Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Adalékok a mellűri drainage történetéhez

MOLNÁR Tamás, ALFÖLDI Ferenc, BENKŐ István

A mellür megnyitása és a tüdőn végzett műtét a sebészek számára a XIX. század végéig tabu volt (1). Bár elszórtan ismertettek sikeres eseteket (2, 3), a szerencsés kimenetel mégis kuriózum maradt, és az általános tapasztalat (4) alapján joggal tartottak attól, hogy a mellhártyaür egybenyitása a kör levegővel végzetes következményekkel jár. Mint a sebészet történetében oly sokszor, ebben a kérdésben is a katonai orvoslás – nevezetesen az 1861–65 ös amerikai polgárháború tapasztalatai alapján sikerült megoldást találni (5).

HUN 1993;3(09)

Ideggyógyászati Szemle

1993. MÁRCIUS 20.

Liquor-drainage hatása az arteria cerebri mediában mérhető véráramlási sebessége koponyaűri nyomásfokozódásban

BARZÓ Pál, DÓCZI Tamás, KOPNICZKY Zsolt, ROTYIS Mária, BODOSI Mihály

A szerzők különböző eredetű, koponyaűri nyomásfokozódással járó állapotokban vizsgálták az arteria cerebri mediában mért áramlási sebességet 42 betegnél. A kifejezett (25 Hgmm) vagy mérsékelt (25 Hgmm-15 Hgmm) fokú intracranialis nyomást folyamatos vagy szakaszos liquor-drainage segítségével csökkentették. A transcranialis Dopplerrel mért áramlási sebességváltozás alapján háromféle reakciótípust különítettek el: 1. tartós véráramlási sebesség (feltehetően vérátfolyás) növekedés; 2. átmeneti sebesség (feltehetően vérátfolyás) emelkedés; 3. változatlan áramlási sebesség, azaz feltehetően konstans vérátfolyás. A vascularis rezisztenciára utaló pulzatilitási index értéke a legmagasabb az 1. csoportban volt és változása az áramlási sebességgel ellentétes irányú volt az 1. és 2. csoportban. Véleményük szerint az 1. csoportban a teljes tágult állapotban lévő véredények a perfúziós nyomás fokozatos emelése ellenére változatlan állapotban maradtak, ami az agyi autoreguláció zavarára utal, s kedvezőtlen prognózist sejtet. A 2. jelenség alapján átmeneti, vagy nem súlyosan károsodott, míg a 3. jelenség alapján ép agyi autoregulációt tételeznek fel. A vizsgálatot rutin klinikai használatra javasolják, hiszen a prognózison túl a koponyaűri nyomást csökkentő kezelés hatékonyságának ellenőrzésére is alkalmazható.

HUN 1993;46(03-04)