Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 103
Idegtudományok
2023. ÁPRILIS 28.
Epilepsziás rohamok hiperglikémiás hiperozmoláris nonketotikus szindrómában
Az új keletű epilepsziás rohamok és a fokális status epilepticus (SE) olyan súlyos kórállapotok, amelyeket többek között életet veszélyeztető metabolikus eltérések is kiválthatnak. Ezek között szerepel a hyperglykaemiás hiperozmoláris nonketotikus szindróma (HHNS), amit jelentősen emelkedett vércukorszint, magas plazmaozmolaritás és legfeljebb enyhe ketoacidózis együttese jellemez.
Ideggyógyászati Szemle
1956. OKTÓBER 01.
Az idegi folyamatok dinamikája a mozgásfunkció helyreállásának időszakában
A műtét előtti időszakban frontális és frontoparietalis localizációjú agydaganatos betegeink egyik csoportjában a tumor körüli zóna idegelemeinek fokozott ingerlékenységi állapota és az ingerlési folyamat pathológiás pangása állott fenn. A betegek egy másik csoportjában ugyanezen időszakban az alapvető idegfolyamatoknak a gátlás irányában történő eltolódása volt észlelhető. A korai műtét utáni időszakban betegeink mindkét csoportjánál a gátlási folyamatok túlsúlya és az ingerlési folyamatok gyengesége volt jellemző. A mozgásfunkció helyreállásának megfelelően a „motoros kéreg“ a gátlási túlsúly alól fokozatosan felszabadult. Az agykéreg funkcionális állapota így normalizálódott. Egyes betegeknél ismét előtérbe került a kéregsejtek fokozott ingerlékenységi állapota. Gyakran ez az állapot klinikailag epilepsiás rohamok megjelenésében is megnyilvánult. Mindezek alapján arra következtethetünk, hogy klinikailag közepes fokú bénulás esetében a „motoros kéreg“ funkcionális állapota különböző lehet, attól függően, hogy az ingerlési vagy a gátlási állapot van-e túlsúlyban. Eredményeink arra is utalnak, hogy egyes epilepsiás betegeknél a feltételes mozgásreakciók vizsgálata a klinikai tünetek vagy EEG hiányában is kimutathatja a kéregsejtek fokozott ingerlékenységi állapotát. Ilyen irányban azonban további vizsgálatok szükségesek.
Ideggyógyászati Szemle
1956. JÚNIUS 01.
A temporalis epilepsiás megnyilvánulás a temporalis válaszok elemzése alapján
Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a temporalis válaszok elemzése azt mutatja, hogy a temporalis válaszok emlékezési válaszok ugyan, de nem egyszerűen az ún. memory cortex, hanem a temporalis lebeny, vagyis az egymással reciprok kapcsolatban levő kéreg és mediobasalis structúrák alkotta egység válaszai, illetve beindító működésének következményei.
Ideggyógyászati Szemle
1956. FEBRUÁR 01.
Az a. carotisok, ill. vertebralisok lekötésének hatása kisérletesen előidézett epilepsiás rohamok lefolyására macskánál
29 macskán az a. carotisok (egy- vagy kétoldali communis, externa, interna) és vertebralisok (basilaris) elzárásának hatását vizsgáltuk elektroshockkal, ill. cardiazollal előidézett görcsök lefolyására. A kísérletek tanúsága szerint egy- vagy kétoldali vertebralis lekötése nem befolyásolja sem a görcsök lezajlását, sem a rohamok utáni restitutiót. Egyoldali carotis (communis, externa) lekötése a görcsök lefolyását nem módosítja, a rohamok utáni tevékenységrendeződést azonban - az elzárás oldalán - késlelteti. Mindkét carotis (communis, externa) elzárása a rohamtevékenységet határozottan csökkenti, legfeltűnőbben akkor, ha a lekötés után igen rövid idővel (1—2"-cel) történik a görcs provocálása. A sinus caroticusok denerválása után e hatás lényegében nem változik. A vertebralis- és carotis-keringés fokozatos és részleges, együttes felfüggesztése növelheti a kiváltott görcsök időtartamát, sőt „spontán“ jelentkező rohamokat idézhet elő. Az agy keringésének teljes kiiktatása minimumra csökkenti, ill. megszünteti a görcskészséget. Az érlekötések után bekövetkező anoxya tehát kialakulásának tempójától, mértékétől és attól függően, hogy milyen idegrendszeri területekre vonatkozik, csökkentheti, ill. megszüntetheti, vagy ellenkezőleg, növelheti a görcskészséget. Utóbbi hatásban minden valószínűség szerint a meglassult keringés következtében felszaporodott CO2-nek is szerepe van.
Ideggyógyászati Szemle
1956. ÁPRILIS 01.
Artéria chorioidea anterior lekötéssel kapcsolatos klinikai és pathologiai megfigyelések athetosisnál
A szerzők athetosisos betegeknél végzett a. ch. a. lekötéssel kapcsolatos klinikai és pathologiai megfigyeléseikről számolnak be. Tapasztalataikat a következőkben összegezik : 1. Három betegnél végzett 4. a. ch. a. lekötésből három esetben a műtétet hatásosnak találták. Műtét után a. ch. a. syndromát nem észleltek. 2. Mivel az a. ch. a. lekötés után, harmadik esetük és az irodalomban leírt sectios esetek alapján a pallidum lágyulás látszik legkövetkezetesebbnek, ezért az eredményt elsősorban a pallidum károsodásnak tulajdonítják, amely a kóros működés kiiktatásának elve alapján hat. 3. Boncolt esetük azt mutatja, hogy az eredménytelenség oka nemcsak az ér elégtelen elzárása lehet, hanem az anastomosis és a jó collateralis keringés is, amely a parenchyma károsodást az adott ér teljes elzárása esetén is kivédheti. 4. A lágyulás kiterjedése kiszámíthatatlan, mivel az előbbi tényezők mellett a beteg korától, az erek állapotától és az általános keringéstől függ. 5. Az a. ch. a. lekötés az extrapyramidalis mozgászavarok, a tónusfokozódás és az ebből szár- mazó akaratlagos mozgáskorlátozottság befolyásolására hatásos beavatkozásnak látszik, de a következmény és így az eredmény kiszámíthatatlansága erősen kisebbíti a technikailag egyszerű műtét értékét. Emellett felvetik, hogy a műtét a temporalis pólus esetleges sérülése, vagy kiterjedt lágyulás esetén az amygdala károsodása miatt epilepsia okozója lehet. 6. A harmadik esetben, mivel b. o. az a. ch. a. lekötés lényegében eredménytelen volt, j. o. az első medialis strialis ágat is coagulálták. Ennek a lágyulás létrejöttében és kiterjedésében szerepet tulajdonítanak. Arra a kérdésre, hogy a fenti ág kiiktatása bizonyos esetben indokolt lehet-e, egyenlőre választ adni nem tudnak.
Ideggyógyászati Szemle
1956. ÁPRILIS 01.
Kísérletesen előidézett stagnatiós anoxya és epilepsiás görcsök hatása a vér-agygát működésére
36 macskánál vizsgáltuk a vér-agygát működés változását Geigy-kék 536-tal. Kísérleteink tanúsága szerint : Érlekötéssel létrehozott stagnatiós anoxya csak az agy legalább három artériás törzsének lekötése esetén idéz elő áteresztést. Cardiazol többszöri adása után is csupán minimális permeabilitásfokozódás következik be. Elektroschock kezelés halmozott shockok esetén határozott festék-áteresztéshez vezet. Az intercellularis alapállomány csak durva laesióknál sérül; anoxyás, illetve anoxyás-vasalis folyamatoknál még Geigy-kék-kel szemben mutatkozó áteresztés esetén sem látható az alapállományban szövettani változás perjódsavas Schiff reactióval.
Idegtudományok
2021. MÁJUS 27.
Emelkedett purinszintek mint az epilepszia biomarkerei
Az epilepsziabetegség és az epilepsziás rohamok diagnosztikája közismerten nehéz feladatot jelent a klinikus számára. Mivel a terápiát közvetlenül befolyásolja, a gyors és pontos diagnózis az akut ellátásban kritikus fontosságú lehet. Az epilepszia diagnózisának arany standardja a részletes anamnézisfelvételen túl a video-EEG-monitorozás, ugyanakkor ez az eljárás idő- és költségigényes, speciális szakértelmet kíván és egy akut helyzetben általában nem kivitelezhető. A görcsrohammal járó betegségek félrediagnosztizálása gyakori, ugyanis az epilepsziás rohamok pusztán a szemiológiára hagyatkozva összetéveszthetők egyéb rohamtípusokkal, mint például a pszichogén nem epilepsziás rohammal (PNER), vagy a konvulzív syncopéval. Ennek köszönhetően nagy az érdeklődés az epilepszia és az epilepsziás rohamok biomarkerei iránt.
Ideggyógyászati Szemle
2014. MÁJUS 25.
LADA-típusú diabetes, coeliakia, cerebellaris ataxia és stiff-person-szindróma. Autoimmun hátterű betegségcsoport ritka társulása
A coeliakia típusos formájában jellegzetes klinikai tünetekkel járó, a gabonafélék gliadintartalmával szemben kialakuló krónikus immun enteropathia, amely gyakran társul más autoimmun mechanizmusú kórképekkel. Atípusos megjelenése esetén klasszikus tünetei hiányozhatnak vagy enyhék, és az extraintestinalis tünetek vagy a társult szindrómák állnak a klinikai kép előterében.
Gondolat
2012. JÚNIUS 24.
Ideggyógyászati Szemle
1999. MÁRCIUS 01.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.