Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2001. JÚLIUS 01.

[GM1 gangliozida elleni polyclonalis szérumantitestek az idegrendszer autoimmun megbetegedéseiben ]

ZAPRIANOVA Emilia, DELEVA Denislava, SULTANOV Borislav, FILCHEV Andon, MAJTÉNYI Katalin

[Mind a központi, mind a perifériás idegrendszer különösen gazdag gangliozidákban és glikoszfingolipidekben. Az ember központi idegrendszerének myelinalkotó-elemei közül legfontosabb gangliozida a GM1 - ugyancsak ez a perifériás myelin legfontosabb monozialogangliozidája.]

ENG 2001;54(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1998. JANUÁR 01.

Leber-kór-asszociált mitochondrialis DNS-mutációk és központi idegrendszeri tünetegyüttes társulása

HORVÁTH Rita, HORVÁTH Judit, KISS Gábor, JAKAB Gábor, SÁGI Ilona, SOLYMOSI Diána, KARCAGI Veronika, KOMOLY Sámuel

Célkitűzésünk a Leber-féle herediter opticus neuropathiához asszociált demyelinisatiós tünetegyüttesben szenvedő két betegünk ismertetése kapcsán e témakör problémáinak tárgyalása volt.

HUN 1998;51(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

1980. JÚNIUS 01.

A heveny szénmonoxid-mérgezés hatása a központi idegrendszerre

DR BALOGH István, DR SZEGEDY László, DR SÓTONYI Péter, DR SOMOGYI Endre

Szerzők a központi idegrendszerben heveny szénmonoxidmérgezésben vizsgálták a borostyánkősav dehidrogenáz, a citokróm oxidáz citokémiáját. Lantánium nitrát és ruténium vörös módszerekkel tanulmányozták a permeabilitás változásait. A citokróm oxidáz aktivitásának csökkenését, valamint 3 perces behatásra a borostyánkősav dehidrogenáz aktivitásának fokozódását észlelték. Utóbbit sejtszintű kompenzációs folyamat részjelenségének tartják. Az alkalmazott permeabilitási vizsgálatokkal, bár jelentős zavar volt megfigyelhető, a mitokondriális membrán viszonylag stabilisnak tűnt. Kalcium kimutatási módszerekkel intramitokondriálisan a kimutatható kalcium reakciócsapadékának növekedését találták. Véleményük szerint, egybehangzóan a megelőző ultrastruktúrális vizsgálatok eredményeivel, az adott szénmonoxid koncentráció mellett a döntően hipoxiás patomechanizmus mellett nem hanyagolható el a hisztotoxikus tényezők patogén hatása sem.

HUN 1980;33(06)

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁJUS 01.

NDK Orvosi Pszichoterápiái Társaság Csoport-pszichoterápiás Szekciója 5. Munkaértekezlete

Stochdorph (München) patológiai szempontból a megbetegedéseket három csoportba sorolta, melyek a középnagy erek (periarteriitis nodosa, óriássejtes arteriitis); kiserek (kollagenozisok) és nagyerek (thrombangiitis obliterans) károsodásával járnak. Stammler (Köln) az agyi erek, Dogan (Zágráb) a perifériás idegeket ellátó erek gyulladásos megbetegedéseinek klinikumával foglalkozott. Poderka és Heiss (Bécs) e betegségek izotóp vizsgálati lehetőségeit (statikus szkintigráfia, szariosz-kintigráfia, Xenon Clearance) ismertette. A betegségcsoport terápiás lehetőségeivel Nicolic (Belgrad) foglalkozott. Szteroid, immunszuppresszív, cytostatikus kezelés megkísérlését ajánlotta. Egyesek a kezelés első 24 órájában 200 mgr, mások a kezelés egész időtartama alatt 40 mgr Prednisolon adását javasolták. Cytostatikumok kis dózisban alkalmazva gyulladáscsökkentő hatásúak. Előbbi kezelések eredménytelensége esetén megkísérelhető a ductus thoracicus pungálása útján a szérum T-lymphocytáinak kiválasztása és véna jugularisba adása. Ödémacsökkentés céljából a makromolekuláris oldatok (Mannitol, Rheomacrodex) valamint 10%-os Glycerol alkalmazandó. Mohr (Hamburg) felhívta a figyelmet arra, hogy trópusokról visszatérők lázas betegségeit nem csupán malaria, vagy bilharziosis okozhatja. Felmerülhet vírusok (főként Arbo-vírusok) patogén szerepének lehetősége. Zumer és mtsai (Ljubjana) Behcet-kór idegrendszeri szövődményeinek Chlorambucil cytostatikus kezelése eredménytelen volt, szteroid kezelésre a beteg tünetmentessé vált. Budka és mtsai (Bécs) akut haemorrhagiás leukoencephalitis (Hurst-típus) esetének neuropatológiai és immunológiai vizsgálatát ismertették.

HUN 1979;32(5)

Ideggyógyászati Szemle

1976. AUGUSZTUS 01.

Ipari mérgezések okozta látóidegkárosodásokról

DR SZOBOR Albert, DR KLEIN Magda

A szerzők foglalkoznak a nervus opticus sérülésének, károsodásának gyakoriságával és a látóideg néhány olyan anatómiai-funkcionális karakterisztikumával, ami e gyakori károsodást részben magyarázhatja. Nagy kazuisztikai anyagukból a toxikus látóidegkárosodásokkal foglalkoznak, kizárva az alkohol és élvezeti mérgek, valamint nutritionalis okok miatt keletkező n. opticus károsodásokat. Anyaguk 45 esetében ipari toxin elsődleges patogén szerepét állapították meg, a leggyakoribb toxikus anyagokat tárgyalják. Utalnak a n. opticustoxicus károsodásának a perichiasmalis arachnitisszel történő szövődésére, valamint a n. opticus herniatiójának lehetőségére.

HUN 1976;29(08)