Részletes keresés

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Fogamzásgátlók és inkontinencia?

Az orális fogamzásgátlók szedése mérsékelten növelte a sürgető vizelési ingerrel járó inkontinencia kockázatát, de semmilyen ésszerű magyarázat nincs a láthatáron.

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Agresszív kezelés kell az idős prosztatarákosoknak

Az idős prosztatarákos betegek terápiájában sokkal szűkebb spektrumát alkalmazzák a lehetséges kezeléseknek, mint a fiatalabb betegek esetében – a legújabb kaliforniai tanulmányok szerint.

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Mégsem hajlamosít emlőrákra a hormonkezelés a BRCA-mutációt hordozó nők esetében

A BRCA-gének mutációja hajlamosít az emlőrákra, a posztmenopauzás hormonkezelés önmagában nem. Kanadai kutatók arra keresték a kérdést, hogy mi a helyzet a BRCA-mutációt hordozó nők hormonkezelésével.

HUN

Lege Artis Medicinae

2011. ÁPRILIS 22.

Fulvesztrantkezelés időskorban: hosszú túlélés, jó életminőség

UHLYARIK Andrea, RIEDL Erika, ÁGOSTON Péter, SARKADI Gábor, PÁPAI Zsuzsanna

A hormonkezelés fontos szerepet játszik az endokrin terápiára érzékeny, lokálisan előrehaladott vagy metasztatikus rosszindulatú emlődaganatban szenvedő betegek kezelésében. A fulvesztrant 17-béta-ösztradiol-analóg, a szteroid típusú antiösztrogének családjába tartozik. Általában lokálisan előrehaladott vagy metasztatikus betegségük miatt már többszörösen előkezelt betegek esetében alkalmazzuk.

HUN 2011;21(04)

Lege Artis Medicinae

2002. AUGUSZTUS 20.

Változások az emlőrák hormonterápiájában

MOSKOVITS Katalin

Napjainkban a posztmenopauzában lévő, receptorpozitív, előrehaladott stádiumú emlőrákos betegek hormonterápiájában a standard másodvonalbeli kezelést az új, harmadik generációs aromatázgátlók jelentik.

HUN 2002;12(08)

Magyar Immunológia

2002. MÁRCIUS 20.

A herediter angioneuroticus oedema patomechanizmusa és az oedema kiváltásában szerepet játszó provokáló tényezõk

FARKAS Henriette

A szerzõ ismerteti az autoszomális domináns öröklõdésű herediter angioneuroticus oedema genetikai hátterét, az oedema kialakulásának patomechanizmusát, a folyamatban részt vevõ fõbb mediátorok jelentõségét, a betegség klinikai tüneteit, kezelését, különös tekintettel a profilaxisra, amelynek alapvetõ fontosságú eleme a provokáló tényezõk kiiktatása.

HUN 2002;1(01)

Lege Artis Medicinae

1993. JÚNIUS 30.

Postmenopausalis hormonszubsztitúciós kezelése

H S Jacobs, F E Loeffler

Az elmúlt évben az Egyesült Királyságban számos összefoglaló közlemény jelent meg a postmenopausalis hormonszubsztitúciós terápiáról (1–3). Ezért ebben az áttekintésben azokra a területekre koncentrálunk, amelyek – bár gyakran ellentmondásosak – számot tarthatnak a gyakorló orvosok érdeklődésére. Tárgyaljuk a postmenopausalis hormonterápia hatásait az ischaemiás szívbetegség, az osteoporosis és a rákos megbetegedések kialakulásának kockázatával kapcsolatosan és ismertetünk néhány, az ösztrogén tachifilaxis és dependencia koncepciójával kapcsolatos megfigyelést. Következtetéseinket a menopausa hormonkezelésével kapcsolatos ajánlásainkban összegezzük.

HUN 1993;3(06)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁRCIUS 31.

Az emlőrák gyógyszeres kezelése

SZAKOLCAI István

Az emlőrák általános betegség. A betegek jelentős része helyi beavatkozásra nem gyógyul meg. Az eredmények javulása csak tartós gyógyszeres kezeléstől (adjuváns kemotherápia, illetve adjuváns hormonkezelés) várható. Egyértelműen bizonyított, hogy a korai emlőrákban alkalmazott adjuváns kezelés jelentősen csökkenti az évenkénti relapsusok arányát és az évenkénti halálozást, javítja az ötéves, és még nagyobb mértékben a tízéves túlélést. Az előrehaladott emlőrák gyógyíthatatlan betegség. Mivel végleges gyógyulás nem remélhető, nagyon fontos a betegség tüneteinek enyhítése és az életminőség javítása. Hormonfüggő daganatoknál a hormon kezeléstől, míg a gyors progressziót mutató, szervi áttétet adó folyamatnál a kemoterápiától várható eredmény. A kemoterápia elérte teljesítőképessége határát, ezért új megközelítésekre van szükség a hatékonyság növelésére és a mellékhatások csökkentésére.

HUN 1993;3(03)

Lege Artis Medicinae

1992. JANUÁR 29.

A programozott sejthalál (apoptosis) biológiai és patológiai jelentősége

SZENDE Béla

A programozott sejthalál (apoptosis) biológiai jelentőségében, a morfológiai jelek és bioké miai történések vonatkozásában alapvetően különbözik a necrosistól. Az apoptosis aktív sejtműködés eredménye (sejtöngyilkosság), amely számos biológiai és kóros folyamatban megfigyelhető. A daganatok hormonkezelése során az apoptosis mértékének fokozását érhetjük el, ami a hormonkezelés hatásmódját és az apoptosist elindító génregulációs változást új megvilágításba helyezi.

HUN 1992;2(01)