Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 44

Lege Artis Medicinae

2019. OKTÓBER 20.

A perifériás érbetegség gyógyszeres kezelése

BENCZÚR Béla

Magyarországon végzik az Európai Unió országai közül a legtöbb alsóvégtag-amputációt perifériás verőérbetegség miatt. Igen fontos ezért, hogy a betegséggel kapcsolatos korszerű ismeretek minél szélesebb körben ismertek legyenek. A LAM szerkesztőségéhez egymástól függetlenül egyszerre három szerző is kéziratot nyújtott be a perifériás verőérbetegségről. A kór diagnosztizálásáról előző számunkban olvashattak az érdeklődők, a mostaniban a gyógyszeres kezelés kerül a fókuszba, a következőben pedig az alsó végtagi revascularisatio új lehetőségei. Fontos megjegyeznünk, hogy a közlemények különböző szerzők, szerzőcsoportok művei, ezért elkerülhetetlen az esetleges átfedés, de a véleménykülönbség is, amelyeket nem kívántunk a szerkesztés során befolyásolni. A szerkesztőség

Nővér

2018. DECEMBER 30.

Pulzushullám terjedési sebesség mérése egyetemisták körében

KALMÁR Ágota, PÓSA Gabriella, FINTA Regina, NAGY Edit, SZILÁGYI Levente

A vizsgálat célja: Kutatásunk célja, hogy kimutassuk a rendszeres testedzés artériákra gyakorolt kedvező hatását.

Klinikum

2018. OKTÓBER 26.

Az artériás merevség és az időskori dementia

A dementia még idős korban is módosítható kockázati tényezőjét azonosította egy 15 éves utánkövetést alkalmazó vizsgálat. A Pittsburghi Egészségtudományi Egyetem kutatói megállapították: az artériás merevség mérése még az agyi betegségre utaló minor jelek mérésénél is nagyobb eséllyel képes megjósolni, kinél valószínű dementia kialakulása. Mivel az artériás merevség csökkenthető antihipertenzív medikációval és életmódváltoztatás, pl. a fizikai aktivitás növelése révén is, az eredmény arra utal, hogy a veszélyeztetett betegek körében megelőzhető vagy késleltethető lehet a dementia kialakulása.

Hypertonia és Nephrologia

2018. FEBRUÁR 20.

A CAVI (cardio-ankle vascular index) mint vérnyomástól független vascularis paraméter

BENCZÚR Béla

Az artériák falának rugalmatlanná válása, az artériás „stiffening” a fokozott cardiovascularis kockázat előrejelzője és a későbbi vascularis események elfogadott köztes (surrogate) markere. Az életkor a stiffness egyik legfőbb meghatározója, függetlenül a vérnyomástól és egyéb kockázati tényezőktől. Több metaanalízis igazolta, hogy a pulzushullám-terjedési sebesség (PWV), mint az artériás stiffness legfőbb paramétere, erős és független prediktora a cardiovascularis eseményeknek és az összmortalitásnak.

Hypertonia és Nephrologia

2017. MÁJUS 20.

Az ujjpletizmográffal meghatározott stiffnessindex prognosztikai szerepe polycystás vesebetegség esetén

SÁGI Balázs, KÉSŐI Bence, KÉSŐI István, VAS Tibor, CSIKY Botond, NAGY Judit, KOVÁCS Tibor

Bevezetés: Korábbi vizsgálatok alapján ismert, hogy krónikus veseelégtelenségben a cardiovascularis mortalitás és morbiditás sokszorosan felülmúlja az átlagpopulációét. Krónikus vesebetegségben az artériás érfalmerevség cardiovascularis kimenetelre vonatkozó prognosztikai jelentőségét epidemiológiai hosszmetszeti vizsgálatokban először végstádiumú vesebetegekben igazolták. Vizsgálatunk célja az artériás érfalmerevség prognosztikai jelentőségének felmérése volt polycystás vesebetegségben. Módszerek: Ötvenöt polycystás vesebeteget (PKD) vizsgáltunk és követtünk klinikánkon. A stiffnessindexet (SIDVP) digitális pulzusvolumen (DVP) módszerével a Pulse Trace System segítségével határoztuk meg. A vesefunkció (GFR) becslésére (eGFR, ml/min/1,73 m2) az MDRD formulát használtuk. A betegeket rendszeresen észleltük ambulanciánkon, 3-6 havonta történtek az ellenőrző vizsgálatok, ahol felmértük a betegek vesefunkcióját és összegyűjtöttük a betegek cardiovascularis eseményeit is. Cardiovascularis végpontnak a myocardialis infarktus, stroke, cardialis revascularisatio és a szív eredetű halálozás előfordulását, renalis végpontnak a végstádiumú veseelégtelenség elérését (eGFR <15 ml/min/1,73 m2) vagy a vesepótló kezelés elkezdését tekintettük. Primer, kombinált végpontként definiáltuk, ha bármely cardialis vagy renalis esemény együttesen fordul elő. Eredmények: A vizsgálatunkba bevont 55 beteg közül 21 férfi volt, a betegek átlag - életkora 45±12 év volt. A követési idő átlagosan 63±32 hónap volt. Az SIDVP átlagos értéke 11,11±2,22 m/s-nak adódott. Ha a 11 m/s-os SIDVP-érték alapján választottuk ketté a betegcsoportot és analizáltuk a kimenetelt, akkor a fokozott érfalmerevséggel bíró csoport (SI >11 m/s) esetében a kombinált végpont (cardiovascularis és renalis) bekövetkezésének valószínűsége szignifikánsan nagyobb volt, mint a rugalmasabb érfalú csoportban (χ2: 4,571; p=0,033). A végpontokat külön vizsgálva (cardiovascularis, illetve renalis) csak a vesevégpont bizonyult szignifikánsnak (χ2: 5,591; p=0,018). ROC-analízis alapján a 10,66 m/s-os SIDVP az a határérték, amely a lehető legjobban elkülöníti a két csoportot a kombinált kimenetelre vonatkozóan. Cox-féle regressziós modellben vizsgálva az SIDVP minden egyes 1 m/s-os emelkedése az összesített végpont bekövetkezésének valószínűségét 18,7%-kal növelte. Esélyhányados (odds ratio, OR): 1,187 (CI: 1,001-1,408); p=0,048. Konklúzió: Polycystás vesebetegségben a fokozott artériás stiffness előre jelezheti a végstádiumú veseelégtelenség bekövetkeztét. A Pulse Trace rendszerrel végzett digitális pulzusvolumen-meghatározás alkalmas lehet idült vesebetegségben a renalis és cardiovascularis prognózis megítélésére.

Hypertonia és Nephrologia

2017. FEBRUÁR 10.

A kiindulási vérnyomás, illetve a vérnyomás változásának hatása az artériás stiffness progressziójára

BENCZÚR Béla

Az artériák falának rugalmatlanná válása - mely a felnőttkor korai évtizedeiben már megkezdődik és az egészséges öregedés részeként egyre fokozódik - az egyik legkorábbi jele az artériafal funkcionális és morfológiai változásainak. Vizsgálata az elmúlt 1-2 évtizedben került a szív-érrendszeri prevencióval foglalkozó szakemberek érdeklődésének középpontjába, miután kiderült, hogy az artériás stiffness erős és független prediktora a cardiovascularis morbiditásnak és mortalitásnak, emiatt indokolt a vizsgálata a kockázatbecslésben, hiszen a hagyományos rizikófaktorokon túl többletinformációkat tartalmaz a későbbi események előrejelzésében, segíti a kockázat pontosítását, a tünetmentes egyének rizikójának reklasszifikálását.

Klinikum

2016. OKTÓBER 11.

A biológiai terápia 15 éve - A Figyelő 2015;2

HOLLÓ Péter

Mintegy 15 évvel ezelőtt új fejezet kezdődött a gyógyszergyártásban: megjelentek az első olyan szerek, melyekkel egy adott betegség patomechanizmusába célzottan tudunk a kulcsfontosságú molekulák gátlása révén beavatkozni. Legfőbb jellemzőjük, hogy biotechnológiai úton előállított, fehérjetermészetű molekulák, a gátolni tervezett molekulák vagy receptoraik antitestjei.

Klinikum

2016. OKTÓBER 11.

Reumatológiai gyulladásos betegségek és cardiovascularis rizikó a reumatológus szemszögéből - A Figyelő 2016;1

SZEKANECZ Zoltán

A gyulladásos reumatológiai kórképek (arthritisek és autoimmun betegségek) nagy részében akcelerált atherosclerosis és következményesen megnövekedett cardiovascularis (CV) morbiditás és mortalitás észlelhető. Ennek háttere leginkább rheumatoid arthritisben (RA) ismert (ezért a továbbiakban döntően erre fókuszálunk), de jellemző a spondylarthritisekre, köszvényre, juvenilis arthritisre, SLE-re, sclerodermára, myositisre is.

Hypertonia és Nephrologia

2015. NOVEMBER 05.

Hypertonia és krónikus vesebetegség: az átlagvérnyomás, a pulzusnyomás és az artériás stiffness szerepe

BENCZÚR Béla

Akrónikus vesebetegek hypertoniáját maga a vérnyomás értéke, valamint a vesebetegség (CKD) progressziója határozza meg. Jelenleg a vérnyomáscsökkentő terápia hatékonyságát kizárólag a szisztolés és diasztolés vérnyomás (SBP és DBP), valamint az artériás kö - zépnyomás mért értékei alapján szokás megítélni. Ugyan - akkor a vérnyomásgörbe számos egyéb paraméterrel is rendelkezik, amelyeknek a szerepe a közelmúltban tisztázódott: a pulzusnyomásnak (PP), az artériás stiffnessnek, a pulzushullám-terjedési sebességnek (PWV) és a hullámvisszaverődésnek sajátos szerepe lehet a hypertonia és a CKD progressziójában, emiatt a terápia potenciális célpontjai lehetnek.