Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 39
Ideggyógyászati Szemle
1991. OKTÓBER 01.
Perifériás mononukleáris fehérvérsejtek intracelluláris Ca2 + -koncentrációja alkoholmegvonásos állapotban és psychiátriai megbetegedésekben
A szerzők alkoholmegvonás alatt álló alkoholbetegek és más, alkohollal össze nem függő psychiátriai megbetegedésekben szenvedők esetében vizsgálták a perifériás mononukleáris fehérvérsejtek intracelluláris Ca2 +-koncentrációját. A sejten belüli Ca 2+ -koncentrációt Quin2 fluoreszcens Ca 2+ indikátor segítségével határozták meg.Az alkoholbeteg csoportban, összehasonlítva a nem alkoholbetegekkel, az intracelluláris Ca 2+-koncentráció szignifikánsan magasabb volt (p < 0,001 ). Az érzékenység- és specifitás-vizsgálatok alapján a perifériás mononukleáris leukociták intracelluláris Ca2+-koncentrációja az alkoholmegvonásos állapot lehetséges markerének bizonyult. 230 nM „határ" intracelluláris Ca2 +-koncentrációnál az alkoholmegvonás alatt állók közel 80%-os biztonsággal elkülöníthetők az egyéb psychiátriai betegségekben szenvedőktől. Az alkoholmegvonás hatására megnövekedett sejten belüli Ca 2+-koncentráció, figyelembe véve a Ca 2+ fontos szerepét az ingerületvezetésben, hozzájárulhat a központi indegrendszer fokozott excitabilitásához, a delirium tremens alapját képező hiperaktivitásához.
Ideggyógyászati Szemle
1991. JANUÁR 01.
A delirium tremens aktuális kérdései
A referátum ismerteti a delirium tremens kialakulásában az alkoholfüggőség és megvonás, valamint az egyéb tényezők kiváltó, vagy provokatív szerepét. A pathogenesisben és pathomechanizmusban szerepeltethető faktorok ismertetéséből kitűnik hogy a komplex anyagcserezavarral járó delirium tremens hátterében álló biokémiai és pathophysiológiai elváltozások nem önmagukban, hanem együttesen hozzák létre a fokozott központi idegrendszeri ingerlékenységgel járó állapotot, amelynek legsúlyosabb klinikai megjelenési formája a delirium tremens.
Ideggyógyászati Szemle
1987. FEBRUÁR 01.
Delirium tremenses eseteink patogenetikai elemzése
A szerzők két év alatt osztályukon ápolt 139 DT-s beteg adatát elemzik. Elemzésük igazolja, hogy az utóbbi időben a DT-t többszöri és többféle hiányártalom kíséri, mint ahogy az eddigi felmérések állították. A DT-esek metabolikus anomáliáját totális anyagcserezavarnak tartják, amely a fehérje-, vitamin- és sóforgalomra jobban kiterjed, mint a zsír- és szénhidrát forgalomra. Úgy vélik, vizsgálataik alátámasztják a tartós fehérjeanyagcserezavar és a vitaminhiány-állapot károsító hatását az alkoholizmussal kapcsolatos agyi kórképek kialakulásában, de ehhez - szerintük - az anyagcsere más területén is egyéb aktuális terhelésre van szükség. Miután nem tudnak elvonatkoztatni a tartósan fogyasztott alkohol minőségétől sem, úgy gondolják, hogy ezen aktuális terhelések egyike - mint boncolt eseteik igazolják - az akut zsírmáj.
Ideggyógyászati Szemle
1986. DECEMBER 01.
Az alkoholos hallucinózisok kórlefelyása és genetikai vonatkozásai
A szerzők 83 alkoholos hallucinózis miatt kezelt beteg katamnesztikus vizsgálatának eredményeit dolgozták fel. Anyagukban az alkoholos hallucinózis az alkoholos pszichózisok 1,9%-át tette ki. A kórlefolyás és a családban előforduló schizophrénia gyakoriság alapján az alkoholos hallucinózisok heterogén csoportot képeznek. A kórlefolyás alapján elkülöníthető egy schizophrén pszichózisba átmenő, magas családi schizophrén terheltséggel rendelkező, egy organikus dementiába torkolló és egy teljes remisszióval járó alcsoport. A két utóbbi csoportban a családi schizophrénia gyakoriság nem tér el lényegesen az átlagnépességben talált értékektől. A családban előforduló alkoholizmus gyakoriságra vonatkozó adatok megegyeznek a krónikus alkoholizmus és delirium tremens miatt kezeltek családjában észleltekkel. A megnövekedett öngyilkossági gyakoriság pedig az alkoholistákban becsült értékekhez áll közel.
Ideggyógyászati Szemle
1985. FEBRUÁR 01.
Klinikai tapasztalataink szelektiv dopamin antagonista (Tiapride) gyógyszerrel
A szerzők 33 beteg Triapride kezeléséről számolnak be. Észlelésük szerint a készítmény analgetikus effektusa nem volt jelentős: a predeliriumokban, illetve deliriumokban a szedatív hatás szintén kevésbé volt meggyőző, bár ebben egyéb tényezőknek, így az alacsony esetszámnak és dózisnak is szerepe lehet. Igen eredményesnek - és más készítményekhez viszonyítva jóval előnyösebbnek - találták a Tiapride-ot, mint új típusú, szelektív D2 receptor antagonistát az extrapiramidális hyperkinesisekben, elsősorban a neuroleptikus kezelés mellett létrejövő tardiv dyskinesia terápiájában, valamint Gilles de la Tourette szindrómában.
Ideggyógyászati Szemle
1983. NOVEMBER 01.
Hypoglykaemia-hajlam heveny alkohol elvonási tünetcsoportban
A szerzők 30 delirium tremensben szenvedő betegen végeztek szénhidrát és zsíranyagcsere vizsgálatokat. A heveny tünetek alatt 40%-ban találtak hypoglykaemiát. Különösen a szomatikusan leromlott betegeken kell számolni vele. A heveny tünetek alatt tanácsos a vércukor értékek ellenőrzése és a hypoglykaemiás betegeknek glukóz adása a vércukor érték rendeződéséig.
Ideggyógyászati Szemle
1982. JÚNIUS 01.
A neuroleptikumok helye a heveny alkoholos kórképek ellátásában
A szerző egy nagy potenciálú neuroleptikummal, a brómperidollal kísérelte meg 10 predelirium és 1 alkohol-hallucinózis kezelését. Eredményei alapján a predelirium vegetatív faktor a még nagy dózisú neuroleptikus kezelés esetén is szükségessé teszi a klórmetiazol (vagy benzodiazepin) kezelést, míg a pszichózis faktor a neuroleptikus kezelés indikációját jelenti. A neuroleptikumok helyét a predelirium (és a delirium tremens) kombinált kezelésében látja, alkoholhallucinózisban monoterápiaként is szóba jön. További vizsgálatokat igényel az a megfigyelés, mely szerint a klórmetiazol és a brómperidol között szinergiás hatás észlelhető.
Ideggyógyászati Szemle
1982. FEBRUÁR 01.
Az EEG vizsgálat értéke a cerebrovaszkuláris eredetű deliriumok elemzésében
A szerzők 37 cerebrovaszkuláris delirium miatt férfi pszichiátriai osztályon kezelt, neuropathológiailag feldolgozott esetben az EEG vizsgálat tapasztalatait összegezik. Megállapítják, hogy a heveny agyinfarktusok gyakori tünete a delirium (32,5%); az infarktus lokalizációja és lateralizációja változatos lehet; a delirium kialakításában cerebrális és extracerebrális tényezők változó arányban vesznek részt. Három fő neuropatológiai csoportot különítenek el: a Willis-kör súlyos arterioszklerózisán alapulóan kialakult nagy, féltekei, főleg végellátási-, ill. határterületi nekrózisok (I. csoport); vertebrobasilaris területi infarktusok (II. csoport) és diffúz anoxiás - vasalis károsodások (III. csoport). Az EEG vizsgálat minden esetben kóros leletet mutatott, gócjel 17 esetben volt, mesodiencephalis működészavar jelei 13-ban. Ha egymással egyező klinikai és EEG góc van, nagy a valószínűsége, hogy morfológiai károsodás is van (76,5%); az EEG a lágyulást „előrejelezheti"; egyéb kóroki tényezőktől az elkülönítést megkönnyítheti; a multi-infarktus demenciák felismerését megkönnyítheti. Az agyi keringészavarok tünetei csak a morfológiai károsodásból sokszor nem vezethetők le.
Ideggyógyászati Szemle
1978. SZEPTEMBER 01.
A delirium tremens morbiditásának és mortalitásának alakulása a terápia függvényében
A DT-ben elhalt betegek agyödémás szekciós leleteiből kiindulva a szerző a dehidráló kezelés szükségességét hangsúlyozza. Az egyenletes dehidráló effektus elérésére a per os glicerin (1 g/tskg/4h) adása bizonyult legalkalmasabbnak. Ezen terápia bevezetése után az addigi 14%-os mortalitás 2%-ra csökkent. A glicerin jó hatását a szerző nemcsak a dehidráló effektusban látja, hanem felveti, hogy a glicerin mint alkoholvázú magasenergiájú vegyület szerepet játszhat a DT-s betegek akut sejt-anyagcserezavarának kompenzációjában.
Ideggyógyászati Szemle
1972. JÚNIUS 01.
A delirium tremens Andaxin-therapiájáról
Szerzők rámutatnak a delirium tremens-esetek számának állandó növekedésére. Érintve a pathogenesis kérdését, röviden összegezik az eddigi, többnyire jelentős mortalitással járó therapiákat. Irodalmi adatokkal összevetve beszámolnak az Andaxinnal kezelt beteganyagukról. 134 delirium tremens esetükben a mortalitás minimálisra (3%) csökkent. Utalnak az Andaxin hatás-mechanismusára is, majd megállapítják, hogy a fenti kórképek kezelésére kiválóan alkalmazható.
1.
2.
3.
4.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.