Részletes keresés

Idegtudományok

2022. NOVEMBER 01.

Kortikoszteroid-kezelés neuritis vestibularisban

A neuritis vestibularis egy akut perifériás vestibulopathia, melyet feltételezhetően a nyolcadik agyideg vestibularis részének virális vagy posztvirális gyulladása okoz és akut vestibularis szindróma tüneteivel jelentkezik. Mikor az ideg cochlearis része is érintett, a kórképet labyrinthitisnek hívjuk, ezekben az esetekben a szédüléses tüneteket halláscsökkenés is kíséri. A hátsó skálai stroke, gyógyszermellékhatások és bizonyos fertőzések hasonló tünetekkel jelentkezhetnek, de a neuritis vestibularis az akut vestibularis szindróma leggyakoribb olyan oka, melynek tünetei 24 órán túl is fennállnak. A betegség leggyakrabban hirtelen kezdetű, nyugalomban is fennálló szédüléssel és egyensúlyvesztéssel jár, melyet olyan spontán, horizontorotátoros nystagmus kísér, melynek amplitúdóját a vizuális fixáció csökkenti. Ezeknél a betegeknél általában pozitív fejrándítási teszt provokálható (melynél egy korrektív szakkád látható), nincs jelen skew deviation (a bulbusok vertikális irányban diszkonjugált állása) és járásuk ugyan instabil, de általában segítség nélkül is képesek járni. A tüneteket autonóm jelenségek, mint például hányinger és hányás is kísérhetik. A betegség diagnosztizálását követően a betegek gyakran rövid ideig tartó kortikoszteroid-kezelésben részesülnek, melynek hátterében az a megfontolás áll, hogy a neuritis vestibularis patofiziológiája feltételezhetően hasonlít más akut perifériás neuritisekéhez, mint például az idiopathiás facialis paresis vagy az opticus neuritis.

HUN

Lege Artis Medicinae

2022. OKTÓBER 28.

A célvérnyomás-tartomány és a hypertonia nem gyógyszeres kezelése

BARNA István

A nemzetközi ajánlások, és így a hazai irányelv is, a célvérnyomás-tartomány és nem a célvérnyomásértékek alkalmazását javasolják, hiszen ezek a mindennapi gyakorlatnak is jobban megfelelnek. A magasvérnyomás-betegség kezelésében kiemelt jelentőségű a nem gyógyszeres kezelés ( a túlsúly csökkentése, dohányzás abbahagyása, sófogyasztás csökkentése, rendszeres fizikai aktivitás) mielőbbi elkezdése.

HUN 2022;32(10)

Lege Artis Medicinae

2022. OKTÓBER 28.

Rezisztens és szekunder hypertoniák

ALFÖLDI Sándor

A hypertonia a cardiovascularis események és halálozás vezető rizikófaktora világszerte. A terápiarezisztens hypertonia esetében a terápia ellenére fokozott a hypertoniával összefüggő cardiovascularis és renalis morbiditás. A valódi terápiarezisztens hypertoniában a szekunder hypertonia prevalenciája rendkívül magas. Mivel az időben történő adekvát kezelés nélkül nemritkán súlyos szövődmények várhatók.

HUN 2022;32(10)

Lege Artis Medicinae

2022. OKTÓBER 28.

A hypertonia epidemiológiája, klasszifikációja, a rizikóbecslés jelentősége

NEMCSIK János

A hypertonia, ami a cardiovascularis betegségek legjelentősebb önálló rizikófaktora. Közöttük a fel nem ismert, ismert, de nem kezelt vagy nem kontrollált hypertoniás betegek aránya több mint 50%, mely tény kiemeli a szűrés és a megfelelő kezelés fontosságát. A hypertonia klasszifikációjában 2017 óta különbség van Európa és az Egyesült Államok között, köszönhetően elsősorban a 2015-ben publikált SPRINT vizsgálatnak.

HUN 2022;32(10)

PharmaPraxis

2022. OKTÓBER 24.

A gyógyszerészi intervenció hatása Alzheimer-betegek körében

A dementia – és annak leggyakoribb fajtája, az Alzheimer-kór – az egyik legnagyobb közegészségügyi kihívás napjainkban. A demens betegek körében gyakoribbak a gyógyszerfogyasztással kapcsolatos problémák (drug related problem, DRP): 65–93%-uk legalább egy DRP-vel (például nem megfelelő, illetve hatékonytalan gyógyszer szedése, nonadherencia) küzd. Mindazonáltal, jelen tanulmány az első, ami megvizsgálta, javulnak-e az Alzheimer-kóros betegek gyógyszerfogyasztással kapcsolatos problémái gyógyszerész által vezetett gyógyszerterápiás menedzsmentprogram (medication therapy management, MTM) révén.

HUN

Klinikum

2022. OKTÓBER 24.

A nemfüggő tényezők keresése a biológiai és gyógyszerkutatásokban

A közelmúltban többek között kiderült: más vérnyomásértéknél kezdődnek a cardiovascularis kockázatok a nőknél, mint a férfiaknál, a nemek figyelembevétele a klinikai vizsgálatokban mégis döcögősen halad. Az elmúlt évtizedben a tudományfinanszírozók és az akadémiai folyóiratok is elkezdték megkövetelni, hogy a sejteket és az állatmodelleket alkalmazó alapkutatásokba, valamint a klinikai vizsgálatokba egyaránt vonják be mindkét nemet.

HUN

Ideggyógyászati Szemle

1956. AUGUSZTUS 01.

Magas nyaki gerincvelőcompressiót okozó spondylitis kórisméje és gyógyítása

DR. SIMONYI Gusztáv

Két, spondylitis tuberculosa következtében keletkezett, de ellentétesen fejlődött nyaki gerincvelőcompressio szembeállítása. Egyiknél a foramen magnum egész környéke résztvett a folyamatban, a compressio conservatív kezelés közben (gipszágyban) keletkezett, oka sarjszövet és csontsequester volt : ezeket műtétnél eltávolították. A másik esetben C7 keresztmetszeti tünetcsoport kialakulása után felismert spondylitis, a bénulás oka csontsequester és gerincvelőoedema volt. A dura nyitvahagyásával és a lig. denticulatumok átvágásával decompressiót értünk el. Mindkét esetben műtét után helyi és általános streptomycin-kezelés, valamint tartós nyugalombahelyezés az idegrendszeri tünetek csaknem teljes megszűnését hozta.

HUN 1956;9(4)

Ideggyógyászati Szemle

1956. FEBRUÁR 01.

Ammoniumchlorid kezelés hatása a neuroendocrin rendszerre különös tekintettel az idült fejfájásra

DR. FAZEKAS I. Gyula

Idült fejfájásban szenvedő 23 nőt és 12 férfit 3 hónapon át ammóniumchloriddal (enterosolvens) kezeltünk a következő módon: 20 napon át másodnaponkint a 3 főétkezés után 1-1 g ammoniumchloridot adtunk, majd 10 napig kezelési szünet következett. A következőket észleltük: 1. Egyeseknél már az első ammoniumchlorid adagok után, többnyire azonban 1-2 heti ilyen kezelés után a fejfájás megszűnt, vagy gyakorisága és intensitása lényegesen csökkent. A további kezelés során az utóbbiak fejfájása is megszűnt és 1-3 hónapos fejfájásmentesség mutatkozott. 2. A kúraszerű kezelés abbahagyása után az esetleg 1-3 hónaponkint visszatérő 1-1 újabb fejfájás 1-3 g ammoniumchloridtól megszűnt és ilyenkor 1-2 napi kezelés ismét hetekre, hónapokra fejfájásmentességet biztosított. 3. Már néhány adag ammoniumchlorid hatására az ingerlékenység, idegesség is megszűnt, az álmatlanságot nyugodt és mély alvás, a lehangoltságot, szomorúságra való hajlamot emelkedett hangulat, jókedv váltotta fel, amely akár az euphoriáig fokozódott. A közérzet lényegesen javult, a fáradékonyság megszűnt, a munkakedv és a munkaképesség növekedett. 4. A kezelés 3 hónapja alatt fokozatosan a vér tartalékalkalija 20%-kal csökkent, a serum-Ca 9,50-10,40 mg%-ról 11,10-12,20 mg%-ra növekedett, a vér anorganicus P-tartalma pedig 3,05-3,70 mg%-ról 2,10-2,60 mg%-ra süllyedt. 5. A kezelés kedvező hatását korábbi állatkísérleteink és az irodalmi adatok alapján azzal magyarázzuk, hogy a sav-basis-egyensúly savanyú irányba való mérsékelt eltolódása a neuroendokrin-rendszer működését kedvezően stimulálja és annak harmonikus együttműködését biztosítja.

HUN 1956;9(1)

Ideggyógyászati Szemle

1956. ÁPRILIS 01.

Kísérletesen előidézett stagnatiós anoxya és epilepsiás görcsök hatása a vér-agygát működésére

DR. BOZSIK György, DR. MOLNÁR László

36 macskánál vizsgáltuk a vér-agygát működés változását Geigy-kék 536-tal. Kísérleteink tanúsága szerint : Érlekötéssel létrehozott stagnatiós anoxya csak az agy legalább három artériás törzsének lekötése esetén idéz elő áteresztést. Cardiazol többszöri adása után is csupán minimális permeabilitásfokozódás következik be. Elektroschock kezelés halmozott shockok esetén határozott festék-áteresztéshez vezet. Az intercellularis alapállomány csak durva laesióknál sérül; anoxyás, illetve anoxyás-vasalis folyamatoknál még Geigy-kék-kel szemben mutatkozó áteresztés esetén sem látható az alapállományban szövettani változás perjódsavas Schiff reactióval.

HUN 1956;9(2)

Ideggyógyászati Szemle

1956. ÁPRILIS 01.

Psychiatriai betegek reserpin kezelése

DR. SIMKÓ Alfréd, DR. B. Stiaszny Erzsébet

Szerzők röviden ismertetik a reserpin pharmakológiáját, majd áttekintést nyújtanak annak somatopsychés hatásmechanizmusáról. A szert elsősorban diencephalikus sedativumnak tekintik. Vércukorterheléses vizsgálataik alapján megerősítik a szer hypoglykaemizáló hatását is. Megállapítják, hogy a reserpin a pilocarpin okozta myosist prolongálni képes. 25 ambuláns beteget kezelve 76%-os remissiós eredményt értek el átlagosan. Legjobbak az eredményeik a vaso-vegetatív é. affekt-labil, anxiosus, hypochondriás, coenaesthopathiás, zavart, izgatott, klimakterialis és hyper-thyreotikus vonásokat mutató betegeknél, valamint proce sus schizophreniásoknál. A nem súlyos mellékhatásokra való tekintettel a szerzők a reserpint az ambuláns psyehiatriai praxisban létjogosultnak tartják. A gyógyszert nem tekintik a psychosisok causalis therapeutikumának, csupán a, psychés compensatio elérésére irányuló „neurolepticum"-nak. Nem tartják azonban kizártnak, hogy a reserpin- és insulin-kezelés effektusaiban rokon mechanizmusok szerepelnek.

HUN 1956;9(2)