Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 99

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

10 éves a Viagra!

Az erectilis diszfunkció megoldására tett kísérletek valószínűleg egyidősek az emberiséggel, de általában csak placebóként hatottak, ha nem voltak súlyosan mérgezőek.

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

A RE-LY® - vizsgálat eredményei

Kimagasló eredmények a RE-LY® vizsgálatban – az új orális direkt thrombin inhibitor, a dabigatrán etexilát meggyőzően bizonyította hatékonyságát – eredményesebb stroke megelőzés, kevesebb vérzéssel!

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Kereszttűzben a DSM

A Journal of Humanistic Psychology júliusi számában két közlemény is komoly kérdéseket vett fel a pszichiáterek és pszichológusok által referenciaként használt Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorder (DSM) tudományos szemléletével és etikai megközelítésével kapcsolatban.

Idegtudományok

2011. AUGUSZTUS 15.

A Parkinson-kór korai tünete

Amerikai neurológusok szerint a Parkinson-kór korai tünete lehet az aszimmetrikus karmozgás járás közben.

Klinikum

2011. AUGUSZTUS 15.

A manuálterápia szerepe a derékfájdalom kezelésében

ORMOS Gábor Derékfájás Konferencia 2011.

A degeneratív eredetű gerincfájdalmak okai többnyire kevert mechanizmusok, átfedések vannak...

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

A csontvelőtranszplantáltaknak öt éven belül tér vissza normális mozgásuk és emlékezetük

Sok beteg, aki csontvelő vagy őssejt-átültetésen esett át myelodisplasia miatt, visszaesésről számol be a mentális és finommotorikus funkciók terén.

Lege Artis Medicinae

2011. FEBRUÁR 20.

Koenzim-Q10, rosuvastatin és klinikai eredmények szívelégtelenségben

LIPTÁK Judit

A koenzim-Q10 (ubiquinon) a természetben előforduló, zsíroldékony quinon, amely elektrontranszporterként hatva a mitochondrialis oxidatív foszforiláció és az adenozin- trifoszfát (ATP) képzésének esszenciális kofaktora. A koenzim-Q10 redukált formájában valószínűleg lipofil antioxidánsként is hat, védi a sejtmembránokat és a keringő lipoproteineket az oxidációtól.

Hypertonia és Nephrologia

2010. NOVEMBER 20.

Fókuszban a centrális artériás nyomás. Béta-blokkolók - azonos hatóanyagcsoport eltérő hatásokkal

BARNA István

A β-blokkolók antihipertenzív hatása kiváló, emellett antiaritmiás, antiischaemiás hatásuk is igazolt. Mind monoterápiában, mind kombinációban A szintű bizonyítékok alapján javasolt szerek hypertoniában szenvedő betegek kezelésére. Az egyes β-blokkolók lipidoldékonyságban, membránstabilizáló hatásban és számos egyéb tulajdonságban is különböznek egymástól, amit a kezelés során kihasználhatunk. A nitrogén-oxid felszabadulását fokozó hatású nebivolol metabolikusan neutrális, vagy inkább kedvező, értágító és antioxidáns hatású. Az érfali tágulékonyság (stiffness) csökkenésének következménye a szisztolés vérnyomás növekedése, a csökkenő diasztolés coronariakeringés, a megnövekedett centrális pulzusnyomás és a cardiovascularis betegségek fokozott gyakorisága. A különböző vérnyomáscsökkentők eltérő módon befolyásolják a centrális vérnyomást, illetve az artériás stiffnesst. Az amlodipin, a doxazosin, a lisinopril, a bisoprolol és a bendrofluazid, illetve a nebivolol és az atenolol összehasonlító alkalmazása során az aorta pulzusnyomása jobban csökkent a nebivolollal, mint a más β-blokkolóval kezeltekben. Az atenolol és a nebivolol hasonló mértékű vérnyomáscsökkenést eredményezett, miközben a nebivolol adásakor az augmentációs index értéke szignifikánsan nagyobb mértékben csökkent. A nebivololcsoportban a centrális szisztolés nyomás is jobban csökkent, csakúgy, mint a centrális pulzusnyomás. Az újabb összehasonlító vizsgálatok alapján megfogalmazhatjuk, hogy a nebivololnak - az eddig megismert kedvező tulajdonságai mellett - az artériás stiffnessre kifejtett kedvező hatásával újabb egyedi tulajdonsága vált ismertté. Az általános érelmeszesedés folyamatában kiemelt szerepet betöltő endothelialis diszfunkció javítására képes, és az érfali rugalmasságot is kedvező irányba változtatja, ami a vérnyomáscsökkentéstől függetlenül a korszerű antihipertenzív kezelés egyik meghatározó β-blokkoló szerévé emeli.

LAM Extra Háziorvosoknak

2010. OKTÓBER 25.

Modern béta-blokkoló kezelés a kardiológus szemével

ÉDES István

Néhány nagy, véletlen besorolásos vizsgálat (LIFE, ASCOT) publikációját követően az utóbbi években kétségbe vonták a béta-blokkolók hypertoniában történő alkalmazásának előnyeit. A klinikai vizsgálatok alapján feltételezték, hogy a hypertonia kezelésére adott béta-blokkolók kevésbé hatékonyak a stroke prevenciójában. Feltételezték, hogy a régi típusú béta-blokkolók (atenolol) anyagcserehatása kedvezőtlen (inzulinszenzitivitás, lipidparaméterek) és többek között ez okozhatja a klinikai végpontokban észlelt eltéréseket. Az utóbbi évek nagyszámú klinikai tanulmányai és metaanalízisei alapján egyértelművé vált, hogy a vérnyomáscélértékek elérése a legfontosabb feladat, amit általában kombinációs kezeléssel tudunk megvalósítani. Kevésbé lényeges a gyógyszerek szoros protokoll alapján történő megválasztása. Általánosságban kijelenthető, hogy a béta-blokkolók továbbra is az egyik legfontosabb gyógyszercsoport marad a hypertonia kezelésére.

Hypertonia és Nephrologia

2010. SZEPTEMBER 09.

Diuretikumok hypertoniában - 2010

BARNA István

A diuretikumok (elsősorban a tiazidszármazékok és a vasodilatator hatással is rendelkező indapamid) elsőként ajánlott vérnyomáscsökkentő szerek. Különösen kedvezőek túlsúlyos hypertoniás, 2-es típusú diabeteses, metabolikus szindrómás, idős, izolált szisztolés hypertoniás betegek, valamint enyhe veseelégtelenségben és szívelégtelenségben szenvedők kezelésére. Ideálisan adhatók kombinációban más antihipertenzív szerekkel (elsősorban angiotenzinkonvertálóenzim-gátlóval, angiotenzinreceptor- blokkolóval és β-blokkolóval). A magasvérnyomás-betegség kezelésére társuló balkamra-hypertophia és stroke utáni állapot esetén indapamid, balkamra-diszfunkció és szívelégtelenség esetén tiazid és furosemid, valamint ezek kombinációja javasolt. A diuretikumoknak kis dózisban nincsen klinikailag jelentős metabolikus mellékhatásuk, ugyanakkor más gyógyszercsoportokhoz hasonló mértékben csökkentik a cardiovascularis mortalitást.