Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1993. OKTÓBER 27.

Ticlopidin aszpirin Stroke vizsgálat

MATOS Lajos

Az összhalálozás és a nem-halálos agyvérzés 3 éves előfordulási rátája 17% volt a ticlopidine és 19% az aszpirin csoportban. Ez azt jelenti, hogy az aszpirinhez képest a ticlopidine 12%-kal csökkentette a vizsgált események kockázatát (p = 0,048). A halállal végződő és a nem-halálos agyvérzés gyakorisága ticlopidine kezelés esetén 10%, aszpirin esetén 13% volt, ami a kockázat 21%-os csökkenését jelentette a ticlopidine javára (p = 0,024). Mellékhatásként a ticlopidine hasmenést (20%), bőrkiütést (14%) és reverzibilis neutropeniát (1%) okozott, míg az aszpirin hasmenést (10%), bőrkiütést (5,5%), gastritist (2%), gastrointestinalis fekélyt (3%) és vérzést (1%). Az összkoleszterinszint a ticlopidine csoportban 9%-kal, az aszpirin csoportban 2%-kal emelkedett (p < 0,01).

HUN 1993;3(10)

Lege Artis Medicinae

1993. FEBRUÁR 24.

Alkohol indukálta szervi-szöveti elváltozások

BÉLY Miklós

Szerző az irodalom alapján tekinti át a kór bonctani-kórszövettani vizsgálattal detektál ható alkoholos szervi-szöveti elváltozásokat. Ismerteti az akut alkohol abususra visszavezethető, valamint a krónikus alkoholizmus talaján kialakuló központi és perifériás ideg rendszeri, gyomor-bélrendszeri, máj, pancreas, szív, csont- és izomszöveti elváltozásokat, melyek az irodalmi adatok alapján alkoholos eredetűek lehetnek.

HUN 1993;3(02)

Lege Artis Medicinae

1992. MÁJUS 27.

A giardiasis felismerésének lehetőségei

DÖNGÖLŐ László, NEMESÁNSZKY Elemér, NEUMARK Tamás

A Giardia lambliaubiquiter elterjedésű, gyermekben és felnőttben egyaránt intestinalis fertőzést, giardiasist okozhat. Faeco-oralis úton, főleg szennyezett vízzel terjed. Magyarországon egyre több az ismeretlen etiológiájú, víz eredetű járvány. Nemrég ivóvízből sikerült kimutatni Giardialambliát. A kórokozó cystája még klórozott vízben is hónapokig életképes. A giardiasis specifikus tünetekkel nem jár. Az észlelt tünetek általában négy tünetcsoportba sorolhatók: gastroenteritis syndroma, hepatobiliaris syndroma, gastritis-duodenitis syndroma és az úgynevezett „neurotikus" betegek. A diagnózis nehézsége elsősorban abból adódik, hogy csak ritkán, egyéb lehetőségek kizárása után merül fel a giardiasis gyanúja. A giardiasis bizonyításához a kórokozót identifikálni kell. Tradicionálisan a cystát székletből mutathatjuk ki, negatív eredmény azonban nem zárja ki a fertőzést. A duodénum-nedvmikroszkópos vizsgálatának szenzitivitása jóval magasabb. Még érzékenyebb eljárás a kefe citológia. Az invazív duodénum biopszia specifikus eljárás ugyan, de idő- és munkaigényes. A Giardia lamblia-ellenes antitestek szerodiagnosztikája hazánkban még nem terjedt el. A drága, nehezen hozzáférhető immunológiai tesztek hiányában adataink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a duodénum nedv és endoszkópos kefe citológiai vizsgálat együttes elvégzése gyors, megbízható módszer a Giardia lamblia kimutatására, találati pontossága a vékonybél biopsziáéval azonos. Kétes esetekben elektronmikroszkópos vizsgálatot is lehet végezni.

HUN 1992;2(05)

Ideggyógyászati Szemle

1954. DECEMBER 31.

Különböző aetiologiájú polyneuritisnek összehasonlító kórszövettani vizsgálata

HABERLAND Katalin

1. Szerző 14 különböző aetiologiájú poly-neuritis esetet dolgozott fel kórszövettanilag és összefüggést keresett egyrészt a szövettani elváltozások minősége és localisatioja, másrészt az aetiologiai tényező között. 2. Szövettani vizsgálat a végkészülékek kivételével a környéki idegrendszer minden szakaszából három fő szempontból történt: a) kór szövettani elváltozás minősége — gyulladás vagy degeneratio, b) a kórfolyamat localisatioja, c) axonelváltozás és axonalis retrograd sejtelváltozás. 3. 7 esetben a környéki idegrendszer parenchymájának súlyos degeneratioja mutatkozott axonalis sejtelváltozással. A degeneratio praedilectios helye a környéki ideg volt (distalis typusú degeneratio). Ezekben az esetekben arsen, achylia gastrica, hypovitaminosis, anaemia szerepelt aetiologiai faktorként. 4. 6 esetben a környéki idegrendszer általános szerosus gyulladása állt a szövettani kép előterében, melyhez velőhüvely degeneratio és axoduzzadás társult retrograd sejtelváltozás nélkül. Ellentétben az előbbi csoporttal a degeneratio legsúlyosabb a gyökérnek duralis hüvelyben haladó szakaszán és a dúcokban volt (proxymalis typusú degeneratio). A proxymalis radicularis velődegeneratio magyarázatát szerző Scheinker-rel és Sánthával egyetértve abban keresi, hogy a duzzadt gyökér a duralis hüvelyben strangulálódik. Ezekben az esetekben aetiologiai tényezőként allergiás reactio tételezhető fel (influenza, pneumonia, tonsillitis, ulcus molle, gastritis után). Utolsó eset polyganglinitisnek felel meg, amelynél a virus eredet valószínű. 5. Az esetek szövettani vizsgálatából meg állapítható, hogy azok az aetiológiai tényezők, melyek elsődlegesen az idegrendszer anyagcseréjében okoznak rendellenességet, a környéki idegrendszer distalis typusú parenchymás degenerativ folyamatát okozzák. Allergiás reactio vagy infectio következményeként egy radicularis typusú interstitialis gyulladásos folyamat alakul ki. 6. E két folyamat elkülönítésére az első csoportbeli esetekre szerző indokoltnak tartja Lewy és Wechsler nyomán a „polyneuropathia“, az utóbbiakra a degenerativ elváltozások localisatioja alapján a „polyganglioradiculitis“ elnevezést (a szövegben kifejtett értelmezésben).

HUN 1954;7(06)