Részletes keresés

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Befolyásolja a szervek méretét a p53 fehérje

Gyümölcslegyekkel végzett kísérleteikkel bebizonyították a barcelonai Biomedicina Kutatási Intézet kutatói, hogy a szervek méretének meghatározásában alapvető szerepe van a p53-nak.

HUN

Lege Artis Medicinae

2010. AUGUSZTUS 20.

Végtelen történet?

BÁNFALVI Attila

Hosszú ideje folyik a vita arról, hogy a különféle alternatív gyógyítóeljárások hatásosak-e, és hogy szabad-e ezeknek teret engedni a hivatalos biomedicina mellett.

HUN 2010;20(08)

Lege Artis Medicinae

2005. OKTÓBER 20.

A medicina lehetőségeinek bővülése biotechnológiai módszerek alkalmazásával

KOSZTOLÁNYI György

Az elmúlt évtizedek folyamatos biotechnológiai fejlődése a XXI. század kezdetére ugrásszerű változáshoz vezetett a biomedicinában. Az emberi genom bázissorrendjének feltárása növekvő érdeklődést keltett a genetika iránt, noha változatlanul zavar tapasztalható a genetika hatásának megítélésében az orvosi gyakorlatban.

HUN 2005;15(10)

Lege Artis Medicinae

2004. NOVEMBER 21.

„… vétkesek közt cinkos, aki néma” A kutatási és publikációs vétségek következményei

VARRÓ Vince

Az etika és kriminalitás kérdése a medicinában s ezen belül az orvostudományban, a biomedicinában több síkon jelentkezik. A társadalmat értelemszerűen leginkább a beteg és az orvos, a beteg és az intézmény között fennálló kapcsolat erkölcsi és jogi aspektusai foglalkoztatják. A rendszerváltás óta, a politikai és gazdasági környezet megváltozása nyomán sok lappangó kérdés került a felszínre, és ez megválaszolásuk igényét is felvetette.

HUN 2004;14(11)

Lege Artis Medicinae

2002. JÚLIUS 20.

Funkcionális genomika

FALUS ANDRÁS, SZALAI Csaba, TÓTH Sára

A közlemény a genomikakorszak alapvető elemeit, az emberi genomprogramot, a géncsiptechnika lényegét és a bioinformatikai adatfeldolgozás főbb elveit tekinti át. Példákat mutat be az onkológia, infektológia és allergológia területéről.

HUN 2002;12(06-07)

Lege Artis Medicinae

1994. NOVEMBER 30.

Az in situ hibridizáció alkalmazása az alapkutatásban és a gyakorlati orvostudományban

MIHÁLY András

Az in situ hibridizáció során hisztokémiai vagy autoradiográfiás módszerekkel specifikus nukleinsav-szekvenciákat próbálunk ki mutatni sejtekben, szövetekben vagy kromo szómákban. A módszer alapja az, hogy mesterséges úton előállított DNS- vagy RNS-szekvenciákat izotóppal, enzimekkel, biotinnal vagy digoxigeninnel jelölünk. A jelölt, egy szálú nukleinsavpróbák specifikusan kapcsolódnak a sejtmag vagy a citoplazma nuklein savjaihoz, s ez a jelenség (a „hibridizáció”) jól felhasználható a génexpresszió tanulmányozásában. A módszer segítségével vírusfertőzés szöveti diagnózisára, specifikus tumorok felismerésére és öröklődő betegségek citológiai diagnózisára is lehetőség nyílik. A nukleinsavpróbák specifikussága miatt az in situ hibridizáció a molekuláris patológia igen fontos módszerévé lépett elő. Az alábbi összefoglaló a módszer elméleti alapjairól, valamint biomedicinális alkalmazásainak lehetőségeiről nyújt rövid áttekintést.

HUN 1994;4(11)