Részletes keresés

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

A kényszerbetegség kulcsa

Népszerű elképzelés, hogy a kényszerbetegségre jellemző cselekvéseket, mint például az állandó kézmosást zavaró obszesszív félelmekre adott reakcióként végzik a betegek. Ezt azonban megkérdőjelezik az új kutatási eredmények.

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Kulcsfontosságú változások - a DSM-5 munkaverziójáról

2010 februárjában közzé tette a DSM-5 munkaverzióját az Amerikai Pszichiátriai Társaság.

HUN

Gondolat

2011. AUGUSZTUS 15.

A reformok legnagyobb vesztese a pszichiátria lett – Interjú dr. Németh Attilával

A legsürgetőbb feladat az, hogy kijelöljük az optimális betegutakat, kialakítsuk a minimumfeltételeket, aktualizáljuk a szakmai irányelveket. Fontos, hogy minden szakmai segítséget megadjunk ahhoz, hogy az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet létrejjön – mondta dr. Németh Attila a szakmai kollégium pszichiátria és pszichoterápia tagozat vezetője, az Országos Pszichiátriai Központ szakmai igazgatója.

HUN

Ideggyógyászati Szemle

2010. MÁRCIUS 24.

Terápiarezisztens kényszerbeteg kezelése mély agyi stimulációval - esetismertetés

CSIGÓ Katalin, DÖME László, HARSÁNYI András, DEMETER Gyula, RACSMÁNY Mihály

Az utóbbi 30 évben jelentős fejlődés történt a kényszerbetegség mechanizmusának megértésében és terápiájában.

HUN 2010;63(03-04)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁRCIUS 31.

A táplálkozási viselkedés zavarainak disszociációs hipotézise

TÚRY Ferenc, SZABÓ Pál

A táplálkozási viselkedés zavarainak két alap típusa az anorexia nervosa és a bulimia nervosa, és az obesitas is elhelyezhető a kettő közötti kontinuumban. E pszichoszomatikus zavarok patogenezisével kapcsolatban sok elképzelés jelent már meg (biológiai modellek, az affektív vagy a kényszerbetegség-spektrumba tartozás, családdinamikai, addiktív, kognitív modell). A szerzők a multidimenzionális etiopatogenetikai megközelítés szükségességét hangsúlyozva azokat az adatokat tárgyalják, melyek alapján felmerülhet az evészavarok disszociációs modellje. A disszociáció folyamata azt jelenti, hogy bizonyos mentális funkciók, melyek másokkal integrálva vannak, elkülönülve vagy automatikus módon működnek, rend szerint a tudatos kontrollon és az emlékezet beli felidézhetőségen kívül. A disszociatív jellegű zavar gyakran traumatikus előzmények (például szexuális abusus) után alakul ki. Ez a mechanizmus főleg a bulimiás betegek egy alcsoportjára lehet jellemző, de néha anorexiában, obesitasban vagy más evészavar-típusokban is érvényesnek tűnik. A disszociációs modellt támogatja a buli miások fokozott hipnotikus fogékonysága, melyet több vizsgálat megerősített. Ennek alapján azon evészavaros betegeknél, akiknél disszociatív patomechanizmus lehetősége merül fel, a hipnoterápia előnyös stratégia lehet.

HUN 1993;3(03)