul elő. Rosszindulatú biológiai viselkedése ellenére a medulloblastoma agresszív kezelése hozzájárult az ilyen elváltozást hordozó betegek túlélési esélyeinek javulásához. A közelmúltban nagyszámú, hosszú távú túlélőről számoltak be. A másodlagos daganat helyi kiújulás vagy áttét formájában történő megjelenése azonban még mindig rossz prognózist jelent a medulloblastomás betegek számára. Itt két hosszú távon túlélő gyermekbetegről számolunk be, akiknek másodlagos, nem kiújuló daganatuk volt. Az ilyen elváltozások egyre fontosabbá válnak a hosszú távú túlélők kezelésében. ]

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁJUS 20.

[Jóindulatú tektális glioma, új entitás definiálása]

BOGNÁR L, VILLÁNYI É, JOUVET A, LAPRAS CL

[Az agytörzsi gliómák a gyermekkori intrakraniális daganatok 10-25%-át teszik ki. Kimutatták, hogy a tektális lemezben lokalizált középagyi daganatok gyakran nagyon jóindulatú klinikai lefolyásúak. A jóindulatú tektális gliomák klinikai és radiológiai jelei nem ismertek, és ezek a jellemzők nem korrelálnak a szövettani jellemzőkkel. 25 szövettanilag igazolt tektális lemezglioma retrospektív elemzése alapján megkíséreltük meghatározni ennek az új entitásnak a klinikai és radiológiai jellemzőit, hogy segítsük a betegek megfelelőbb kezelését.]

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁJUS 20.

[A 3 dimenziós MR angiográfia (3 D MRA) lehetőségei a hátsó fossa tumorokban]

KOPA J., SZÁSZ K., BERÉNYI E., DÓCZI T., HUSZÁR P.

[A 3D MRA nagyon jó, nem invazív vizsgálat a különböző típusú agydaganatokkal és az intrakraniális erek betegségeivel küzdő betegeknél. Ez a vizsgálat nem adhat mindig elegendő információt a kóros folyamatok minden apró részletéről. Emiatt sok esetben más módszereket kell alkalmazni (pl. DSA), amire többnyire műtétek előtt van szükség. l Korábbi munkáinkban ezt a problémát vizsgáltuk supratentoriális tumorok és érrendszeri malformációk esetében. Gyakorlati tapasztalataink szerint az érrendszeri malformációk jellemzői a supra- és infratentoriális folyamatok esetében azonosak, viszont a daganatok esetében nem azonosak. Emiatt áttekintettük a hátsó fossa tumorok MRl eredményeit. munkánk fontos szempontja volt, hogy az MRA-módszer képes-e helyettesíteni a DSA-t, és általában bármilyen információ várható-e ettől a módszertől ezekben az esetekben.]