Részletes keresés

Klinikai Onkológia

2022. ÁPRILIS 30.

Gondolatok a gyomorrákos betegek nem sebészi kezeléséről

PIKÓ Béla, BASSAM Ali, KIS Anita

A gyomorrákos betegek oki és tüneti kezelése az oncoteam javaslatán alapuló, interdiszciplináris feladat, amelynek során a beteg állapotára kiemelt figyelmet kell fordítani. Hazánkban a perioperatív (neoadjuváns és adjuváns) kemoterápia, még inkább a radiokemoterápia várható előnyeikhez képest kevésbé elterjedt módszerek. Az áttétes betegség kezelésében legjobb eredmény az első vonalban várható, HER2-pozitív esetben trasztuzumab, HER2-negatív (és PD-L1 pozitív) daganatban a nivolumab és pembrolizumab citosztatikus kezeléshez adásával. A kemoterápia szerei a ciszplatin, kapecitabin, az indikáción túli oxaplatin és a fluoropirimidinek, valamint taxánok különböző kombinációi. Másodvonalban a ramucirumab, harmadvonalban a trifluridin-tipiracil jelentenek újabb lehetőséget. A szerzők hangsúlyozzák a molekuláris célpontalapú terápia, az ezt biztosító (racionális indikációval végzett) új generációs szekvenálás fontosságát, s kitérnek a tumoragnosztikus kezelésre is. Speciális klinikai helyzetek (tumoros vérzés, peritonealis áttétek, idősek, rossz általános állapotúak) ellátására is adnak javaslatot. Hangsúlyozzák, hogy a gondos tüneti terápiát nemcsak terminálisan, hanem a diagnózis felállításától kell szorgalmazni, s hangsúlyozzák, hogy a szomatikus tünetek ellátása mellett a pszichés és szociális tényezők figyelembevétele is szükséges, valamint a beteggel, családdal történő, megfelelő kommunikáció a későbbiekben a különbözőképpen jelentkező elégedetlenség megelőzését is szolgálja.

HUN 2022;9(1)

Klinikai Onkológia

2020. FEBRUÁR 28.

A kezelések sorrendje áttétes colorectalis rákban

MODEST D. P., PANT S., SARTORE-BIANCHI A.

Az áttétes colorectalis rák (mCRC) a legtöbb esetben gyógyíthatatlan állapot, de a beteg élettartama a korszerű kemoterápiás és célzott gyógyszeres kezelésekkel meghosszabbítható. Ugyanakkor nem teljesen tisztázott, hogy ezeket a gyógyszereket a kezelés különböző vonalaiban milyen optimális sorrendben kellene használni. A tanulmányban számba veszik a jelenleg rendelkezésre álló kezeléseket és az optimális kezelési sorrendet az mCRC első, második és harmadik választású ellátása során, de érintik a kezelési sorrendet és a kezelések átértékelését befolyásoló biológiai aspektusokat is. A hatásos első vonalú kezelés kulcsszerepet játszik a betegség végső kimenetelének alakulásában, ezért a különböző klinikai faktorok és biológiai markerek – mint a RAS és a BRAF – ismeretében kell azt megválasztani. A második vonalban alkalmazandó kezelés az első vonalban adott szisztémás kezeléstől függ. A legtöbb betegnél antiangiogén kezelések (például bevacizumab, ramucirumab és afl ibercept) bevezetése is indokolt, míg az epidermalis növekedési faktor receptor (EGFR-) gátlás alkalmazása a második vonalban nem hosszabbítja meg az élettartamot. Harmadik vonalban nagyon fontos a molekuláris profil ismerete, a vad típusú RAS-t mutató daganatos betegeknél EGFR-gátlókat (cetuximab vagy panitumumab) tartalmazó regorafenib és trifl uridin/tipiracil kezelést alkalmaznak. A pembrolizumabbal vagy nivolumabbal ± ipilimumabbal végzett immunkezelést szükséges megfontolni a magas mikroszatellita-instabilitást mutató betegségben. A HER2/neu amplifikációt megcélzó kezelések sikeresek lehetnek az ilyen abnormitást mutató colorectalis tumoros esetekben. A kezelések sorrendjének eldöntését tovább bonyolítják a kezeléseknek a daganatos progresszió eltérő jellege miatt szükségessé vált megszakításai vagy beszűkítései. Jelenleg is vizsgálják mCRC-s betegeken a kezelések optimális sorrendjét és azok optimális ütemezését. A molekuláris profilok megismerésével új targeteket lehet kijelölni, ráadásul egyre jobban kezdjük megérteni a daganatoknak a gyógyszerhatások alatt bekövetkező folyamatait, amelyek végül befolyásolhatják a kezelési sorrendet is.

HUN 2020;7(1)

Klinikai Onkológia

2019. DECEMBER 30.

A hepatocellularis carcinoma célzott és immunkezelése: előrejelzés 2019-re és azon túl

MASATOSHI Kudo

A hepatocellularis carcinoma (HCC) szisztémás kezelésének hatásossága lényegesen javult, miután a SHARP vizsgálatban és az Asia Pacifi c vizsgálatban 2007-ben kimutatták, hogy egy molekulárisan célzott kezelés, a szorafenib használatával meghosszabbodik a túlélés. A szorafenib tágította az előrehaladott hepatocellularis carcinomában szenvedők kezelési lehetőségeit, és némileg meghosszabbította az előrehaladott HCC-s betegek túlélését. Ugyanakkor szükség volt egy, a szorafenibnél még hatásosabb első vonalban használható molekulárisan célzott gyógyszerre, valamint egy progresszió után – vagy szorafenibintolerancia esetén – alkalmazható második vonalú gyógyszerre, mivel a szorafenib nem csökkenti a tumor méretét, illetve nem okoz nekrózist a tumorban, ráadásul relatíve súlyos mellékhatásai vannak, mint például a kéz-láb bőrreakcó. 2007 és 2016 között számos első és második vonalban használandó anyagot vizsgáltak, de az összes ilyen irányú klinikai vizsgálat sikertelen volt. Legújabban viszont négy anyaggal (regorafenib, lenvatinib, kabozantinib, ramucirumab) sikeresnek bizonyultak a 2017-ben és 2018-ban végzett klinikai vizsgálatok, és két anyag (regorafenib és lenvatinib) már használható is a klinikai gyakorlatban, a másik két szer (karbozantinib és ramucirumab) engedélyezése még folyamatban van. Továbbá folyamatban van öt olyan klinikai vizsgálat is, amelyekben a transarterialis chemoembolisatiót (TACE-t) és egy eddig sikertelen molekuláris célzott anyag adását kombinálják. Egy, a 2018-as ASCO-n elhangzott előadáson a TACE és a szorafenib (TACTICS vizsgálat) kombináció sikeréről számoltak be. Fázis III vizsgálatok vannak folyamatban immunellenőrzőpontgátlókkal, valamint immunellenőrzőpont-gátlók és molekulárisan célzott szerek kombinációjával, és remélhetően a HCC minden stádiumában, a korai, a középső és az előrehaladott stádiumban egyaránt drasztikusan meg fog változni a kezelés kialakult rendszere a közeljövőben.

HUN 2019;6(04)

Klinikai Onkológia

2017. SZEPTEMBER 10.

Kihívások a gyomorrák célzott terápiájában - hatásosság és biztonság

KEI Muro

A Cancer Genome Atlas Research Network (Rákgenom Atlasz Kutatási Hálózat) a közelmúltbeli átfogó értékelése alapján azt javasolta, hogy négy altípusra osszák fel a gyomorrák molekuláris osztályozását. Bár a gyomorrák célzott molekuláris terápiáinak mechanizmusát több klinikai vizsgálat igazolta, eddig csak korlátozott számú szert engedélyeztek a gyomorrák kezelésére. A hozzáférhető irodalom ezen szisztematikus áttekintésében a gyomorrákos betegeknél alkalmazott célzott molekuláris terápiák befejeződött és folyamatban lévő klinikai vizsgálatait ismertetjük, hangsúlyt fektetve e terápiák hatásossági és biztonságossági profi ljára. Az újabb vizsgálatok eredményei egyértelműen igazolták, hogy a HER2 elleni trastuzumab, illetve a VEGF elleni ramucirumab gyomorrák esetén elfogadható biztonságossági profil mellett javította a teljes túlélést. A jelenleg zajló klinikai vizsgálatok gondos felügyelete, valamint a genetikai profiljának időben történő meghatározása és nyomon követése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a gyomorrák esetében megteremthessük a precíziós medicina biztos alapjait.

HUN 2017;4(03)

Klinikai Onkológia

2016. MÁJUS 20.

Az előrehaladott gastrooesophagealis adenocarcinoma szisztémás kezelése

PFEIFFER Per, MOEHLER H. Markus

Csekély azoknak a kemoterápiás gyógyszereknek a száma, amelyek az előrehaladott gastrooesophagealis adenocarcinomában (GEA) hatékonyak, és amelyeket alkalmaznak. A palliatív kemoterápia meghosszabbítja a teljes túlélést, és javítja az életminőséget. A nagyméretű randomizált vizsgálatokban a medián teljes túlélés megközelíti a 12 hónapot, de a nem válogatott populációkban a medián teljes túlélés körülbelül 6 hónap. A metasztatizáló GEA-ban a medián életkor megközelítőleg 70 év, de a legtöbb randomizált vizsgálatban csak körülbelül 60 év vagy még kevesebb, ezért a vizsgálatokban részt vevő betegek erősen szelektáltak. Számos első vonalbeli protokollt validáltak, de jelenleg még nincs konszenzus, melynek alapján egy világszerte alkalmazható kombináció lenne ajánlható. A platinaalapú (cisplatin vagy oxaliplatin) és egy fluoropirimidin (5-FU, capecitabin vagy S-1) kombináció képviseli az első vonalbeli kezelés pillérét. Az ilyen kettős kezelés docetaxellel történő kiegészítése tovább javítja a teljes túlélést, jóllehet, a megnövekedett toxicitás árán, de az arra alkalmas, fiatalabb betegeknél a docetaxel-tartalmú hármas terápiás protokoll alkalmazását kell mérlegelni. A trastuzumab volt az első célzott terápia, amit előrehaladott GEA-ban engedélyeztek. A kettős kemoterápia trastuzumabbal történő kiegészítése igen jól tolerálható, és növeli a hatásosságot. A második vonalbeli kezelés standard, és nemrégiben kimutatták, hogy a ramucirumab klinikailag jelentős előnnyel jár, akár monoterápiában, akár paclitaxellel kombinációban alkalmazzák. Az előzetes ismertetések szerint az immunterápia hatásossága ígéretes, és randomizált vizsgálatokba előrehaladott GEA-ban szenvedő betegeket toboroznak.

HUN 2016;3(02)