Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 10

Ideggyógyászati Szemle

2011. NOVEMBER 30.

Vascularis vagy „lower body parkinsonizmus”. Egy diagnózis tündöklése és bukása

SZIRMAI Imre

Az arterioscleroticus parkinsonizmust Critchley1 írta le. Jelenleg vascularis parkinsonizmusnak (VP) hívjuk, melyben gyakran észlelhető széles alapú, lassú járás, rövid léptekkel, inditási hezitáció, freezing, paratonia, amely a lower body parkinsonism (LBP) nevet kapta. Együtt járhat lassú beszéddel, executiv zavarokkal; rigor és posturalis kéztremor csak ritkán észlelhető. Vascularis parkinsonizmusban - a Parkinson-kórral ellentétben - nem mutathatók ki agytörzsi típusú Lewy-testek. A... tovább »

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Parkinson - Világnap

A Parkinson-kór, hasonlóan több más, korábban gyógyíthatatlannak és néha kezelhetetlennek hitt betegséghez, napjainkban szerencsére már mást jelent, mint néhány évtizeddel korábban.

Idegtudományok

2011. AUGUSZTUS 15.

Viselkedésszavar a mellékhatás

A Parkinson-kór kezelésében alkalmazott dopamin-serkentő gyógyszerek a betegek mintegy 22 százalékában okoznak viselkedési problémát - a Mayo Klinika munkatársai szerint.

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁRCIUS 20.

Ifjú neurológusok XI. fóruma

Az a. carotis elváltozásai és az agyi perfúziós viszonyok összefüg­gése (Carotis Duplex scan és agyi SPECT-vizsgálat összevetése alapján). Stenosis vagy dissectio? Differenciáldiagnosztikai kérdések ca­rotiskeringési zavarokban. 3D TCD-vel diagnosztizált AVM. Supraaorticus Duplex UH-vizsgálatok és angiográfia kapcsán felmerülő diagnosztikus tévedések lehetőségei. A nyaki carotisok duplex ultrahangvizsgálata során előforduló diagnosztikus tévedések okai és elkerülésük lehetőségei. A... tovább »

Ideggyógyászati Szemle

1985. MÁJUS 01.

A parkinsonismus bromocriptine (Parlodel) kezelésének 5 éves tapasztalata

LIPCSEY Attila, PERES Aladár, RÉVÉSZ Tamás

A szerzők 5 év óta végeznek szisztematikus vizsgálatokat parkinsonos betegek kombinált kezelése során, a Parlodel (bromocriptine) hatásosságát illetően. 56 betegnél alkalmazták a Parlodelt. Beteganyaguk jelentős számú idős pácienst foglal magában és a betegek a Parlodelt minden más antiparkinsonos szernél jobban tolerálták. Számottevő mellékhatást nem tapasztaltak. A komplex kezelés során a Parlodel alkalmazásával az egyéb antiparkinsonos szerek (köztük az L-dopa) dózisa egyes esetekben... tovább »

Ideggyógyászati Szemle

1973. JÚNIUS 01.

Amantadin és L-Dopa kezelés Parkinson syndromában: komplikációk előfordulása és azok megelőzése

DR FARAGÓ István, DR KELEMEN Judit

Az extrapyramidalis mozgászavarok gyógyszeres befolyásolása szempontjából a Parkinson-betegség, illetőleg az ún. parkinsonismus bír — gyakorisága folytán — a legnagyobb jelentőséggel.

Ideggyógyászati Szemle

1972. NOVEMBER 01.

A parkinsonismus új gyógyszeres kezeléséről

DR KOVÁCS Miklós

Az elmúlt másfél évtized neurológiai therapiás törekvései között kiemelkedő helyet foglal el a parkinsonismus L-Dopával történő gyógykezelése.

Ideggyógyászati Szemle

1966. AUGUSZTUS 01.

Klinikai tapasztalatok egy új neurolepticummal, a Luvatrennel

CZOPF József, KÉZDI Balázs

Egy új butyrophenon származékkal, a Luvatrennel, 18 bennfekvő és 2 járóbeteget kezeltünk, túlnyomórészt egyéb kezeléssel szemben resistens schizophreniásokat. 10 beteget a kezelés eredményeként otthonába bocsáthattunk. Főleg azoknál volt a kezelés hatásos, akiket indítékszegénység, gátoltság, negativismus, incohaerens gondolkodás jellemzett. 4 esetben észleltünk mellékhatást (tüneti Parkinsonismust, ill. collapsus-szerű rosszullétet).

Ideggyógyászati Szemle

1955. FEBRUÁR 03.

Újabb szempontok a parkinsonos tremor sebészetében

DR. HULLAY József

Akaratlagos és automaticus mozgásaink összerendezettségét, zavartalanságát a mozgató és mozgásszabályozó központok szoros és harmonikus együttműködése biztosítja. Ha ez a rendszer valahol bántalmazott, a legkülönbözőbb mozgászavarok jöhetnek létre, melyek egyik formája a parkinsonismus.

Ideggyógyászati Szemle

1952. MÁRCIUS 28.

A hasreflex-dissociatio klinikai jelentősége

LEHOCZKY Tibor, FODOR Tamás

1. 500 estben vizsgálták a hasbőr-reflex és hasizom-reflex viselkedését. Hét kórképben teljes, vagy valódi hasreflex-dissociatiót találtak: myelopathia 86,6%, sclerosis multiplex 77%, syringomyelia 75%, tumor spinalis 53,3%, hemiplegia 28,8%, tabes 11,5%, neurolues 9,2%. Parkinsonismusban (5%) és neurastheniában (2%) részleges dissociatiót észleltek, aminek jelentősége vitatható. A syringomyeliás esetek száma kevés következtetések levonásához. 2. A dissociatio leggyakoribb abban a 3 kórképben,... tovább »