Részletes keresés

Hypertonia és Nephrologia

2021. JÚLIUS 29.

A dialíziskezelés indikációja krónikus vesebetegségben

KULCSÁR Imre

Krónikus vesebetegség (chronic kidney disease – CKD) végstádiumában (CKD-5), más néven végstádiumú veseelégtelenségben (end stage renal disease – ESRD), amikor a becsült eGFR értéke 15 ml/perc/1,73 m2 alatti, számolni kell vesepótló kezelés indikálásával.

HUN 2021;25(01 klsz)

Hypertonia és Nephrologia

2021. FEBRUÁR 24.

Rizikóbecslések előrehaladott krónikus vesebetegek és dializáltak esetén

KULCSÁR Imre, KULCSÁR Dalma

Az elmúlt évtizedben egyre több epidemiológiai tanulmány jelent meg a krónikus vesebetegségek progressziójával, illetve halálozásának kockázatával kapcsolatban. A téma jelentőségét mutatja, hogy világszerte foglalkoztatja a nefrológusokat (Kanadától Új-Zélandig) és olyan nagy nemzeti (REIN Study – French Registry) vagy nemzetközi vizsgálatoknak is fókuszába került, mint a KDIGO Controversies Conference, a DOPPS 1–5 vagy az európai AROII Study. Hasznos lehet mind a kezelőszemélyzet (alapellátás, társszakmák, nefrológia), mind a betegek számára azon rizikóbecslések ismerete, amelyek megjósolhatják a CKD 3–5. stádiumú betegek életkilátásait (vesepótló kezelés szükségének várható ideje, mortalitás kockázata), illetve dialízisbe kerülő páciensek rövid (vagy akár hosszabb) távú túlélési esélyeit. Kiemelnénk predializált betegeknél a Bansal-score, a kétféle (négy és nyolc variábilist tartalmazó) Kidney Failure Risk Equation (KFRE) egyenleteket, dialízisbe került betegeknél pedig a rövid távú mortalitást prognosztizáló REIN tanulmányt, illetve a Cohen-modellt – valamennyi könnyen számítható webkalkulátorok segítségével. A közleményben bemutatott validált vizsgálatokban a prognosztizált és az észlelt túlélési adatok különbsége csekély (2-7%). Ennek ellenére a predikció értékelését egyénre szabva kell végezni, hogy a beteg preferenciái szerint a számára legmegfelelőbb döntés szülessen a további kezelést illetően: konzervatív terápia vagy dialízis (esetleg transzplantáció).

HUN 2021;25(01)

COVID-19

2020. MÁRCIUS 30.

A SARS-CoV2-fertőzés vesére kifejtett hatásai

Perico L. és munkatársai cikkükben a SARS-CoV2-fertőzés vesére kifejtett hatásait részletezik, az akut vesekárosodást (Acute Kidney Injury, AKI) is tekintete véve, továbbá az angiotenzin-receptor blokkolók (ARB) hatását vizsgálják COVID-19 fertőzött betegeken. Végül részletezik a COVID-19 fertőzött és krónikus veseelégtelenségben (Chronic Kidney Disease, CKD) szenvedők klinikai kezelését, különös tekintettel a dializisre és a vese-transzplantált betegekre.

HUN

Nővér

2020. FEBRUÁR 28.

Az életminőség fizikai dimenziói dializált és vesetranszplantált betegeknél

BABARCI Ágnes, BOROS Edit, BALOGH Zoltán

A végstádiumú veseelégtelenség a betegek mindennapi életére súlyos hatással bíró kórkép. A kutatás célja felmérni a szegedi hemodializált és transzplantált betegek életminőségét elsősorban a fizikai dimenziók mentén, majd a kapott eredmények összehasonlítása más hazai és külföldi felmérésekkel. A kutatás során a Kidney Disease Quality of Life Short Form-36 kérdőív, Betegségteher-index mellett saját szerkesztésű kérdések alkalmazása történt. A vizsgálatba összesen 111 beteg adata került felvételre 2018. szeptember - 2019. május között. A fizikai egészséggel összefüggő doménekre adott pontszámok transzplantált betegeknél a fájdalom alskálánál voltak a legmagasabbak 76±26 (átlag±SD) vs. 55±33 dializált betegeknél (p<0,001). A szomatikus állapot okozta szerepcsökkenés értékei voltak a legalacsonyabbak a transzplantált csoportnál 45±40 vs. 27±36 dializáltaknál (p<0,017). A vesebetegség specifikus kérdések közül a transzplantált csoportnál a vesebetegség okozta teher alskálánál mutatkozott a legalacsonyabb összpontszám 69±25 vs. 50±30 dializáltaknál (p<0001). Az életminőség és betegségteher korrelációt elemezve, minél nagyobb a fizikai területek összpontszáma, annál kisebb a mindennapi tevékenységek értéke (r=-0,478). A vizsgálat alapján a szegedi dializált betegek életminősége rosszabb, mint a fővárosban élő művesekezelésben részesülő betegeké. Az eredmények hozzájárulnak betegeink holisztikus szemléletű gondozásához.

HUN 2020;33(1)

Immunonkológia

2019. DECEMBER 01.

A 2019-es ESMO kongresszuson a vesetumorral kapcsolatosan elhangzott, legérdekesebb eredmények összefoglalása

BÍRÓ Krisztina

Több mint 28 000 résztvevője volt a Barcelonában megrendezett 2019-es ESMOkongresszusnak. A találkozó honlapján vesetumor (kidney cancer) szócikkre rákeresve 37 találat jelenik meg, amelyből a számomra legérdekesebb ötöt választottam ki, és az alábbiakban röviden összefoglalom.

HUN

Hypertonia és Nephrologia

2018. FEBRUÁR 20.

A foszfátanyagcsere-zavar kezelése veseelégtelenségben

LADÁNYI Erzsébet, DEÁK György, TISLÉR András, SZABÓ András

2017 nyarán megjelent az új Kidney Disease Improving Global Outcomes (KDIGO) krónikus vesebetegséget kísérő csont- és ásványianyagcserezavar (Chronic Kidney Disease Mineral and Bone Disorder - CKD-MBD) kezelésére vonatkozó szakmai irányelv, amely a krónikus vesebetegek komplex kezelésének igen fontos útmutatását képezi. Ismert, hogy a krónikus vesebetegségben szen - vedő betegek vezető haláloki tényezői az infekciók mellett a szív- és érrend sze ri megbetegedések, amelyek szorosan összefüggenek a krónikus vesebetegséghez társuló ásványianyag- és csontanyagcsere-zavarral. Éppen ezért különösen nagy jelentőségű az új nemzetközi ajánlás megjelenése. A magyarországi Sanofi-Aventis kezdeményezésére összehívott Országos Szakmai Tanácsadó Testület 2017 szep - temberében ülésezett, és a fő téma „A CKD-betegek kalcium-foszfát anyagcsere kezelésének aktuális kérdései Magyarországon” volt. A testület tagjai áttekintették a 2009-es és 2017-es KDIGO-irányelvek közti különbségeket, illetve a 2011-es hazai szakmai ajánlást, valamint az idevonatkozó egészségügyi pontban szereplő szempontrendszert. A résztvevők összevetették az új KDIGO alkalmazhatóságát a jelenlegi hazai gyakorlattal. A korábbi, 2009-ben megjelent irányelvhez képest a 2017-es, megújított kiadásban a legtöbb javaslat változatlanul beilleszthető a mindennapi gyakorlatba, de vannak olyan pontjai, amelyek az új klinikai és kutatási eredmények alapján felülvizsgálatra, módosításra kerültek. A megjelent irányelv és az abban szereplő változások követése a vesebetegek hosszú távú életkilátásai és életminősége szempontjából alapvető elvárás kell legyen. Közleményünk célja a 2009-es és 2017-es irányelvek összevetése a kalcium-foszfát anyagcsere és a hyperphosphataemia kezelésének vonatkozásában, kiemelve az újdonságokat és mérlegelve azok hazai megvalósítási lehetőségeit. A testület tagjai a rendelkezésre álló tények és nemzetközi ajánlás alapján megfogalmaztak egy általuk szükségesnek ítélt módosítási irányt is a hazai ajánlásban és a készítmények rendelésének szabályozásában.

HUN 2018;22(01)

Hypertonia és Nephrologia

2017. OKTÓBER 20.

Új eredmények a vesegraft antitestmediált rejekciójának patomechanizmusáról

MEZÔ Blanka, ANDREAS Heilos, RUSAI Krisztina, PROHÁSZKA Zoltán

antibody-mediated rejection, kidney transplantation, complement, donor-specific antibody, C4dA vesefunkció károsodásának leggyakoribb immunológiai oka a késői antitestmediált rejekció (ABMR), amely hónapokkal, évekkel a transzplantációt követően jelentkezhet. Jelenlegi tudomásunk szerint a késői ABMR-t a donorspecifikus antitestek (DSA) szintjének növekedése okozza, és a szövetkárosodás kialakulásában a komplementrendszer központi szerepet játszik. Az ABMR diagnózisát megkönnyítette az immunológiai vizsgálómódszerek fejlődése és új tesztek bevezetése, melyek következményeként a betegség kritériumrendszere is számos változtatáson ment keresztül. A DSA-k klinikai relevanciáját illetően azonban az eredmények nem egyértelműek, mindazonáltal komplementkötő képességük vizsgálata segíthet a kérdés megválaszolásában. A jelen cikk az ABMR patomechanizmusáról és a jelenlegi irányadó diagnosztikai elvekről ad áttekintést. Az ABMR felismerése és kezelése a klinikai tünetek megjelenése előtt a mai napig nagy kihívást jelent. Vizsgálatunkban a komplementrendszer szerepének több aspektusból történő megismerését tervezzük, beleértve számos komplementfehérje mennyiségi, illetve genetikai vizsgálatát, melyek a betegség diagnosztikai/prognosztikai markereként szolgálhatnak.

HUN 2017;21(05)

Klinikum

2017. FEBRUÁR 09.

A Janus-kináz-gátlás alapjai – mi történik a sejten belül? - A Figyelő 2017;1

POLGÁR Anna

A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.

HUN

Hypertonia és Nephrologia

2016. FEBRUÁR 10.

Kommentár Jager és munkatársai „The EQUAL study: a European study in chronic kidney disease stage 4 patients” című közleményéhez

DEÁL György, PATÓ Éva

Jager és munkatársai a Nephrology Dialysis and Trans plan - tation 2012. évi 3. Supplementumában (1) ismertetik az EQUAL, egy nemzetközi, prospektív kohorsz tanulmány tervét. A tanulmány annak a kérdésnek megválaszolását tűzi ki céljául, hogy mely paraméterek alapján dönthető el egy idős beteg esetében a művesekezelés elkezdésének ideális időpontja.

HUN 2016;20(01)

Hypertonia és Nephrologia

2015. NOVEMBER 05.

Averting the legacy of kidney disease - Focus on childhood

INGELFINGER R Julie, KALANTAR-ZADEH Kamyar, FRANZ Schaefer

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az IFKF (Inter na tional Federation of Kidney Foundation) és az ISN (Inter - national Society of Nephrology) vezetõi számára a 2000. évben tett javaslatom, a „World Kidney Day or Week” éves megrendezésére vonatkozóan megvalósult, és az egész vi lágra kiterjedõ közösségünk egyik legjelentõsebb ese mé nyévé fejlõdött. Újságunkban bemutatjuk a World Kidney Day Editorialját, melyben bemutatják a 2016. évi Vese-világnap témáját: Averting the Legacy of Kidney Disease - Focus on Childhood, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a vesebetegségre általában és különösen a fiatalok körében, valamint hangsúlyozza a 2016. évi Vese-világnap eseményeinek üzeneteit.

HUN 2015;19(05)