Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2000. MÁJUS 01.

Magyar szerzők külföldi szakfolyóiratokban publikált közleményeinek kivonatai

HUN 2000;10(05)

Lege Artis Medicinae

2000. FEBRUÁR 01.

Magyar szerzők külföldi szakfolyóiratokban publikált közleményeinek kivonatai

HUN 2000;10(02)

Ideggyógyászati Szemle

1996. MÁJUS 20.

Absence-rohamok tüskehullámmintáinak topográfiai heterogenitása és klinikai korrelációk

CLEMENS Béla

Előző közleményemben részletesen leírtam az absence-rohamok ictalis elektrográfiás tüskehullámmintáiban a tüske- és a hullámkomponensek topográfiájának típusait. A mostani munkámban nagyobb beteganyagon (31 fő) sikerült megerősítenem az anterior, a posterior, és az irreguláris típusú tüskék, valamint a medialis és a lateralis típusú hullámok létezését. Az eddugu összes beteg ictalis tüskehullámmintáit kétfajta, különböző interpolációt használó mapping rendszerrel újravizsgálva a tüskekomponenst az interpoláció szabályától függetlenül azonosíthatónak találtam, míg a hullámkomponens azonosításában nem egyformán szerepelt a kétféle mapping.

HUN 1996;49(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁRCIUS 20.

Dementia 1993: aktualitások, határterületi kérdések

TARISKA Péter

Az elmúlt évtizedben az Európa-szerte végzett széles körű epidemiológiai vizsgálatok nyomán fontos metodikai konvenciók születtek. Ezek fontos elemei: a kétfázisú szűrés, a minta megfelelő nagysága (minimum 4000 fő), összetételének arányossága, a két különböző időpontban végzett vizsgálat és a módszerek egységesítése. A dementia incidenciája a 60-64 éves korcsoportban 1%, az arány ötévenként körülbelül megkétszereződik. A kockázati tényezők között Alzheimer-dementia (AD) esetén érdekes újabb adatok születtek, melyek a dohányzás protektív szerepét, illetve az alacsony iskolai végzettség kockázatnövelő hatását hangsúlyozzák. Differenciáldiagnosztikailag is lényeges csoport a korfüggő feledékenység, melynek kialakulásában az úgynevezett biológiai életesemények vizsgálatának szemléletformáló jelentősége van. A pszichometriai vizsgálatok közül a Reisberg-féle dementiaskála részletes ismertetésére kerül sor. A szerző áttekinti az AD és az ér eredetű dementiák diagnosztikai ismérveit, melyeket – éles szakmai viták közepette - 1993-ban publikáltak. Áttekinti az AD klinikai felosztásának vitatott kérdéseit és a biokémiai markerek jelentőségét. A jelenleg bizonytalan nozológiai besorolású kórformák közül a Lewy-testes dementia kritériumait foglalja össze. Vázolja a kóroki kutatások újabb eredményeit (genetikai heterogenitás, amyloidogenesis újabb lehetőségei, glutamát-teória stb.). Az egyéni és a csoportos pszichoterápiák, mentális tréningek jelentőségének ismertetése után a befejező részben a szociális tényezők fontosságát méltatja, néhány tipikus etikai konfliktusszituáció (autóvezetés, kényszerítő intézkedések stb.) rövid exponálásával.

HUN 1994;47(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

1993. SZEPTEMBER 20.

A szuperantigének sikeres lehetséges kóroki szerepe sclerosis multiplexben és más autoimmun betegségekben

KÁLMÁN Bernadett, LUBLIN D. Fred

A szuperantigének vírusok vagy baktériumok által termelt fehérjék, melyek a konvencionális antigénektől eltérően a lymphocitákat, T-sejt-receptor VB-lánc-specifikus módon aktiválják, majd hatástalanítják. Mivel az aktiváció akár a teljes T-sejt-populáció 30%-át is kiteheti, könnyen lehetséges, hogy autoimmun klónok is érintettek. Több autoimmun betegségben, így sclerosis multiplexben is leírták a T-sejtek korlátozott antigénreceptor-heterogenitását. A szuperantigének lehetséges kiváltó szerepe új vizsgálatokat ösztönzött. Míg a szuperantigének e betegségekben betöltött kóroki szerepét tárgyaló adatok inkább indirekt természetűek, az újabb kísérleti eredmények - kihasználva tartós hatásukat - már terápiás alkalmazhatóságukra utalnak.

HUN 1993;46(09-10)

Lege Artis Medicinae

1992. ÁPRILIS 29.

Haptoglobin polimorfizmus Magyarországon

TAUSZIK Tamás, SZABÓ László

A haptoglobin fenotípusok csak nem négy évtizede folyó kutatása mindmáig őrzi aktualitását. Jelen közleményben számot adunk a hazai kutatások e téren elért korábbi és újabb eredményeiről. Smithies (1) módszerével, keményítőgél elektroforézis segítségével végeztük a haptoglobin fenotípusok kimutatását. A vizsgálatot hazánk valamennyi megyéjéből származó 2609 személy mintáján végeztük el. Az egész országra kiterjedő haptoglobin vizsgálat nyomán azt találtuk, hogy az ország különböző helyeiről származó minták átlagos fenotípus megoszlása meg egyezik a budapesti vizsgálatok fenotípus gyakorisági értékével. Ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy az ország keleti és nyugati felében élő népesség átlagos fenotípus gyakoriságában eltérés mutatkozik. Az ország keleti részén élő népességet a nyugati részen élő népességhez viszonyítottan az alacsonyabb Hp frekvencia jellemzi. Ez alól az általános kép alól csak néhány kivétel fordul elő (Veszprém és Baranya megyék relatíve alacsony Hp gyakorisága). Különböző genetikai markereken végzett megfigyelések azt igazolják, hogy a gének gyakorisága egy-egy nagyobb tájegységre nézve (Bodrogköz) nemzedékről-nemzedékre megőrzi állandóságát. Ugyanez érvényes a haptoglobin fenotípusok gyakoriságáért felelős Hp és Hp2 gének arányára. Ennél fogva ez utóbbi gén is felhasználható a magyarság etnikai történetének rekonstruálásában. és Vértranszfúziós Intézet 1502 Budapest, Pf. 44. Human populációgenetika, haptoglobin fenotípusok, Hp'gén gyakoriság, heterogenitás

HUN 1992;2(04)

Ideggyógyászati Szemle

1983. OKTÓBER 01.

Adatok az ún. neurotikus depressziók heterogenitásához A klinikai és neuroendokrinológiai elkülönítés lehetőségei

DR SZÁDÓCZKY Erika, DR RIHMER Zoltán, DR ARTÓ Mihály, DR FAZEKAS Ilona, DR ABONYI Eszter

A szerzők neurotipikus, azonos keresztmetszeti képet mutató betegeket vizsgáltak. Az anamnézis és aDST, valamint a triciklikus antidepresszánsok hatása alapján a betegek két csoportba voltak oszthatók. Az I. csoportban (13 beteg) a családi anamnésisben alkoholizmus és neurózis fordul elő, a kórelőzményben neurotikus személyiségjegyek (szekunder depresszió) szerepelnek. Itt a DST minden esetben norm. volt. A II. csoportban (20 beteg) a családi anamnesisben primer affektív betegség és suicidium ismeretes, a személyiség a betegséget megelőzően intakt. Itt a DST 65 %-ban volt kóros. Triciklikus antidepresszánsra az előző csoporttal ellentétben jól reagáltak. Feltehetően ez utóbbi csoport az endogén depresszió spektrumába tartozik.

HUN 1983;36(10)

Ideggyógyászati Szemle

1981. NOVEMBER 01.

[A legújabb fejlemények és aktuális kérdések a a depresszió tanulmányozásaval kapcsolatban]

CARLO Perris

[Szerző elemzi a depresszióra vonatkozó kutatásoknak az 1960-as évek elejétől elért eredményeit. Különös figyelmet szentel a katecholamin és indolamin hipotézisekre, amelyekhez az vezetett, hogy a monoamino-oxydase bénítók és az imipramin a depresszióra gyógyító-, a reserpín pedig provokáló hatást fejt ki. Kiemelt figyelmet fordít a depressziók genetikai vizsgálatának eredményeire, amelyeket egymástól függetlenül 3 országban (Svédország: Perris és d'Elia, 1964; Perris, 1966; Svájc: Angst, 1966; USA: Winckur és mtsai, 1969) értek el. Ezek azzal az eredménnyel végződtek, hogy a Kraepelin-féle mániás-depressziós betegség genetikai és klinikai tekintetben bipoláris és unipoláris csoportra osztható kórkép. Továbbiakban szerző a kedélybetegségek katecholamin elméletére vonatkozó biokémiai kutatásokat, azok módszertani problémáit és a fejlődés perspektíváját vázolja. Ezt követően az edmg elvégzett genetikai vizsgálatok eredményeit és irányzatait ismerteti, s ebben a keretben utal a bipoláris és unipoláris depressziók genetikai heterogenitására. Végül bemutatja saját és munkatársai kutatási eredményeit. Ismerteti a depressziók multifaktoriális elméletét, hangsúlyozva az egyéni vulnerabilitás, valamint a biológiai, psychológiai és szociális faktorok egyaránt fontos szerepét a betegség kialakulásában és kezelésében. ]

ENG 1981;34(11)

Ideggyógyászati Szemle

1973. OKTÓBER 01.

Összehasonlító vizsgálatok szülést követő psychosisokkal kapcsolatban

DR BÖSZÖRMÉNYI Zoltán

Összegezve észleléseinket, feltűnik a sok hasonlóság az eltérések kisebb aránya mellett a két betegcsoportban. Feltételezhető, hogy ha egy szülés után psychotikus szintet elérő psychés zavar lép fel, úgy az esetek egy részében - legalábbis keresztmetszeti síkban - bizonyos „tünettani uniformizálódás" áll be; természetesen a phaenomenologiai heterogenitas is gyakori volt. Feltűnően egyezett mindkét országban az a tendencia is, hogy a puerperalis, lactatiós, vagy post partum jelzőt humanus-védő szándékkal használták a fennálló kulturális előítéletek miatt, még a biztosan endogennek mondható elmezavarok egyes eseteiben is.

HUN 1973;26(10)