Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

Endovascularis beavatkozások a cardiogen stroke prevenciójában (fülcse- és PFO-zárás)

NÉMETH László, LUPKOVICS Géza

A cardiogen eredet az ischaemiás stroke egyik leggyakoribb oka. Többnyire pitvarfibrillációval összefüggő emboliáról van szó, de egyebek mellett előfordul és igazolható septumdefektussal, PFO-val összefüggő paradox embolizáció is. Katéteres technikával megoldható az embolia forrását jelentő bal pitvari fülcse és a septumdefektus zárása, az eszközök minőségi fejlődésével a kapcsolatos klinikai vizsgálatok is pozitív eredményt hoztak.

HUN 2022;7(1)

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

Intracranialis meningeomák gamma-sugársebészeti kezelésének lehetőségei. Szakmai irányelvek, tapasztalatok

DOBAI József, HUTÓCZKI Gábor, FEDORCSÁK Imre, BOGNÁR László

A meningeomák az egyik leggyakrabban előforduló, többnyire jóindulatú intracranialis daganatok, melyek az arachnoidea meningothelialis sejtjeiből származnak. Lokalizációjukat tekintve változatosak, a központi idegrendszer bármely területén elhelyezkedhetnek, ahol agyburkok is megtalálhatók. Tüneteket azáltal okoznak, hogy a környező ép agyállományra vagy képletekre direkt nyomást gyakorolnak, azok normális működését akadályozzák. Tüneteket ennek ellenére sokszor csak későn okoznak, mivel egy ideig az agy jól kompenzálja a daganat által okozott változásokat. Ebben a stádiumban elfogadott a követés, a konzervatív hozzáállás. A műtéti indikációt bizonyított növekedés, térfoglalás, oedema megjelenése, kieséses tünet vagy epilepszia megjelenése esetén állítunk fel. A daganat progressziója esetén elsősorban nyílt műtét lehetősége merül fel. A reziduális tumorszövet kontrollálására magas kockázatú műtétek eseteiben, amennyiben a lehetőségek azt megengedik, sugársebészeti, sugárterápiás beavatkozások lehetnek szükségesek, akár a hagyományos műtétek kiegészítéseként.

HUN 2022;7(1)

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

Az akut stroke modern képalkotó diagnosztikája

OLÁH László

A reperfúziós terápiák (intravénás thrombolysis, mechanikus thrombectomia) bevezetése merőben megváltoztatta az akut stroke képalkotó vizsgálatainak a szerepét. Míg intravénás thrombolysis során a képalkotók elsődleges szerepe a kontraindikációt jelentő állapotok kizárása volt, addig a mechanikus thrombectomiához már vascularis képalkotás is szükséges (CT-angiográfia, MR-angiográfia), hogy lássuk, van-e intracranialis nagyér-elzáródás, s hogy az elzáródás alkalmas-e neuroradiológiai intervencióra.

HUN 2022;7(1)

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

Epilepsziasebészet a pécsi epilepsziacentrumban

GYIMESI Csilla, BARSI Péter, BÓNÉ Beáta, DÓCZI Tamás, HORVÁTH Réka, HORVÁTH Zsolt, KOMOLY Sámuel, LŐRINCZ Katalin Nóra, TÓTH Márton, JANSZKY József

Az epilepszia a második leggyakoribb krónikus, potenciálisan súlyos neurológiai megbetegség, ami jelentősen befolyásolja az életminőséget. A megfelelő indikációval végzett epilepsziasebészeti beavatkozás rohammentességet eredményezhet, ami önmagában vagy rehabilitációt követően jelentősen javíthatja az életminőséget. Előadásunk célkitűzése a Pécsi Epilepszia Centrumban 2005 és 2022 között epilepsziasebészeti beavatkozáson átesett betegek posztoperatív eredményeinek ismertetése.

HUN 2022;7(1)

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

A hibrid PET-MR vizsgálat szerepe a preoperatív epilepszia kivizsgálásban

TÓTH Márton

A gyógyszerrezisztens epilepszia krónikus, potenciálisan súlyos neurológiai megbetegedés, ami jelentősen rontja a beteg életminőségét. A megfelelő indikációval végzett epilepsziasebészeti beavatkozás eredményezhet a legnagyobb eséllyel rohammentességet.

HUN 2022;7(1)

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

Modern idegsebészeti technikák a krónikus fájdalom kezelésében

ERŐSS Loránd

A krónikus fájdalomszindrómák több mint 80 millió embert érintenek Európában. A gyógyszeres kezelésre nem reagáló deafferentációs fájdalmak csökkentésére már 1954-ben publikálta Heath a mély agyi stimulációs módszert. A célpontok a szenzoros thalamus, a septalis area és a nucleus caudatus voltak.

HUN 2022;7(1)

Klinikai Onkológia

2022. ÁPRILIS 30.

Gondolatok a gyomorrákos betegek nem sebészi kezeléséről

PIKÓ Béla, BASSAM Ali, KIS Anita

A gyomorrákos betegek oki és tüneti kezelése az oncoteam javaslatán alapuló, interdiszciplináris feladat, amelynek során a beteg állapotára kiemelt figyelmet kell fordítani. Hazánkban a perioperatív (neoadjuváns és adjuváns) kemoterápia, még inkább a radiokemoterápia várható előnyeikhez képest kevésbé elterjedt módszerek. Az áttétes betegség kezelésében legjobb eredmény az első vonalban várható, HER2-pozitív esetben trasztuzumab, HER2-negatív (és PD-L1 pozitív) daganatban a nivolumab és pembrolizumab citosztatikus kezeléshez adásával. A kemoterápia szerei a ciszplatin, kapecitabin, az indikáción túli oxaplatin és a fluoropirimidinek, valamint taxánok különböző kombinációi. Másodvonalban a ramucirumab, harmadvonalban a trifluridin-tipiracil jelentenek újabb lehetőséget. A szerzők hangsúlyozzák a molekuláris célpontalapú terápia, az ezt biztosító (racionális indikációval végzett) új generációs szekvenálás fontosságát, s kitérnek a tumoragnosztikus kezelésre is. Speciális klinikai helyzetek (tumoros vérzés, peritonealis áttétek, idősek, rossz általános állapotúak) ellátására is adnak javaslatot. Hangsúlyozzák, hogy a gondos tüneti terápiát nemcsak terminálisan, hanem a diagnózis felállításától kell szorgalmazni, s hangsúlyozzák, hogy a szomatikus tünetek ellátása mellett a pszichés és szociális tényezők figyelembevétele is szükséges, valamint a beteggel, családdal történő, megfelelő kommunikáció a későbbiekben a különbözőképpen jelentkező elégedetlenség megelőzését is szolgálja.

HUN 2022;9(1)

Klinikai Onkológia

2022. ÁPRILIS 30.

A lokálisan előrehaladott NSCLC konszolidációs immunterápiája

BORONKAI Árpád

A lokoregionálisan előrehaladott, inoperábilis, III-as stádiumú nem kissejtes tüdőrákok (NSCLC) „standard of care” ellátása a konkurens radiokemoterápia. Bár a szekvenciális kezeléshez képest a konkurens kezelés közel 50% aránnyal növeli az ötéves túlélés esélyét (10,6% versus 15,1%), így is, sajnos, kedvezőtlen prognózisú folyamatként tekintünk a kórképre. Az új immunterápiás lehetőségek megjelenése az áttétes tüdőrák kezelésében komoly előrelépést hozott. Ezen eredmények alapján koraibb, még potenciálisan gyógyítható stádiumban vizsgálják az immunellenőrzőpont-gátlás hatékonyságát. A PACIFIC trial eredményei alapján ma már magas evidencia támasztja alá a konkurens kemoradioterápiát követő konszolidációs immunterápia túlélésre gyakorolt jelentős hatását. Számos jelenleg is futó klinikai vizsgálat teszteli az immunterápiák hatékonyságát ebben az indikációban.

HUN 2022;9(1)

Klinikai Onkológia

2022. ÁPRILIS 30.

Kis molekulasúlyú heparin használata rákbetegeknél: összefoglalás és indikációk

VOIGTLAENDER Minna, LANGER Florian

Bár a rákbetegek halálozásának jól ismert oka a vénás thromboembolizmus (VTE), a megelőzés és a kezelés mégis nagy kihívást jelent a mindennapi gyakorlatban. Az általános népességben a közvetlenül orálisan szedhető antikoagulánsok (DOAK-ok) a K-vitamin-antagonisták biztonságos és hatásos anternatívájának bizonyultak, a legújabb klinikai vizsgálatok eredményei is támogatják azok használatát a rákban szenvedő VTE-s betegek bizonyos csoportjaiban. Ugyanakkor az antithromboticus gyógyszerek viszonylag régebbi csoportja, a kis molekulájú heparinok (LMWH-k) használata továbbra is időszerű maradt a modern hematológia és onkológia számos indikációjában. Az igazolt VTE kezelésén kívül az indikációkban szerepel az operált, akutan kórházba került rákbetegek VTE-profilaxisa, valamint az ambuláns kemoterápiában részesülő, magas VTE-kockázatú betegek profilaxisa is. Az engedélyezett rákellenes szerek egyfolytában változó világában a tanulmány összefoglalja a döntő fontosságú klinikai vizsgálatok adatait és a guideline-ok azon ajánlásait, amelyet a vérzés- és a VTE-kiújulás magas kockázata miatt sebezhető hematológiai és onkológiai betegek LMWH-kezelésére tettek.

HUN 2022;9(1)

Hypertonia és Nephrologia

2022. ÁPRILIS 22.

A krónikus stressz szerepe az essentialis hypertonia kialakulásában. A rilmenidin helye a stressz által kiváltott hypertonia kezelésében

SIMONYI Gábor

A hypertonia a cardiovascularis betegségek egyik önálló rizikótényezője. Kialakulásában számos tényező játszik szerepet. Ezek közül a krónikus stressz a szimpatikus aktivitás fokozásán keresztül eredményezheti a magasvérnyomás-betegség kialakulását. A szimpatikus idegrendszeri aktivitás emelkedésének jeleit elsősorban a hypertonia kezdeti – perctérfogat-fokozódással járó – szakaszában észlelhetjük. A szimpatikus aktivitás fokozódása a hemodinamikai következményeken (perctérfogat-emelkedés, tachycardia, coronariavasoconstrictio, proarrhythmia) túl számos kedvezőtlen következménnyel járhat. A metabolikus (inzulinrezisztencia, dyslipidaemia), strukturális és trofikus hatásokon túl (endotheldiszfunkció, vascularis hypertrophia, myocardium-hypertrophia), thromboticus és humorális (prokoaguláció, thrombocytaaggregáció-fokozódás, nátriumretenció, renin-angiotenzin-aldoszteron tengely aktivációja) folyamatok indulhatnak el, amelyek több támadásponton károsíthatják a szervezet működését. A fokozott szimpatikus aktivitás kedvező befolyásolására számos antihypertensiv gyógyszercsoport áll rendelkezésünkre. Idetartoznak a perifériásan ható alfa- és béta-blokkolók, továbbá a centrálisan ható vegyületek. Ez utóbbiak első generációját (például clonidin, guanfacin, alfa-metildopa) – jelentős mellékhatásprofiljuk miatt – jelenleg ritkán, egyáltalán nem vagy csak szűk indikációs körben alkalmazzuk. A második generációs, centrálisan ható vegyületek közül a rilmenidin, az imidazolin-I1-receptorok stimulációjának útján fejti ki kedvező hatásait, amelyeket kihasználhatunk a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitásával járó enyhe vagy mérsékelt hypertoniában.

HUN 2022;26(02)