Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1998. MÁRCIUS 01.

Myokymia sclerosis multiplexben

ILINCZKY Sándor, FOLYOVICH András, VASTAGH Ildikó, SZIRMAI Imre

A szerzők a sclerosis multiplex ritka tünetét, a focialis myokymiát ismertetik két betegen. A jelenséget a nyugvó izomban több motoros egység egyidejű vagy egymást követő, tónusos összehúzódása okozza, amely hullámzásra, fodrozódásra emlékeztet.

HUN 1998;51(03-04)

Lege Artis Medicinae

1991. DECEMBER 25.

Az ellenanyagtermelő sejtek hálózata és az autoimmunitás, az "immunológiai homunculus"

UHER Ferenc

Frank M. Burnet klónszelekciós elmélete szerint a saját struktúrákkal reagáló immunsejtek elpusztulnak és/vagy gátlás alá kerülnek, biztosítva a saját struktúrákkal szembeni toleranciát. Az egészséges immunrendszerben azonban mindig találhatók sejtek, sőt ún. „természetes" autoantitestek, amelyek saját struktúrákat ismernek fel. Az 1970-es években Niels K. Jerne feltételez te, hogy az ellenanyagmolekulák variábilis (V) régiói egyrészt a molekula antigén-felismerő helyét alkotják, másrészt azonban maguk is antigének ugyanazon szervezetben, azaz egy mással kölcsönhatásba léphetnek. A hálózat elmélet tehát az egész immunrendszert egyetlen, a V-régiók konnektivitásán alapuló - a szolubilis antitesteket és immunkompetens sejteket egyaránt magában foglaló - autonóm rend szernek tekinti. Antonio Coutinho a kettős, centrális és perifériás immunrendszer fogalmának bevezetésével próbálta meg feloldani a két elmélet közti ellentmondásokat. Szerinte a centrális rendszert egy szorosan kapcsolt hálózatba tartozó, autoreaktív lymfocyták alkotják. A perifériás, külső antigénekkel szembeni védelmet biztosító rendszer viszont állandóan megújuló, a klónszelekció törvényszerűségei szerint működő sejtekből áll. Végül Irun R. Cohen szerint a centrális rendszert alkotó hálózat nem más, mint egy homunculus, amely a szervezet korlátozott számú, domináns saját struktúrájának leképzését tartalmazza.

HUN 1991;1(18)

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁJUS 01.

NDK Orvosi Pszichoterápiái Társaság Csoport-pszichoterápiás Szekciója 5. Munkaértekezlete

Stochdorph (München) patológiai szempontból a megbetegedéseket három csoportba sorolta, melyek a középnagy erek (periarteriitis nodosa, óriássejtes arteriitis); kiserek (kollagenozisok) és nagyerek (thrombangiitis obliterans) károsodásával járnak. Stammler (Köln) az agyi erek, Dogan (Zágráb) a perifériás idegeket ellátó erek gyulladásos megbetegedéseinek klinikumával foglalkozott. Poderka és Heiss (Bécs) e betegségek izotóp vizsgálati lehetőségeit (statikus szkintigráfia, szariosz-kintigráfia, Xenon Clearance) ismertette. A betegségcsoport terápiás lehetőségeivel Nicolic (Belgrad) foglalkozott. Szteroid, immunszuppresszív, cytostatikus kezelés megkísérlését ajánlotta. Egyesek a kezelés első 24 órájában 200 mgr, mások a kezelés egész időtartama alatt 40 mgr Prednisolon adását javasolták. Cytostatikumok kis dózisban alkalmazva gyulladáscsökkentő hatásúak. Előbbi kezelések eredménytelensége esetén megkísérelhető a ductus thoracicus pungálása útján a szérum T-lymphocytáinak kiválasztása és véna jugularisba adása. Ödémacsökkentés céljából a makromolekuláris oldatok (Mannitol, Rheomacrodex) valamint 10%-os Glycerol alkalmazandó. Mohr (Hamburg) felhívta a figyelmet arra, hogy trópusokról visszatérők lázas betegségeit nem csupán malaria, vagy bilharziosis okozhatja. Felmerülhet vírusok (főként Arbo-vírusok) patogén szerepének lehetősége. Zumer és mtsai (Ljubjana) Behcet-kór idegrendszeri szövődményeinek Chlorambucil cytostatikus kezelése eredménytelen volt, szteroid kezelésre a beteg tünetmentessé vált. Budka és mtsai (Bécs) akut haemorrhagiás leukoencephalitis (Hurst-típus) esetének neuropatológiai és immunológiai vizsgálatát ismertették.

HUN 1979;32(5)

Ideggyógyászati Szemle

1977. AUGUSZTUS 01.

Kísérlet a schizophreniák genetikai determinációjának populációgenetikai aspektusból történő megközelítésére

DR KELEMEN András

A schizophrenia aetiológiájára vonatkozó szociálpszichiátriai, dinamikus pszichiátriai és biológiai (morfológiai: alkattani, dermatoglyphiai, agyszövettani, cytogenetikai; biokémiai, pata-, fiziológiai: immunológiai, endocrinologiai, elektroencephalographiás, félteke-dominanciabeli, reflexológiai, a hyper-arousalra vonatkozó; örökléstani: család- és ikerkutatási, epidemiologiai-populáció-geneticai) megközelítések felvázolása és az öröklődés mono- és polygénes, valanúnt multifaktoriális, sőt esetlegesen többféle öröklésmenet elméletének ismertetése és kritikája után a szerző egy biológiai alapra épített, de transzkulturális és szociálpszichiátriai megközelítéseket is magábafoglaló kutatási tervezetbe illeszkedve beszámol a schizophrenia klasszifikációjának problémáiról és nozológiailag homogén csoportokra törekedve a Leonhard-féle diagnosztikát követi. Ily módon megvizsgált 161 férfi beteget és ennek 464 rokonát.

HUN 1977;30(08)

Ideggyógyászati Szemle

1977. MÁJUS 01.

Referátum Multiple Sclerosis

DR SZEGEDY László

A British Medical Bulletin (B. M. B.) 1977. évi 33 évf. 1 száma a sclerosis multiplex (SM) klinikumának, epidemiológiájának, pathológiájának és pathophysiológiájának, a kórkép víruseredetének és immunológiájának kérdéseit, valamint gyógykezelésének elvi és gyakorlati lehetőségeit tárgyalja. 

HUN 1977;30(05)