Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 580

Lege Artis Medicinae

2012. MÁRCIUS 22.

A bakteriális kontamináció és az irritábilis bél szindróma

NOVÁK János

Az irritábilis bél szindróma (IBS) az egyik leggyakoribb gastrointestinalis megbetegedés, a fejlett országok felnőtt lakosságának közel 10-15%-át érinti. Az újabb megfigyelések felvetették annak a lehetőségét, hogy a bél bakteriális flórájának zavara és a vele járó kisfokú gyulladásos állapot szerepet játszhat az irritábilis bél szindróma etiológiájában és a tünetek kialakulásában.

Hírvilág

2012. MÁRCIUS 11.

Williams-szindrómáért fogyatékossági támogatás

A kromoszóma-rendellenességgel élőknek is járna fogyatékossági támogatás

Hírvilág

2012. FEBRUÁR 26.

A fenyítés nem sokat ér

"Rossz gyerek" szindróma - Hiperaktív vagy csak túl élénk?

LAM Extra Háziorvosoknak

2012. FEBRUÁR 20.

Pycnogenol a klinikai gyakorlatban

KISS István, TAVASZY Mariann, FARSANG Csaba

A polifenolok csoportjába tartozó flavonoidok megtalálhatók számos növényben, nagy koncentrációban a francia tengerparti fenyőfa kérgében is. A szerzők összefoglalják a francia tengerparti fenyőkéreg standardizált kivonatával (French maritime pine bark extraxt), a pycnogenollal végzett széles körű kísérletes és klinikai kutatások során kapott eredményeket.

Lege Artis Medicinae

2012. JANUÁR 20.

Pilomatrixcarcinoma nyirokcsomóáttéttel - Egy ritka eset első hazai leírása

VAJDA Adrienne, LÉVAY Bernadett

A pilomatrixcarcinoma nagyon ritka rosszindulatú daganat, amely a szőr matrixsejtjeiből ered. A férfiakat érinti 4:1 arányban, az átlagéletkor 45 év. Igen agresszív, lassan növekvő tumorfajta. A szerzők egy 37 éves férfi esetét ismertetik, akinek anamnézisében 2004-ben a lumbalis régióból körülbelül 2×2 cm-es tömött képlet eltávolítása történt más intézetben, ahol a tumort a szövettani vizsgálat carcinoma sebaceumnak véleményezte.

Gondolat

2012. JANUÁR 18.

Darwin és a világkörüli expedíció veszélyei

Charles Darwin (1809–1882) személye és munkássága máig élénken foglalkoztatja az embereket.

Hypertonia és Nephrologia

2011. DECEMBER 22.

Cardiorenalis kockázatot és intestinorenalis kapcsolatot jelentő uraemiás toxin: az indoxil-szulfát

KISS István

Az uraemiás szindróma és állapot elsősorban a veseelégtelenség következtében felhalmozódó uraemiás toxinok eredményeképpen jön létre. Egyre nagyobb figyelem fordul az uraemiás toxinok eltávolításának lehetőségei felé, amely már nemcsak a dialíziskezelést jelenti, hanem a táplálkozással kapcsolatos speciális meggondolásokat, illetve a toxinokat megkötő, termelődésüket csökkentő lehetőségeket vizsgálja. A krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek és a vesepótló kezelésben részesülők morbiditásában és mortalitásában kiemelt szerepet játszanak a cardiovascularis kockázatot is fokozó uraemiás toxinok. Ezek közé tartozik a cardiorenalis kockázatot növelő, dialízissel nehezen eltávolítható, fehérjéhez kötött endogén uraemiás toxin, az indolcsoportba tartozó indoxil-szulfát. Mai ismereteink szerint az indoxilszulfát vasculonephrotoxicus anyag, a renalis és cardiovascularis betegségek progresszióját fokozó uraemiás toxin. Az uraemiás toxinok között is különös jelentőséggel bír az a tény, hogy redox potenciája révén egyszerre antioxidáns és oxidatív stresszt okozó hatású, és a saját bélrendszerünkben képződik. Szérumkoncentrációja a táplálkozástól, illetve a tubularis funkciótól függ, ezért képes a glomerulusfiltrációs rátától függetlenül is jelezni a krónikus veseelégtelenség progresszióját. Az indoxil-szulfát sikeres eltávolítása csökkenti a morbiditást és mortalitást, illetve növeli a túlélést. Mindezek alapján lehetséges célpontja, befolyásolási területe lehet az uraemia csökkentésének krónikus veseelégtelenségben. A pro- és prebiotikumokkal együtt alkalmazott orális adszorbensek ígéretesebb indoxil-szulfát-befolyásolási lehetőséget jelentenek.

Hypertonia és Nephrologia

2011. DECEMBER 22.

A gyulladás és az alvászavarok összefüggései vesetranszplantált betegek körében

FORNÁDI Katalin, LINDNER Anett, CZIRA Mária Eszter, SZENTKIRÁLYI András, LÁZÁR S. Alpár, ZOLLER Rezső, TURÁNYI Csilla, VÉBER Orsolya, NOVÁK Márta, MUCSI István, MOLNÁR Miklós Zsolt

A gyulladás és az alvászavarok összefüggéseire vonatkozó eredmények ellentmondásosak dializált betegek esetében. Kutatócsoportunk vesetranszplantált betegek körében vizsgálta a gyulladásos markerek és a különböző alvászavarok közötti összefüggéseket. Keresztmetszeti vizsgálatunkban 100, véletlen módon kiválasztott vesetranszplantált beteg egyéjszakás poliszomnográfiás vizsgálata során [„SLeep disorders Evaluation in Patients after kidney Transplantation (SLEPT) Study”] diagnosztizáltuk az alvási apnoe szindróma (OSA) és a periodikus lábmozgás zavar (PLMS) jelenlétét. Az insomnia előfordulását az Athens Insomnia Skála (AIS) felvételével határoztuk meg. Rögzítettük a betegek szociodemográfiai és gyógyszerelési adatait, a társbetegségeket és a laboratóriumi paramétereket. A gyulladást jelző paraméterek közül mértük a C-reaktív protein (CRP), a szérumalbumin, az interleukin-6 (IL-6) és a tumornekrózis-faktor-α (TNF-α) szintjét és meghatároztuk a fehérvérsejtszámot. A betegek átlagéletkora 51±13 év (43% nő) és a cukobetegség előfordulása 19% volt. Az OSA vagy PLMS diagnózisú betegek és alvászavarban nem szenvedők között a gyulladásos markerek szintjében nem mutatkozott szignifikáns különbség. Az apnoehypopnoe index szignifikáns összefüggést mutatott a fehérvérsejtszámmal (rho=0,23), és gyenge, nem szignifikáns összefüggést a többi, gyulladást jelző markerrel (rho<|0,15|). A PLM-index gyenge, nem szignifikáns összefüggést mutatott valamennyi gyulladásos paraméterrel (rho<|0,15|). A szérum-IL-6-szint szignifikánsan magasabb volt az insomniában szenvedő (AIS≥10) betegek körében [medián (IQR): 3,2 (2,6-5,1) vs. 1,7 (1,2-2,9) ng/l; p=0,009]. A többi gyulladásos marker szintjében nem volt különbség insomniában szenvedők és nem szenvedők között. Vesetranszplantált betegek csoportjában nem találtunk összefüggést az alvászavarok jelenléte és a gyulladásos markerek szintje között.

Hypertonia és Nephrologia

2011. DECEMBER 20.

Az izolált szteroidrezisztens nephrosis szindróma genetikája - az ezredfordulót övező két évtized eredményei

TORY Kálmán, KERTI Andrea, REUSZ György

A gyermekkori izolált szteroidrezisztens nephrosis szindróma rossz prognózisú, 10 éven belül 30-40%-ban végstádiumú veseelégtelenséghez vezetõ kórkép. A kóreredete szerint két csoportra osztható, kialakulhat immunológiai betegség és struktúrfehérje-mutáció következményeként. Az utóbbi csoportban az elmúlt két évtizedben 10 gén mutációit azonosították. Miután az immunológiai és a genetikai forma kezelése eltérõ, és az elkülönítésük jelenleg döntõen a mutációk kimutatásával lehetséges, fontos a gének és a hozzájuk kapcsolódó fenotípusok ismerete. A jelen összefoglalóban a 10 ismert génhez kapcsolódó fenotípusokat tekintjük át az irodalom alapján.

Hypertonia és Nephrologia

2011. DECEMBER 20.

A percutan vesebiopszia szövődményei és a szövettani diagnózis közötti összefüggés

FISI Viktória, MAZÁK István, DEGRELL Péter, HALMAI Richárd, MOLNÁR Gergő A., FEHÉR Eszter, NÉMETH Kinga, PINTÉR István, KOVÁCS Tibor, WITTMANN István

Bevezetés: A percutan vesebiopszia alapvető fontosságú módszer egyes vesebetegségek diagnosztikájában, ugyanakkor ismert, hogy potenciális szövődményekkel jár. A jelen tanulmányunkban a szövődményráta, a klinikai tünetek és a biopsziával kórismézett szövettani diagnózisok közti kapcsolatot, illetve az egyes betegségek megoszlását vizsgáltuk betegcsoportunkban. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkba 353 beteget vontunk be, akiken percutan vesebiopsziát végeztünk centrumunkban. A biopszia minden esetben ultrahangos bejelölést követően történt. A szövődmények előfordulása és a szövettani diagnózisok közti statisztikai összefüggéseket elemeztük. Eredmények: A szövődményráta (44,5%) és a betegségek előfordulása hasonló volt a korábbi tanulmányokban leírtakhoz. Szignifikánsan alacsonyabb volt a szövődmények előfordulása a diabeteses nephropathiában [likelihood ratio (LR) 0,44], valamint az akut tubularis necrosisban (LR 0,38) szenvedő betegek csoportjában. Ezzel szemben vékonybazálmembrán- szindrómával diagnosztizált betegekben több mint hatszor gyakrabban alakult ki intrarenalis haematoma a többi beteghez viszonyítva. Az arteriovenosus fistulák kialakulása több mint kétszer gyakoribb volt a vasculitises (LR 2,88), illetve az akut interstitialis nephritises betegcsoportban. Ugyanakkor a súlyos arteriosclerosisban szenvedő betegek esetében ez a komplikáció szignifikánsan ritkábban fordult elő (LR 0,46). Összefoglalás: A vesebiopsziához társuló szövődmények kialakulásának gyakorisága szignifikánsan alacsonyabb diabeteses nephropathiában, valamint akut tubularis necrosisban szenvedő betegek körében. Ezzel szemben vékonybazálmembrán-szindróma, vasculitis, rapidan progrediáló glomerulonephritis és akut interstitialis nephritis esetén a szövődmények kialakulásának a rizikója szignifikánsan magasabb, ezért ezek a betegek szorosabb monitorozást igényelnek vesebiopsziát követően. Kulcsszavak: vesebiopszia, szövõdmény, vérzés, arteriovenosus fistula