Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 67

Hypertonia és Nephrologia

2023. SZEPTEMBER 13.

Melyek az Európai Hypertonia Társaság 2023. évi irányelvének legfontosabb újdonságai?

JÁRAI Zoltán, FARSANG Csaba, NEMCSIK János, PÁLL Dénes

Húsz évvel az Alberto Zanchetti vezetésével összeállított és a nemzetközi tudományos életben rendkívüli mértékben elismert, az orvosi területen mindmáig a legtöbbet idézett első európai hypertonia-irányelv publikálását követően, az Európai Hypertonia Társaság (European Society of Hypertension – ESH) 2023. évi kongresszusán, Milánóban mutatták be a társaság új, a hypertonia ellátását segítő vezérfonalát.

Hypertonia és Nephrologia

2023. JÚNIUS 18.

Út a szívhez a vesén át. A residualis cardiovascularis rizikó csökkentésének újabb távlatai – a mesodermalis eredetű szervek kommunikációs útvonalai és mediátorai

MÁCSAI Emília, VÁRADY Tímea, SZLOVÁK Edina, DOLGOS Szilveszter

A cardiovascularis betegségek továbbra is magas morbiditási adatai a ”maradék” rizikótényezők feltárását indokolják. Az embrionális fejlődés folyamán a cardiovascularis szervek a mesodermából fejlődnek ki, a sejtvonalak között fennmaradó humorális és mechanikus kommunikáció részben magyarázatot ad a maradék cardiovascularis rizikó jelenségére, részben pedig új terápiás célpontok körvonalazódásához vezet.

Lege Artis Medicinae

2023. MÁJUS 31.

Az alacsony FODMAP étrend adaptációja funkcionális gastrointestinalis és gyulladásos bélbetegségben szenvedő diabetesesek táplálkozásterápiájában

SZÁLKA Brigitta, BÁLINT Levente

A diabetest az egyik vezető krónikus, nem fertőző betegségként és további betegségek rizikófaktoraként tartják számon a világban, amelynek kezelésében elengedhetetlen a megfelelően kialakított étrend. A cukorbetegség mellett a gastrointestinalis rendszert érintő megbetegedések közé tartozó gyulladásos bélbetegségek, továbbá a funkcionális gastrointestinalis betegségek is egyre növekvő tendenciát mutatnak.

Lege Artis Medicinae

2022. DECEMBER 20.

Felix D’Mello környezettoxikológiai kézikönyve I.

DARVAS Béla

Felix J. P. D’Mello 1968-ban helyezkedett el az Edinburgh School of Agriculture intézetében és kezdte meg ott kutatásait. Nyugdíjba vonulása óta is több kitűnő könyvet szerkesztett a CABI Publishing számára, köztük A Handbook of Environmental Toxicology: Human Disorders and Ecotoxicology című kiadványt is. A szóban forgó kötet 40 fejezetből áll, amit a bolygó különböző pontjain élő szakspecialisták írtak.

Lege Artis Medicinae

2022. OKTÓBER 28.

A Janus-arcú ACE2 fehérje szerepe és gyakorlati jelentősége

VARJAS Norbert, BENCZÚR Béla

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek kiemelt jelentősége van a szervezet homeosztázisának a fenntartásában, ugyan-akkor kóros túlműködésének jelentős szerepe van a hypertoniás szervkárosodások, valamint a szívelégtelenség kialakulásában. A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer megfelelő egyensúlyának fenntartásában, szabályozásában egy karboxipeptidáz enzimnek, az ACE2-nek van központi szerepe.

Hypertonia és Nephrologia

2021. DECEMBER 20.

Nonproteinuriás diabeteses vesebetegség

LENGYEL Zoltán, SCHANDL László

A diabeteses nephropathia a krónikus vesebetegség egyik leggyakoribb oka. Az utóbbi években megfigyelték, hogy a klasszikus protein- uriával járó fenotípus mellett egyre gyakoribbá válik a betegség proteinuria nélkül, a vesefunkció progresszív beszűkülésével járó, úgynevezett nonproteinuriás formája. Ennek szövettani képe, kórélettani jellemzői és lefolyása is részben különbözik a proteinuriás fenotípustól. Az előbbi inkább az atheroscleroticus vesebetegség jegyeit mutatja mind szövettani, mind a társult cardiovascularis betegségek vonatkozásában, és progressziója lassabb, mint a proteinuriás formának. Mindez a szűrés, a terápia és a prognózis vonatkozásában is jelentőséggel bír. A nonproteinuriás diabeteses nephropathiáról relatíve kevés adat áll rendelkezésre, de mind a klinikumban, mind a tudományos kutatásban figyelmet érdemel.

Hypertonia és Nephrologia

2021. ÁPRILIS 29.

Diabetes mellitus: speciális teendők és szempontok krónikus dialíziskezelésben részesülő betegek esetében

NÉMETH Zsófia Klára

A krónikus veseelégtelenség leggyakoribb oka a diabetes mellitus (DM), az új esetek 44%-áért felelős. Az Egyesült Államokban, becslések szerint, több mint 29 millió ember szenved diabetesben, 21 millió betegnél diagnosztizálták a kórt, de mintegy 8,1 millió beteg még nem jutott el a diagnózisig. 2013-ban ebben a populációban több mint 53 ezer betegnél alakult ki újonnan vesekárosodás, és több mint 247 ezer embert regisztráltak ebben az évben diabeteses nephropathia következtében kialakult veseelégtelenséggel (1, 2).

Hypertonia és Nephrologia

2020. ÁPRILIS 24.

Polycystás vesebetegség - Ren polycysticum

DOLGOS Szilveszter, TÁRNOKI Ádám Domonkos, TÁRNOKI Dávid László

A leggyakoribb monogénes nephropathia, a vese veleszületett, cystosus, térfoglaló folyamata, amely fokozatos vesefunkció-romláshoz vezet. A veseelégtelenséghez gyakran társul a máj, illetve pancreas cystás elváltozása, agyi artériaaneurysma vagy mitralis prolapsus.

Lege Artis Medicinae

2019. NOVEMBER 15.

Hipertenzív, nem diabeteses nephropathia

LÉGRÁDY Péter

A hypertoniás betegek számának növekedésével a hipertenzív nephropathia prevalenciája is növekedni fog. A Magyar Hypertonia Regiszter Program 2015. évi adatai alapján a krónikus veseelégtelenséggel élők között a hypertonia gyakorisága férfiaknál 12,3%, nőknél 39,1%.

Hypertonia és Nephrologia

2019. JÚNIUS 20.

A szegedi Nephrologia-Hypertonia Centrum 10 éves vesebiopsziás anyagának áttekintése

A szerzők retrospektíven elemezték a 2007. január 1.-2016. december 31. közötti időszakban a centrumban végzett vesebiopsziák adatait. A vizsgált időszakban 451 vesebiopszia történt. A betegek átlagéletkora 48,7±15 év volt. A leggyakoribb indikációként szereplő klinikai tünet a nephrosisszindróma volt (38,8%). A leggyakoribb szövettani diagnózisok a membranosus nephropathia (16,7%), az IgA-nephropathia (11,6%) és az FSGS (10,9%) voltak. A nefrológusok leggyakoribb klinikai felvetései az FSGS (17,4%), a membranosus nephropathia (16,1%) és az IgAnephropathia (10,3%) voltak. Ugyanez a diabeteses nephropathia esetében 7,5% és 12,2% volt. Minor, beavatkozást nem igénylő szövődmény 98 esetben (21,7%) fordult elő, major komplikáció 13 betegnél (2,9%) jelentkezett. Az eredmények alapján az FSGS klinikailag túlbecsült, bár tény, hogy a három leggyakoribb szövettani eltérés között van. Hasonlóan túlzó a diabeteses nephropathia is mint klinikai diagnózis, hiszen a szövettanilag igazolt esetek ennek csak kicsit több mint a felét teszik ki. A klinikai felvetések és a valós szövettani diagnózisok rendszeres összevetése segíthet, hogy a későbbiekben még nagyobb legyen a pontos felvetések aránya.