Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 64

Ideggyógyászati Szemle

1972. MÁJUS 01.

A lues cerebrospinalis treponema próbák alapján igazolt esetei és kezelési eredményei

DR IRÁNYI Jenőné, HORVÁTH István

1. Szerzők 24 betegről számolnak be, akik jórészt discopathiával kapcsolatos gyöki tünetek miatt kerültek rehabilitatiós idegosztályra, s akiken a társuló cerebralis tünetek, valamint organikus psychés változások alapján idegrendszeri syphilis gyanúja merült fel. 2. A kórelőzményben syphilises fertőzés nem szerepelt, a complement reactiók negativok voltak, a feltételezett diagnosist a treponema-próbák igazolták. 3. A 24 betegen lefolytatott antilueses kezelés eredményeképpen 11 beteg panaszmentessé vált, 10 beteg állapota javult. 4. Cerebrospinalis lues gyanúja esetén a treponema próbák elvégzése teszi lehetővé a diagnosis felállítását és az adaekvát kezelés lefolytatását.

Ideggyógyászati Szemle

1972. MÁRCIUS 01.

Az epilepsia elmeszakértői megítélésének klinikai diagnostikai problémái

DR HUSZÁR Ilona

A szerző az epilepsia elmeszakértői megítélésének néhány vitatott kérdésével foglalkozik. Több olyan statisztikai feldolgozást ismertet, melyből egyértelműen kitűnik , hogy a z epilepsia és bűncselekmény összefüggésének tényleges gyakorisága a vártnál alacsonyabb. - Foglalkozik azokkal a diagnostikus nehézségekkel, melyet az epilepsia fennállásának igazolása jelent. Problematikusnak sősorban a polgári eljárásokat tartja, ahol az ügyek jellege (többnyire kártérítési perek) miatt nem elegendő a va.lószínűsé i diagnosis, sőt az epilepsia egyértelmű kimutatásán kívül a traumával való összefüggését is igazolni kell. - Az epilepsiás epizódok diagnosisának criteriumait tárgyalva kitér arra a kérdésre, hogy kizárólag EEG elváltozások alapján, ictusok nélkül, - tartható-e a schizoform vagy maniform t ünettannal jelen kező epizód epilepsiásnak. Véleménye szerint· az utóbbi csak akkor mondható ki, ha az EEG elváltozások mellett vn,gy anélkül valamilyen roham manifestatio is kimutatható, függetlenül annak gyakoriságától. - Végül foglalkozik az epilepsiás eredetű személyiségváltozás tünetegyüttesének kriminológiailag jelentős összetevfüvel, majd ebből kiindulva tárgyalja mindazokat a tényezőket, melyeket a szakértő vélemény kialakításakor tekintetbe kell venni.

Ideggyógyászati Szemle

1971. JÚNIUS 01.

A schizophrenia és az epilepsia elkülönítő kórisméjének nehézségeiről

DR. ZSADÁNYI Ottó, DR. MOLNÁR Klára

Egy eset ismertetésével szerzők felhívják a figyelmet a schizophrenia és az epilepsia differentialis diagnosisának nehézségeire. Betegük klinikai tünetei schizophreniának felelhetnek meg. EEG vizsgálat alkalmával photogen, frekvenciaspecifikus, klinikai nagyrohamokat is előidéző epilepsiát figyeltek meg. Antiepilepsiás kezelésre mind a schizophreniás tünetek, mind az epilepsiás rendellenességek megszűntek. Ez arra utal, hogy a két betegség azonos idegrendszeri functio-zavarral függhet össze. Felhívják a figyelmet arra, hogy az elmebetegség diagnosisában igen hasznos lehet az EEG vizsgálat.

Ideggyógyászati Szemle

1971. JANUÁR 01.

A depressio catecholamin hypothesisét támogató klinikai kémiai megfigyelések

DR. MOLNÁR Gyula, DR. UJVÁROSI Imre, DR. TÓTH Sándor, DR. KAPPÉTER István

Pneumoencephalographia során nyert, 20-50 ml liquorból Oesterling és Tse reactioval mérhető az összcatecholamin mennyisége. A különböző diagnosisú betegek liquor-catecholamin értéke, noradrenalin aequivalensben, 1,07- 47 μg/100 ml. A legmagasabb értékeket mania, hypomania diagnostikai csoportban fordulnak elő. A „reactiv depressio" csoportban szignifikánsan alacsonyabb a catecholamin szint, mint a kontroll diagnostikai csoportban.

Ideggyógyászati Szemle

1970. OKTÓBER 01.

Qualitativ liquorsejtkép-változások diagnostikus jelentősége meningitisekben

DR. PÉTER Ágnes, DR. KOVÁCS Ferenc

80 meningitises betegnél Sayk módszerével 210 meningogrammot készítettünk. A meningogrammok elemzésénél a liquor sajátos sejtformáinak, elsősorban a lymphoid sejtek megjelenésének sajátságait, a lympho-plasmocytaer cytologiai syndroma jelentőségét, a tarka sejtkép differential-diagnostikus jellegzetességeit kerestük. Eseteink meningogrammjain világos plasmájú lymphoid sejteket alig észleltünk. Régebbi munkáinkban blastoknak jelölt basophil lymphoid sejteket bacterialis és abacterialis meningitises betegek liquorában egyaránt kimutattuk. Granulocytaer pleocytosis kíséretében lymphoid sejteket elégtelenül kezelt meningitis tuberculosa és purulens meningitisek cytologiai képében találtunk; abacterialis meningitisek subacut fazisában viszont az esetek igen nagy százalékában lympho-plasmocytaer reactio keretén belül láttunk lymphoid sejteket. Megfigyeléseink szerint tehát önmagukban a lymphoid sejtek nem specifikusak, de a kísérő cytologiai reactióval összefüggésben bizonyos mértékig utalnak a kórfolyamat aetiologiájára. Az irodalomban virus meningitisekre jellegzetesnek említett tarka sejtképet; mono-reticularis reactiót, endothel-sejteket, phagokat - nem észleltük. További megfigyelést igényel annak tisztázása, milyen tényezők határozzák meg, hogy vírus meningitist kísérően lympho-plasmocytaer reactio, vagy mono-reticularis reactio alakul-e ki a liquorban. Abacterialis meningitiseknél a tarka sejtkép sajátos formáját észleltük, melyre a leukocytaer invasio és nagy histiocytaer sejtformák tűntek jellegzetesnek. Ezt a cytologiai képet collagenosist kísérő meningitis, granulomatosus meningoencephalitis és Boeck-sarcoidosist kísérő meningitisnél mutattuk ki. Utóbbi esetünk adatokat szolgáltat a meningealis sarcoidosis cytologiai elváltozásaival kapcsolatosan kialakult vitához. Munkánkban hangsúlyozni kívántuk a hosszmetszeti meningogrammok diagnostikus jelentőségét chronikus meningitiseknél.

Ideggyógyászati Szemle

1970. OKTÓBER 01.

Tejsavdehidrogenáz összaktivitás és izozimkép vizsgálata izombetegségekben

DR. SZATHMÁRY István, DR. SZOBOR Albert, DR. SELMECI László, DR. PÓSCH Elek

A szerzők 60, különböző eredetű izombetegségben (myositis, myasthenia gravis, neurogen atrophiák, dystrophiák és myopathiák) szenvedő betegen 33 izom és 65 serum LDH összaktivitás, MDH/LDH hányados, izozim kép és H/M arány meghatározást végeztek. Az izom LDH összaktivitás mérés methodikából fakadó pontatlansága miatt javasolják az MDH/LDH hányados meghatározását, mely egyes esetekben alkalmasnak látszik myogen és neurogen sorvadások elkülönítésére. A serum LDH összaktivitás mind myogen, mind neurogen sorvadásokban az esetek csak egy kis részében emelkedett, így diagnostikus értéke minimális. Az izom LDH izozim kép, valamint H/M arány vizsgálat alkalmasnak látszik myasthenia gravis izomkárosodással járó alakjainak elkülönítésére. A serum LDH izozim kép vizsgálatának tapasztalataink szerint differential-diagnostikai jelentősége nincs. Myasthenia gravisban talált erősen emelkedett serum LDH3 aktivitás értelmezése további vizsgálatokat igényel.

Ideggyógyászati Szemle

1970. AUGUSZTUS 01.

KÖNYVISMERTETÉS: 'Localisation in clinical neurology'

DR. PÁLFFY György

A 30 kötetre tervezett Handbook of clinical neurology jelen, 2. kötetét Vinken és Bruyn ezekkel az enthusiastikus szavakkal vezetik be: ,,Szigorú rend és logika lehetővé teszik, hogy egy szerteágazó tünetekkel jelzett folyamatot elegánsan, milliméteres precizitással localizáljunk az idegrendszert alkotó kapcsolatok myriádjainak háromdimenziós rendszerében." Biemond pedig a következőket mondja: ,,Egy idegbetegség megállapításában, bármilyen természetű legyen is az, három kérdést kell megválaszolni, rendszerint a következő sorrendben: 1. Organikus természetű-e a zavar: 2. Ha igen, hová localizáljuk ezt a zavart okozó sérülést: 3. Mi a kórfolyamat természete? A második kérdés megválaszolása, kétségkívül, a legsajátságosabb a neurologiában, mivel a topographiai diagnosis információit kizárólag a neuroanatomia és neurophysiólogia alaptudományaiból meríti."

Ideggyógyászati Szemle

1970. MÁRCIUS 01.

A corpus callosum agenesia klinikai, rtg és pathologiai vonatkozásai

DR. KÁRPÁTI Miklós, DR. FÜREDI János, DR. MAJTÉNYI Katalin, DR. HEGEÜS Imre

Szerzők két c. c. a.-s esetüket ismertetik. Ezek közül egyik élőben diagnostizált, másik 80 éves korban talált boncolási melléklelet volt. Az élőben diagnostizált esetben a c. c. hiányt más fejlődési anomalia is kíséri. Tünetileg mentalis visszamaradottság, paroxysmalis indulat-kitörések tették szükségessé vizsgálatát, s diagnosisát PEG tisztázta. A második eset gyakorlatilag tünetmentes volt, itt a primaer c. c. a.-hoz más fejlődési anomália nem társult. Az agyban talált egyéb rendellenességek mind a c. c. hiány következményeiként keletkeztek, tehát a Jacob által „secundaer adaptatiós processus" -nak nevezett csoportba tartoznak, ezek: a fornixok és a septum pellucidi csökevényes fejlettsége, a gyrus cinguli kialakulásának hiánya s helyette a mediális felszínen sugárirányba haladó tekervényezettség; az occipitalis lebenyek fejletlensége, az occipitalis kamraszarvak nagyfokú tágulatával. Végül szerzők hangsúlyozzák a c. c. functiójára vonatkozó újabb kutatások jelentőségét. Ezek alapján valószínű, hogy célzott psychologiai vizsgálattal finomabb perceptuo-motoros coordinatiós zavar a tünetszegény esetekben is felszínre hozható.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

A szemizmok myositiséről

GALLAI Margit

Szerző két myositissel járó chronikus orbitalis cellulitis esetet ismertet. Ennek kapcsán áttekinti az orbitalis myositisek klinikai formáit, az irodalomban használatos elnevezéseket és felosztásokat, differential-diagnostikai módszereket és a therapiás lehetőségeket.

Ideggyógyászati Szemle

1969. AUGUSZTUS 01.

Az essentialis familiaris myoclonus

ZONDA Tamás, SZABÓ Endre

Szerzők ismertetik az essentialis familiaris myoclonus kórképének irodalmát és a kórkép fogalmának alakulását. Közlik saját észlelt eseteiket egy családon belül. A kórképpel kapcsolatos diagnostikus nehézségekről és a differential diagnosisról szólnak. Ismertetik családjuk öröklődés-menetét.