Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 283

Immunonkológia

2023. JÚNIUS 01.

Nivolumab+kemoterápia vagy nivolumab+ipilimumab kombináció gastrooesophagealis rákban

A standard első vonalbeli kemoterápia a humán epidermalis növekedési faktor receptor 2 negatív (HER2)-vel nem rendelkező gastrooesophagealis adenocarcinomában szenvedő betegek többségénél egy éven belül a betegség progressziójához és halálhoz vezet. A nivolumab+kemoterápia a 12 hónapos követés során a kemoterápiához képest jobb általános túlélést mutatott.

Ideggyógyászati Szemle

2023. MÁJUS 30.

[A szérum lncRNS H19-, GAS5-, HAR1B-  és LINC01783-szintjeinek klinikai  jelentősége Parkinson-kórban]

OZDILEK Betul , KAYA Alper Ibrahim , DEMIRCAN Berna , TOMBUL Temel , ANKARALI Handan

[A hosszú nem kódoló RNS-ek (lncRNS-ek) nagymértékben kifejeződnek az agyban, és szintjük változását számos neurodegeneratív betegségben kimutatták. Bizonyított, hogy az lncRNS-ek szerepet játszanak a Parkinson-kór (PD) kialakulásában és progressziójában, és potenciális terápiás célpontként használhatók. ]

Hypertonia és Nephrologia

2023. ÁPRILIS 28.

A krónikus vesebetegséggel élők betegségismerete és a Kidney Disease Knowledge Survey magyar nyelvű validálása

PAPP-ZIPERNOVSZKY Orsolya, VARGA Alexandra, ONDRIK Zoltán, HARIS Ágnes

Magyarországon becslések alapján körülbelül minden tizedik ember szenved krónikus vesebetegségben (CKD). A CKD pontos ismerete kulcsfontosságú a megküzdési stratégiák, az önellátás, valamint a betegség progressziójának megelőzése szempontjából. A 28 kérdéses Kidney Disease Knowledge Survey 2011-ben Wright és munkatársai által a krónikus vesebetegség ismeretének mérésére kifejlesztett tudásteszt. Magyar nyelven jelenleg egyetlen validált CKD-tudásteszt sem érhető el, így tanulmányunk célja ezen kérdőív magyar nyelvű validálása, valamint összefüggéseinek vizsgálata szociodemográfiai és betegségváltozókkal. Keresztmetszeti kérdőíves kutatásunkban 149, krónikus vesebetegségben (1–5. stádium) szenvedő, predialízises beteg vett részt (64 férfi, 83 nő, átlagéletkor: 63,83 év). Feltáró faktoranalízis mellett a kérdőív konvergens és divergens validitását ellenőriztük. Eredményeink alapján a teszt belső konzisztenciája 0,641, amely a mérőeszköz elfogadható megbízhatóságát jelzi. A kérdőív helyes válaszainak aránya 56,64% lett. Ez a nemzetközi eredményekhez képest valamennyivel alacsonyabb betegségismeretet mutat.

Hypertonia és Nephrologia

2023. ÁPRILIS 28.

A vese védelmében és azon is túl. A renoprotekció új lehetőségei

BALOGH Dóra Bianka, FEKETE Andrea, REUSZ György

Az utóbbi évtized kutatásai és klinikai vizsgálatai eredményeképpen a renoprotekció új hatásmechanizmusú gyógyszerei kerültek be a klinikai gyakorlatba. A már ”aranystandardnak” tartott, a renin-angiotenzin rendszer gátlásával ható gyógyszereket követően olyan új, eredetileg a diabetes mellitus kezelésére bevezetett gyógyszerek bővítették a terápiás palettánkat, mint a glükagonszerű peptid-1-receptor-agonisták (GLP-1RA), amelyek diabeteses nephropathiában csökkentik a tartós macroalbuminuriát és a szérumkreatinin-szintet, valamint a nátrium-glükóz kotranszporter-2 (SGLT-2) -gátlók, amelyekre diabeteses nephropathián túl, a nem cukorbetegség okozta vesekárosodás terápiájára is rendelkezünk már evidenciával. Jól tervezett klinikai vizsgálatok igazolták e szereknek szív és érrendszeri protektív hatását is, ezzel összefüggésben számos igazolt, illetve potenciális mechanizmust írtak le, amelyek a fent leírt hatásokban szerepet játszhatnak. Különösen ígéretes az a megfigyelés, hogy az SGLT-2-gátlók esetén az eredetileg diabetesben igazolt nefroprotekció a nem diabeteses, krónikus vesebetegekben is érvényesül, ezzel új terápiás eszközt biztosítva a krónikus vesebetegség progressziójának lassítására. A továbbiakban e gyógyszerek hatásmechanizmusának még részletesebb feltárására van szükség, valamint arra, hogy a gyakorlati helyüket és eredményességüket, populációs vizsgálatokban, a ”mindennapi életben” is igazolni tudjuk.

Hypertonia és Nephrologia

2023. FEBRUÁR 28.

Krónikus veseelégtelenség korai diagnosztikájának jelentősége

LADÁNYI Erzsébet

A krónikus vesebetegség (CKD) jelentős népegészségügyi problémát okozó népbetegség, amely növeli a szív- és érrendszeri, valamint az egyéb okok miatti morbiditást, mortalitást. Mindemellett jelentős egészségügyi kiadásokkal jár. Becslések alapján a CKD előfordulása a 2017. évi adatok alapján 697,5 millió beteget jelentett világszerte. Ugyanezen közlemény hazánkra vonatkozó CKD-előfordulása 1,5 millió főre becsülhető. A CKD-hoz vezető leggyakoribb kórképek a cukorbetegség, a praediabetes, valamint a hypertonia. Mivel a betegség tünetszegényen, csendben haladhat előre, a korai felismerés különösen fontos az időben történő beavatkozások, kezelések megkezdéséhez. Ez az összefoglaló részletezi a CKD korai diagnosztikájának jelentőségét, ismerteti a szűrés fontosságát. Rávilágít az ismert szív- és érrendszeri, valamint renalis kimenetelre és részletezi a CKD korai diagnózisának és kezelésének lehetőségeit. Áttekinti a CKD-szűrésre és az esetek feltárására, a CKD-progresszió csökkentésére vonatkozó ajánlásokat.

Hypertonia és Nephrologia

2023. FEBRUÁR 28.

A vesebetegek rehabilitációjának hazai és nemzetközi tapasztalatai – magyarországi célkitűzések

HARIS Ágnes, POLNER Kálmán, ROSIVALL László

A krónikus vesebetegség progressziója a legtöbb esetben fizikai teljesítőképesség-romlást okoz, ami akadályozza a betegek munkavállalását, családi és társadalmi szerepvállalását, és korlátozza az idősek önellátó képességét. A testi fogyatékosságok mellett a betegeknek és a hozzátartozóiknak súlyos pszichoszociális terheket is viselniük kell. Mindez jelentős mértékben enyhíthető a komplex rehabilitációs ellátással, ami magában foglalja a fizikai tréninget, a fizioterápiát, a dietetikai, klinikai gyógyszerészi és pszichoszociális gondoskodást. Közleményünkben nemzetközi tapasztalatok elemzésével bizonyítjuk a vesebetegek eredményes és költséghatékony rehabilitálhatóságát. Bemutatjuk a hazai nefrológusok rehabilitációs célú kezdeményezéseit és a rendelkezésre álló rehabilitációs lehetőségeket. Javasoljuk a rehabilitációs szakemberek és a nefrológusok együttműködését, nefrológiai-rehabilitációs munkacsoport létrehozását, a krónikus vesebetegek rehabilitációs módszertanának kidolgozását és általános gyakorlati bevezetését.

Fókuszban

2022. DECEMBER 12.

Parázsló sclerosis multiplex: az „igazi” SM

A sclerosis multiplexben (SM) szenvedő betegek jelentős hányada szemmel látható gyulladásos aktivitás hiányában is a klinikai tünetek rosszabbodását tapasztalja. Amennyiben a rokkantság fokozódása ellenére sem relapsus, sem az MR-felvételeken kontraszthalmozó T1 laesio vagy új/növekvő T2 laesio nem látható, relapsustól független progresszióról (PIRA) vagy parázsló SM-ről beszélünk. MR- és patológiai tanulmányok igazolják, hogy a tartós rokkantsághoz vezető progresszív neuroaxonalis károsodás a betegség nagyon korai stádiumától jelen van. Biológiai szempontból egy folyamatról beszélünk a relapszáló és progresszív SM között, amelyek között elősorban mennyiségi és nem minőségi patológiai eltérések vannak. 

Fókuszban

2022. DECEMBER 12.

„Silent progression”: klinikai aktivitástól független progresszió relapszáló sclerosis multiplexben

Az általánosan elfogadott vélekedés szerint a sclerosis multiplexszel összefüggő tartós funkciócsökkenés két fázisban alakul ki: 1. a betegség relapszáló-remittáló szakaszában a relapsusokból visszamaradó tünetekre; 2. a szekunder progresszív fázisban lassan végbemenő további rosszabbodás tevődik rá. Ellentmondásos eredmények állnak rendelkezésre azt illetően, hogy a hosszú távon végbemenő funkciócsökkenés milyen mértékű korrelációt mutat a betegség klinikai vagy radiológiai aktivitási markereivel. Az MS-EPIC a University of California San Francisco 2004 óta vezetett prospektív kohorsz adatbázisa, amelynek egyedülállóságát az adja, hogy a bevont betegek igen nagy részéről, 91%-áról állnak rendelkezésre konzisztens követési adatok. A munkacsoport korábbi közlése alapján a követés első 10 évének végére a betegek több mint felénél alakult ki jelentős mértékű rokkantság, amelynek létrejötte a második év végén igazolt „no evidence of disease activity” (NEDA) állapottól független volt. Jelen vizsgálat során a szerzők arra igyekeztek választ találni, hogy a tartós rokkantság valóban a fentiek szerinti két fázisban alakul-e ki, valamint hogy a betegségaktivitás klinikai és radiológiai markerei milyen mértékben függenek össze a tartós rokkantság és az agyi atrophia kialakulásával.

Fókuszban

2022. DECEMBER 12.

Fázis 2b klinikai vizsgálat a tolebrutinib (orális, központi idegrendszerbe penetráló BTK-inhibitor) biztonságosságának és hatékonyságának meghatározására

A sclerosis multiplex kezelésére ez idáig törzskönyvezett immunmoduláns készítmények jó hatásfokkal csökkentik a betegség során végbemenő akut gyulladásos folyamatokat, a hosszú távú progresszióért nagyobb részben felelős krónikus gyulladásos folyamatokra gyakorolt hatásuk azonban csekélyebb mértékű vagy kevésbé tisztázott. A Bruton-féle tirozinkináz (BTK) egy intracelluláris szabályozófehérje, amely több B-sejt érési és aktivációs jelátviteli útvonal fontos résztvevője, emellett a myeloid sejtek (macrophagok, microglia) működésében is lényeges szerepet tölt be. A tolebrutinibbel végzett fázis I klinikai vizsgálatok során per os alkalmazás mellett a liquorban is farmakológiailag releváns koncentráció alakult ki. A fentiek alapján lehetséges, hogy a tolebrutinib sclerosis multiplexben nemcsak az aktív gyulladásos folyamatok, hanem a tartós progressziót eredményező, zárt vér-agy gát mögött zajló, részben a natív immunitás sejtjei által fenntartott krónikus gyulladásos jelenségek (krónikus aktív laesiók, meningealis folliculusok) kezelésében is hatékony lehet.

Fókuszban

2022. DECEMBER 12.

Az újonnan teriflunomidot kapott betegek igényeinek, terápiához való hozzáállásának, ragaszkodásnak és életminőségének kapcsolata

A sclerosis multiplex (SM) gyulladás, demyelinisatio, axon- és neuronkárosodás révén relapsusokhoz és súlyos rokkantság kialakulásához vezethet. A teriflunomid a leflunomid aktív metabolitjaként a mitokondriális dihidroorotát-dehidrogenáz reverzibilis gátlásával a gyorsan osztódó sejtek proliferációját akadályozza. Az SM-ben kifejtett hatása még teljesen nem ismert, de csökkenti a relapsusrátát, késlelteti a rokkantság progresszióját, relapszáló SM-ben (RR-SM) csökkenti az MRI-aktivitást és klinikailag izolált szindrómában (CIS) a relapsus vagy új MRI-laesio kialakulásának kockázatát. A betegek igényei és terápiához való hozzáállásuk fontos szerepet játszik a terápiás döntések meghozatalában. A teriflunomid napi egy alkalommal orálisan szedett immunmodulánsként első vonalbeli terápiás alternatívát jelent. Jelen tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja az összefüggést a teriflunomidot kapott betegek igényeinek, terápiához való hozzáállásának, ragaszkodásának és életminőségének vonatkozásában mind a terápianaiv, mind pedig a korábban már egyéb kezelésben részesült betegek esetében.