Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁJUS 20.

Visszatekintés a „sötét” idegsejtekkel kapcsolatos morfológiai vizsgálatokból levonható új sejtbiológiai elképzelésekre

GALLYAS Ferenc

A „sötét” (felére zsugorodott és hiperbazofil) idegsejtek keletkezése, természete és sorsa évszázados talányt jelentenek mind a humán, mind pedig a kísérletes neuropatológiában. A velük kapcsolatos szövettani vizsgálatok eredményeiből korábban semmiféle sejtbiológiai következtetést nem vontak le.

HUN 2007;60(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

2007. MÁRCIUS 20.

A Naja naja oxiana kígyó mérgének védőhatása a gerincvelő sérülésekor

ABRAHAMYAN S. Silva, MELIKSETYAN B. Irina, CHAVUSHYAN A. Vergine, ALOYAN L. Mery, SARKISSIAN S. John

A prolingazdag fehérje-1 (PRP-1, 15 aminosavból álló fehérje, a neurofizin vazopresszinasszociált hypothalamicus glikoprotein egyik fragmentje) idegsejtek túlélését és axonregenerációt segítő hatását irodalmi adatok bizonyítják. Az LVV-hemorfin-7 (LVV-H7) opioid fehérje, intakt patkányok számos szövetének különböző sejtjeiben termelődik (például az ideg- és immunrendszer sejtjeiben is), a hemoglobin lebontásakor keletkezik káros környezeti és élettani körülmények között, antistresszor hatást fejt ki.

HUN 2007;60(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

2003. DECEMBER 20.

Talliummérgezés okozta polyneuropathia - klinikai és elektrofiziológiai adatok

LUKÁCS Miklós

A szerző munkájában a talliummérgezés következtében kialakult polyneuropathia elektrofiziológiai feltérképezését tűzte ki célul, a kórkép ritkaságán túl vizsgálatainak a neurotoxikus folyamat követésének lehetősége is alapot adott. A tallium kifejezetten toxikus nehézfém; használatának terjedése krónikus vagy véletlenszerű akut mérgezésekre ad alkalmat. Az enterohepaticus körforgás lehetővé teszi a szervezetbe bejutott tallium felhalmozódását, többek között a neuronokban, a tápcsatorna hámsejtjeiben, a bőr és a here csírázó sejtjeiben.

HUN 2003;56(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

1996. SZEPTEMBER 20.

Az alpolipoprotein E4-allél mint genetikai rizikótényező Alzheimer-betegségben

KÁLMÁN János, JANKA Zoltán

Az apolipoprotein E a lipidek transzportjában, metabolizmusában továbbá a neuronális regenerációs folyamatokban részt vevő glikoprotein. Az apolipoprotein E a 19-es kromoszóma hosszú karján helyezkedik el és genetikai polimorfizmusa három különböző allél kombinációjában nyilvánul meg. A három allél (az APOE2, APOE3, és az APOE4) eltérő gyakorisággal fordul elő az egyes emberfajtáknál, és a szérumkoleszterin-szint egyéni variációinak kialakításáért felelős. A lipidtranszportban betöltött funkciói mellett az apoliprotein E-nek még kevésbé ismert, de bizonyított szerepe van az idegrendszer fejlődésében, és a sérülést követő perifériás idegi regenerációs folyamatokban. Fontos etiopatogenetikai tényező az arteriosclerosis, a familiaris hypercholesteraemiák és a hyperlipoproteinaemiák kialakulásában. Az utóbbi három év biokémiai, molekuláris biológiai, populációgenetikai és neuropatológiai vizsgálatai arra utalnak, hogy az APOE4-allél új, eddig még nem ismert patomechanizmus révén rizikótényezőként szerepelhet az Alzheimer-dementia kialakulásában. A szerzők az apoliprotein E és az Alzheimer-dementia összefüggéseit vizsgáló legújabb alap és klinikai kutatások eredményeit foglalják össze. Bemutatják az apoЕ újonnan megismert tulajdonságait és funkcióit az Alzheimer-dementia specifikus elváltozások (szenilis plakkok és neurofibrilláris fonadékok kialakulása, az amyloid prekurzor protein mutációi, az Alzheimer-dementia familiaris formái) viszonylatában, valamint kitérnek a betegek genetikai vizsgálatának dilemmáira és új terápiás lehetőségek kérdéseire.

HUN 1996;49(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1994. JÚLIUS 20.

II. Német-magyar neuropathia szimpózium

A diabeteses és az alkoholos neuropathia patomechanismusa és klinikai vonatkozásai. A neuropathia diabetica diagnosztikája és terápiája. Újabb adatok az alkoholos és diabeteses polyneuropathia terápiájához. A perifériás idegkárosodás és regeneráció patomorfológiai alapjai.

HUN 1994;47(07-08)

Lege Artis Medicinae

1992. FEBRUÁR 26.

Az allogén csontátültetések immunológiai vonatkozásai

SZABÓ György, SCHMIDT Béla, NOVÁK László

A szerzők az allogén csonttranszplantációt követő immunológiai reakciókat és ezek következményeit vizsgálták merthiolatos konzerválás, mélyfagyasztás, valamint decalcinálás után. Állatkísérletekben vizsgálják az immunreakciók radiológiai és szövettani jellegzetességeit. A legnagyobb immunválaszt a mélyfagyasztott csont átültetése után észlelték, és ugyanitt volt a legjellemzőbb az átültetett csont felszívódása és álízület kialakulása is. A merthiolátos konzerválás után immunválaszt nem észleltek, inkább idegentest-típusú reakció volt a jellemző. Decalcinált csont átültetés enyhe sejtes reakciót váltott ki. Kontrollként az autotranszplantáció szolgált. Következtetés: a klinikai eredmények javítása a csontpótló eljárás optimális kiválasztása útján lehetséges, és ezt az egyes módszerek mély ismerete segíti.

HUN 1992;2(02)

Ideggyógyászati Szemle

1990. AUGUSZTUS 01.

A calcium-csatornák Ianthan-blokkolásának hatása az idegregenerációra

KOVÁCS Tibor, CSÁKÁNY Béla, TÖRÖK Ágota

Ismeretes, hogy mind a központi, mind a perifériás idegrostok fejlődési és regeneratív elongációja egyaránt az axonális növekedési kúpok funkcionális és strukturális épségéhez kötött.

HUN 1990;43(08)

Ideggyógyászati Szemle

1988. DECEMBER 01.

Az alvás cirkadián szerveződésének szerepe a hagyományostól tartósan eltérő alvás—ébrenlét ritmushoz való alkalmazkodásban

DR KÖVES Péter

A szerző különböző többműszakos munkakörökben és nappal, egy műszakban dolgozó személyeket vizsgált, hogy az alvás cirkadián szerveződésének a nem hagyományos alvás—ébrenlét ritmushoz való alkalmazkodásban betöltött szerepét tanulmányozza. Eredményei arra utalnak, hogy ebben a vonatkozásban az alvás—ébrenlét cirkadián szerveződésének típusai közül annak plaszticitása (flexibilitása, rigiditása) játssza a vezető szerepet, és meghatározó jelentőségű az egymástól eltérő feltételeket támasztó, többműszakos műszakformák, valamint az éjszakás műszakok iránti tűrőképesség terén is. A flexibilis, illetve rigid cirkadián alvásszerveződéssel jellemzett személyek testhőmérséklet-görbéje és alvásregenerációs készsége szignifikánsan eltér egymástól. E jelenségnek a lényegesen különböző adaptációs képességgel való kapcsolatát szerző az alvás—ébrenlét ritmus multifaktorális elmélete alapján értelmezi.

HUN 1988;41(12)

Ideggyógyászati Szemle

1986. OKTÓBER 01.

A műtéti dekompresszió helye és lehetőségei a Bell-bénulás terápiájában

DR JÓRI József, DR RIBÁRI Ottó

A szerzők gyógyszeresen nem kezelt vagy a konzervatív terápiára nem javuló 17 Bell-bénulásban — elsősorban a neuromiográfia eredményeire támaszkodva — a 7—10. nap között végeztek vertikális-horizontális dekompressziót. 4 beteg (23,5%) gyógyult tünetmentesen. A regenerációs szak lezajlása után, a 3—6. hónap között reinnervációs jelek hiánya miatt 35 beteget operáltak. Szokatlanul gyors és nagyfokú javulást figyeltek meg egyik 20 é. nőbetegükön; egy 49 é. férfi arcidegének dobüregi szakaszán neurinomát találtak. A korai és a késői dekompressziók után kialakult maradványtünetek statisztikailag szignifikánsan enyhébbnek bizonyultak, mint a totális degenerációval járó bénulások spontán gyógyulását követőek; a két operált csoport között nem volt különbség.

HUN 1986;39(10)

Ideggyógyászati Szemle

1978. MÁRCIUS 01.

Centrálisan ható spasmolytikum (Lioresal) hatásának vizsgálata reflex és reflex-regenerációs (recovery) vizsgálatokkal spastikus betegeken

DR. TÓTH Szabolcs, DR. VAJDA János, DR. ZARÁND Péter, DR. SÓLYOM András

8 cerebralis laesiót követő hemiparetikus betegen, 18 spinalis laesiót követő paraparetikus betegen és 2 extrapyramidalis mozgászavarban szenvedő betegen megvizsgáltuk a centrálisan ható Lioresal hatását. Az eredmények kiértékelését klinikai vizsgálattal, H-reflex és H-refl.ex regeneratiós vizsgálattal, flexor reflex vizsgálatával és frekvencia rezonancia vizsgálatokkal végeztük. A szert hatásosnak találtuk, és a betegeknél szubjektív és objektív javulás is észlelhető volt. A spinalis laesiót követő spasmusokban a szer hatásosabb, azonban azt a centrális laesiót követő spasmusokban is hatásosabbnak találtuk, mint ahogy az irodalmi adatokból várható lett volna.

HUN 1978;31(03)