Részletes keresés

Nővér

2022. AUGUSZTUS 31.

A cukorbeteg-oktatás sikerességére ható tényezők

POZSÁR Hajnalka

A 2-es típusú cukorbetegség kezelésében igen fontos szerepe van az öngondoskodási betegoktatásnak. A tanulmány célja, hogy felmérje a betegek életkorának, a cukorbetegség időtartamának és a végzettség szintjének összefüggését az oktatás sikerességével. A 2018/2019-es év folyamán kilencvenegy 2-es típusú cukorbeteg vett részt a diabeteses öngondoskodást oktató és támogató programban, a szabadkai egészségház cukorbeteg-tanácsadó központjában. A betegek betegséggel kapcsolatos tudásszintje és az öngondoskodási szintje standardizált kérdőív segítségével került felmérésre. A betegek az életkoruk, a betegség időtartama és végzettségi szint szerinti csoportokba lettek beosztva. A statisztikai analízis SPSS 20.0 szoftverrel történt. Az összefüggés vizsgálata T-teszt, χ2-próba és Spearman-féle korrelációs koefficiens segítségével történt. A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők oktatásában részt vevők tudásszintje, öngondoskodási szintje jelentősen javult. A 65 év feletti cukorbetegeknél statisztikailag alacsonyabb volt a cukorbetegséggel kapcsolatos tudásszint az oktatás kezdetén. A 64 évnél fiatalabb betegek jelentősen magasabb öngondoskodási szinttel rendelkeztek. A felsőfokú végzettségű cukorbetegek lényegesen magasabb szintű öngondoskodási szintet értek el. A kor és végzettségi szint által adódó különbségek többsége az oktatást követően eltűnt, ami azt jelzi, hogy megfelelő oktatással ezek a különbségek kiküszöbölhetők.

HUN 2022;35(4)

Hypertonia és Nephrologia

2022. ÁPRILIS 22.

A krónikus stressz szerepe az essentialis hypertonia kialakulásában. A rilmenidin helye a stressz által kiváltott hypertonia kezelésében

SIMONYI Gábor

A hypertonia a cardiovascularis betegségek egyik önálló rizikótényezője. Kialakulásában számos tényező játszik szerepet. Ezek közül a krónikus stressz a szimpatikus aktivitás fokozásán keresztül eredményezheti a magasvérnyomás-betegség kialakulását. A szimpatikus idegrendszeri aktivitás emelkedésének jeleit elsősorban a hypertonia kezdeti – perctérfogat-fokozódással járó – szakaszában észlelhetjük. A szimpatikus aktivitás fokozódása a hemodinamikai következményeken (perctérfogat-emelkedés, tachycardia, coronariavasoconstrictio, proarrhythmia) túl számos kedvezőtlen következménnyel járhat. A metabolikus (inzulinrezisztencia, dyslipidaemia), strukturális és trofikus hatásokon túl (endotheldiszfunkció, vascularis hypertrophia, myocardium-hypertrophia), thromboticus és humorális (prokoaguláció, thrombocytaaggregáció-fokozódás, nátriumretenció, renin-angiotenzin-aldoszteron tengely aktivációja) folyamatok indulhatnak el, amelyek több támadásponton károsíthatják a szervezet működését. A fokozott szimpatikus aktivitás kedvező befolyásolására számos antihypertensiv gyógyszercsoport áll rendelkezésünkre. Idetartoznak a perifériásan ható alfa- és béta-blokkolók, továbbá a centrálisan ható vegyületek. Ez utóbbiak első generációját (például clonidin, guanfacin, alfa-metildopa) – jelentős mellékhatásprofiljuk miatt – jelenleg ritkán, egyáltalán nem vagy csak szűk indikációs körben alkalmazzuk. A második generációs, centrálisan ható vegyületek közül a rilmenidin, az imidazolin-I1-receptorok stimulációjának útján fejti ki kedvező hatásait, amelyeket kihasználhatunk a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitásával járó enyhe vagy mérsékelt hypertoniában.

HUN 2022;26(02)

Lege Artis Medicinae

2022. MÁRCIUS 31.

Eredményesen oktatjuk-e azt, amit fontosnak tartunk? Ahogy az orvosképzés oktatói látják

VARGA Zsuzsanna, PÓTÓ Zsuzsanna, CSATHÓ Árpád, FÜZESI Zsuzsanna

Magyarországon az általános orvostudományi szakra vonatkozó Képzési és Ki­me­neti Köve­tel­mények határozzák meg, hogy a végzett orvostanhallgatóknak milyen tudással, va­lamint jártasságokkal, készségek­kel, képességekkel, azaz kompetenciával kell rendelkezniük. Kutatásunkban egyrészt azt vizsgáltuk, hogy az orvosképzéshez a Képzési és Ki­meneti Követelményekben megfogalmazott kompetenciák fontosságát hogyan ítélik meg az oktatók, másrészt, hogy ezeket milyen mértékben közvetítik oktatói tevékenységük során. Az empirikus kutatást 2017 őszén végeztük négy magyarországi orvosképző intéz­mény­ben, saját fejlesztésű kérdőív használatával. Az elemzéshez GAP-analízist, Wil­coxon-próbát, faktoranalízist alkalmaztunk. Kérdőívünket a négy orvosképző intézmény összes oktatójához eljuttattuk (1790 fő), közülük 439-en töltötték ki a nyomtatványt (24,5%). A kutatási eredmények azt mutatják, hogy az oktatók a képzés során egyetlen kompetenciát sem közvetítettek olyan mértékben oktatási gyakorlatukban, mint amennyire azokat fontosnak tartották (egy kivételével). A fontosság és a közvetítés mértéke között – kompetenciánként eltérő mértékű – statisztikailag is igazol­ható negatív rés (GAP) található. A vizsgált kompetenciák jól azonosítható faktorokba sorolhatók, melyek megfelelnek a nemzetközi szakirodalomban elfogadott háromkörös modellnek. A kutatás rámutatott arra, hogy az or­vos­képzésben – a szűkebben vett orvosszakmai ismeretek mellett – további fejlesztési és fejlődési lehetőségek rejlenek, amelyek fontosságát az oktatási folyamat végrehajtói, az oktatók is megerősítették. A hiányok és a szükségletek felismerése mellett ezek megvalósításához az oktatók saját készségeinek fejlesztése is fontos, köztük a pedagógiai, módszertani ismereteké is.

HUN 2022;32(03)

Hírvilág

2022. MÁRCIUS 19.

XXV. JUBILEUMI Dunántúli Diabetes Hétvége és Nővér Akadémia

A veszprémi Vanderlich Egészségcentrum, és a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház 2022. március 24–26-án szervezi a XXV. Jubileumi Dunántúli Diabetes Hétvégét (DDH) és annak keretében kerül megrendezésre a Nővér Akadémia.

HUN

Lege Artis Medicinae

2022. FEBRUÁR 24.

Paradigmaváltás az osteoarthrosis kezelésében, a megelőzés fontossága

DÖMSE Eszter

Az osteoarthrosis egészségügyi és gazdasági szempontból is súlyos terhet ró társadalmunkra. Egyfelől a versenysportok miatt az ízületekre ható növekvő terhelés, másfelől a mozgásszegény életmód elterjedése következtében, már a fiatalabb korosztályt is egyre gyakrabban érinti. Pato­me­cha­niz­musában mára ismertté vált a gyulladásos és degeneratív folyamatok együttes hatása. Tekintettel súlyos, akár életminőséget csökkentő kimenetelére, egyre nagyobb számú, és szélesebb körű megjelenésére, a megelőzés szerepe kulcsfontosságúvá vált. A köz­leményben a megelőzés lehetőségeit tekintjük át, kiemelve a szabadidős sporttevékenység, a mozgás jelentőségét, részletesen kitérve a kondroprotektív szerek új ge­nerációjára.

HUN 2022;32(01-02)

Nővér

2021. FEBRUÁR 28.

Antibiotikum felhasználás alakulása lélegeztetéssel összefüggő pneumóniában zárt szívó használatának tükrében

PETHŐNÉ Tóth Ibolya, AHMANN Mercédesz, SHAHOOD Hadel, BÁLINT Csaba, PAKAI Annamária

A vizsgálat célja: vizsgálni a VAP előfordulási gyakoriságát nyitott- és zárt szívás technika során, továbbá megfigyelni a zárt rendszerű szívási technika változását az antibiotikum felhasználás kombinációjában. Kvantitatív, retrospektív vizsgálat egy városi kórház Aneszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztályán történt. Nem véletlenszerű, célirányos szakértői vizsgálat célcsoportja intenzív osztályon ápolt betegek, akiknél bizonyított a lélegeztetéssel összefüggő pneumonia kialakulása. Az adatokat kórlapokból, intézeti gyógyszertár informatikai rendszeréből és a NNSR rendszerből gyűjtöttük. Leíró- és matematikai statisztikai módszert (Fisher-egzakt teszt, t-próba p<0,05) alkalmaztunk. Lélegeztetett napok átlaga 9,95±3,35. A VAP átlagosan 4,95±2,29 napon jelentkezett, antibiotikum kezelés 8,00±2,66 napig tartott. A szívás technika az intenzív ápolási napok számával, a lélegeztetési napok számával, a VAP megjelenés átlagos számával, az antibiotikummal kapcsolatos kezeléssel nem mutatott összefüggést (p>0,05). A zárt szívó bevezetése önmagában nem csökkentette a VAP előfordulását és az antibiotikumok felhasználását. Az APN fontos szerepet játszik a VAP kockázati tényezőinek feltárásában, kialakulásának megakadályozásában, mely végső soron a halálozás csökkenéséhez vezet.

HUN 2021;34(1)

Fókuszban

2021. NOVEMBER 30.

Két dihidroorotát-dehidrogenáz (DHODH) gátló, a leflunomid és a teriflunomid hatásossága és biztonságossága Covid-19 esetén: narratív összefoglaló

A Covid-19-világjárványt okozó SARS-CoV-2 vírus és a gazdaszervezet interakciója egyre pontosabb részleteiben válik ismertté. Ezek alapján a preventív módon működő vakcinák fejlesztése mellett különféle támadáspontokon ható terápiás szerek előállítása és klinikai vizsgálata is folyamatban van. Egy ilyen gyógyszercsoportot jelentenek a dihidroorotát-dehidrogenáz (DHODH) gátlók, amelyek képviselői a leflunomid, illetve ennek aktív metabolitja, a teriflunomid. Kaur és munkatársai a Europen Journal of Pharmacology-ban megjelent cikkükben a DHODH-gátlók antivirális hatásmechanizmusát, biztonságosságuk és hatásosságuk bizonyítékait és lehetséges szerepüket a Covid-19 kezelésében mutatják be.

HUN

Idegtudományok

2021. AUGUSZTUS 24.

A MeCP2 szerepe a ketamin-jelátvitelben

A ketamin antidepresszáns hatásai két évtizede ismertek, az FDA pedig 2019-ben engedélyezte a gyógyszer használatát egyéb terápiás modalitásokkal szemben rezisztenciát mutató depresszió esetében. A ketamin két szempontból is különleges szer: egyrészt a gyógyszer hatásmechanizmusa eltér a hagyományos monoaminerg transzmisszióra ható szerekétől, másrészt pedig a ketamin már a kezeléstől számított néhány órán belül képes a depresszió tüneteinek enyhítésére. Fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy a gyógyszer hosszú távú hatása egyénfüggő, ugyanakkor ezeknek az egyéni különbségeknek a molekuláris háttere egyelőre nem ismert.

HUN

Hivatásunk

2021. JÚLIUS 05.

Hosszan elhúzódó mentális szövõdmények

LÓRÁNT Ida

A Covid-19-világjárvány megjelenése, vagyis több mint egy év óta, számos kutatás a vírusfertőzés azonnali és hosszú távú fizikai hatásainak elemzésével foglalkozott, a mentális következményeket viszont kezdetben egyáltalán nem, később is csak lényegesen kevesebb alkalommal vizsgálták és elemezték. Oka lehet, hogy ezeket a lélekre, gondolkodásra, viselkedésre ható jeleket viszonylag későn fedezték fel, mivel azok döntő többsége a fertőzésből már felgyógyultak hosszú távú tüneteként mutatkozott meg.

HUN 2021;16(01-02)

Klinikai Onkológia

2021. JÚNIUS 30.

Angiogenezis-gátlók és immunjelátviteli pontokra ható szerek kombinációja egymás hatásának potencírozására

PIKÓ Béla, BASSAM Ali, MARIK László

A daganatok nem sebészi kezelésében mind az angiogenezis gátlásának, mind az immunfolyamatok befolyásolásának jelentős és egyre növekvő szerepe van. A tumoros neo-angio­genezis kedvezőtlenül befolyásolja az immunrendszer működését, ezért gátlása serkenti a kulcsfontosságú T-lym­phocyták és azok működését támogató egyéb tényezők hatását, kedvezően befolyásolja a daganat mikrokörnyezetét, miközben az immunjelátviteli pontokra ható kezelés segít az érrendszer normalizálásában. A két támadáspont együttes befolyásolása ezért kedvező hatású lehet. A szerzők vesesejtes rákban, melanoma malignumban, nem kissejtes tüdőrákban, vastag- és végbél-, valamint hepatocellularis és emlőrákban mutatják be a két hatásmechanizmusú csoportba tartozó szerek alkalmazását és kombinálását, megállapítva, hogy sikerrel zárult fázis III vizsgálatok döntően a világos sejtes (vagy világos sejtes komponenst is tartalmazó) vesesejtes rákokban történtek. Hangsúlyozzák, hogy az immunterápiához általában szükséges az érzékenységet előrevetítő paraméterek (megfelelő PD-L1, MSI-H, dMMR, TMB-H) kimutatása, és a tumoragnosztikus kezelés terápiás filozófiája mellett is figyelembe kell venni a törzskönyvezett javallatokat.

HUN 2021;8(2)