Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1993. NOVEMBER 30.

Véletlenszerű beavatkozással járó angina pectoris kezelésének vizsgálata

MATOS Lajos

A PTCA csoportban 16, a CABG csoportban 18 haláleset fordult elő. A szívizom infarctus gyakoriságában már volt a két kezelési mód között különbség (PTCA: 33, CABG: 20), de ez nem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. A PTCA-val kezeltek 4%-a szorult a beavatkozás sürgős megismétlésére, és a követési idő során további 15%-nál kényszerültek CABG műtétre. Két éven belül a PTCA-val kezeltek 38%-ában, az operáltak 11%-ában volt szükség revascularisatióra. A koronarográfiát négyszerte többször kellett megismételni a PTCA csoport betegein, mint a CABG csoport tagjain (31% versus 7%, p<0,001). Az angina is gyakoribb volt hat hónappal a PTCA után (32%), mint a műtétet követően (11%), és a tágítással kezeltek több antianginás gyógyszert szedtek. CABG után egy hónappal viszont a betegek fizikai teherbírása kisebb volt, mint PTCA-t követően, bár ez a különbség később eltűnt. A műtét után a betegeknek hosszabb rehabilitációs időre volt szüksége, mint PTCA után, viszont az operáltak között két éven belül szignifikánsan ritkább az angina, és ritkábban van szükségük további diagnosztikus vagy terápiás beavatkozásra.

HUN 1993;3(11)

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Myocardialis kontraszt echokardiográfia; Új módszer a myocardialis perfúzió vizsgálatára

TEMESVÁRI András, LENGYEL Mária, PAOLO Voci

Ha a szívizom perfúziója átmenetileg vagy tartósan egy bizonyos kritikus szint alá csökken, az ischaemiás szívbetegség tünetei jelentkeznek. A koronarográfia ábrázolja az anatómiai szűkületeket, azonban ebből a perfúzióváltozás mértékére nem lehet egyenesen következtetni. A myocardialis kontraszt echokardiográfia új módszer a myocardialis perfúzió vizsgálatára. Az intracoronariás, illetve intravénás úton bejuttatott kontrasztanyag a vörösvértesekkel közel azonos nagyságú buborékokat tartalmaz, amelyek áramlásdinamikailag azonos jellegűek. Ezek a perfundált szívizmot kontrasztossá (fehérebbé) teszik az echokardiográfia számára. Az echo kontraszt-változás a perfúzióváltozás mérésére alkalmas. Az intracoronarias alkalmazás a coronariaág áramlási területét, a perfúzió rezervjét és a kollaterális keringás kimutatását teszi lehetővé. Az intraoperatív felhasználás során a cardioplegia eloszlását és a graft véráramlását vizsgálhatjuk. Az intravénásan beadott, tüdőn átjutó és a myocardiumot megfestő kontrasztanyag az ágy melletti perfúziós vizsgálatokat teszi lehetővé. Az ischaemiás szívbetegség diagnosztikájában és terápiájában széles körben alkalmazható új módszert ismertetünk, amely az invazív és nem invazív kardiológiában egyaránt felhasználható.

HUN 1993;3(09)

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Mit várhatunk ma a PTCA-tól?

MAJOR László, MOLNÁR Ferenc, BERENTEY Ernő, KÉKES Ede

A szerzők főleg irodalmi adatok alapján, az eredmények tükrében áttekintik a percutan transluminalis coronaria angioplasztika indikációjának kibővülését a metodika kialakulásától napjainkig. Megadják a revascularisatio és elsősorban a PTCA helyét az ischaemiás szívbetegség különböző formáinak kezelésében. Megállapítják, hogy az ischaemiás szív betegség morfológiai diagnosztikájának elengedhetetlen része a koronarográfia (1). A téma fontosságára a morbiditási és mortalitási statisztikák hívják fel a figyelmet, miszerint Magyarország ebben a betegcsoportban a kétes vezető helyet foglalja el, ugyanakkor összehasonlító statisztikák bizonyítják, hogy az ischaemiás szívbetegség kezelésében hazánkban sem a műtéti revascularisatio és még kevésbé a PTCA nem tudta elfoglalni szükségszerű helyét. A PTCA napjainkban a revascularisatióra szoruló beteganyag mintegy felében a műtéti megoldás reális alternatívája, különös tekintettel a beteg kisebb megterhelésére, a gyorsabb rehabilitációra és a kisebb költségre. A cikk célja, hogy felhívja a figyelmet a módszer jelentőségére, elsősorban az alapellátásban dolgozók körében (2).

HUN 1993;3(09)

Lege Artis Medicinae

1991. OKTÓBER 30.

Szívbetegek rehabilitációja

VICTOR Froelicher, CRES P. Miranda

A szerzők irodalmi adatok és saját eredményeik alapján áttekintik a szívbetegek rehabilitációjának kérdéseit. Foglalkoznak a korai mobilizálással, az ellenőrzött és az ellenőrzés nélküli tréninggel. Meghatározzák azokat a szempontokat, amelyek alapján a betegeknél már az akut infarctus korai szakában a koronarografia, illetve az akut revaszkularizációs beavatkozás elvégzése indokolt. Foglalkoznak a myocardialis infarctus másodlagos megelőzésével és a rehabilitációs tréningnek a betegek késői prognózisára gyakorolt hatásával.

HUN 1991;1(16)