Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1994. ÁPRILIS 27.

Methylprednisolon bolusterápia szisztémás lupus erythematosusban

GERGELY Péter

A retrospektív tanulmány célja a methylprednisolon bolusterápia hatásának és mellékhatásainak vizsgálata volt. Harmincöt szisztémás lupus erythematosusban szenvedő beteget részesítettünk methylprednisolon boluste rápiában (lupus nephritis, súlyos haemolysis, antifoszfolipid szindróma következtében ki alakult agyi vasculitis, artériás occlusio és thrombocytopenia miatt), melyet fenntartó kortikoszteroid (és cyclophosphamid) kezeléssel folytattunk. 34 beteg került remisszióba átlagosan 4,7 hét után, a remisszió átlagos tartama > 2,7 év volt. Hat betegben exacerbáció következett be 1–2,5 év után. 28 beteg jelenleg is remisszióban van. A boluskezelés alatt mellékhatást nem tapasztaltunk. A methylprednisolon bolus terápia hatásos és biztonságos mind lupus nephritisben, mind súlyos központi idegrend szeri manifesztáció esetén. A megfelelően megválasztott fenntartó kezelés is lényeges.

HUN 1994;4(04)

Lege Artis Medicinae

1994. ÁPRILIS 27.

Első tapasztalatok a rectumtumorok színes doppler ultrahangvizsgálatával

JAKAB Zsuzsa, LESTÁR Béla, RITTER László, DULISKOVICH Tibor, ARCHIE A Alexander

A szerzők egy év alatt szerzett hazai tapasztalataikat foglalják össze a rectumtumorok színes Doppler-vizsgálatával kapcsolatosan. 160 transrectalis ultrahangvizsgálatot végeztek. Ebből az anyagból 30 rectumtumoros beteg gray-scale, pulzus-Doppler és színes Doppler-vizsgálati adatait dolgozták fel. Mind a tumor, mind az ép rectumfal érszerkezetét tanulmányozták. Összehasonlították a tumorokból és az ép falból nyert áramlási görbéket, valamint a pulzatilitási indexeket. A tumorok mindegyike hypervascularisalt szerkezetet mutatott az ép bélfalhoz képest. A tumorerekben magas diasztolés komponensű áramlási görbéket figyeltek meg alacsony pulzatilitási indexekkel, az átlag 1,206+0,394 (SD) volt (p<0,001). Az ép, submucosalis artériás plexusokban az áramlási görbe diasztolés komponense hiányzott vagy minimális volt, az átlagos pulzatili tási indexet 3,168+1,151 (SD)-nek találták. A tumorokon belül eltérő keringési jelek detektálhatók a normális fali keringéshez viszonyítva. A tumorvascularisatio vizsgálatának különös jelentősége lehet a tumorszövet és a peritumoralis oedema elkülönítésében, ami a sebészi rezekció tervezése szempontjából fontos.

HUN 1994;4(04)

Lege Artis Medicinae

1993. DECEMBER 29.

A protein S-hiány szerepe a fiatalkori thrombosisok kialakulásában

MOHAMED A. Lateiwish, RÓNA-TAS Ágnes, VAJDA Zoltán, SAS Géza, BLASKÓ György, HORVÁTH Ferenc

Az alvadásgátló fehérjék örökletes hiánya vénás thrombosisra hajlamosít. Egyre több adat szól ma már amellett, hogy az örökletes szöveti inhibitorhiány szerepet játszik az artériás thrombosis kialakulásában is. A szerzők az elmúlt 2 év során 130 thrombophiliás beteget vizsgáltak. A szokásos kémiai és hematológiai alapvizsgálatokon kívül a protein C és protein S aktivitásának és antigénkoncentrációjának meghatározása, az euglobulinlízis-idő meghatározása, a szöveti plazminogén aktivátor és plazminogén aktivátor inhibitor mérése történt. Családvizsgálatot is végeztek. A 130 beteg közül 13-nál bizonyítottak részletes protein S hiányt (az antigén koncentráció 30–70 (átlag 50%) között volt). A 13 betegből 4 esetben artériás, 7 esetben vénás, 2 esetben pedig artériás és vénás thrombosis következett be. Fiatalkori thrombosisok esetén akár artériás, akár vénás elzáródásról van szó, mindig ajánlatos az okot keresni, hiszen az alvadásgátló kezelés bevezetésével és a családtagok vizsgálata révén a további thrombosisok kialakulását megelőzhetjük.

HUN 1993;3(12)

Lege Artis Medicinae

1993. AUGUSZTUS 31.

Aspirin és a thrombocyta glikoprotein IIb/IIIa-receptort bénító antitest antitrombotikus hatása

KISS Róbert Gábor, JEAN-MARIE Stassen, TANIA Roskams, DÉSIRÉ Collen

A szerzők heparin (kontrollcsoport, 100 E/kg iv. bolus és 50 E/kg/óra infúzió), heparin és acetil-szalicilsav (ASA csoport, 10 mg/kg iv. bolus), valamint heparin és thrombocyta glikoprotein Ilb/ Illa-receptor (GPIIb/Illa)-ellenes murin, inkomplett monoklonális antitest (7E3-F/ab'/2 csoport, 0,8 mg/ kg iv. bolus) antitrombotikus hatását hasonlították össze in vivo. MÓDSZER – Kutyákon 3 cm-es carotis artériasza kaszt kifordítva implantáltak a femoralis artéria helyére és az áramlást 35%-ra csökkentették. Az eset szám 31 volt: n = 11 a kontroll; n = 10 az ASA és a 7E3-F(ab')2 csoportban. A thrombocytaaggregatio 63 + 8%-ról 16 + 10%-ra (p < 0,001) csökkent az ASA, és 57 + 5%-ról 0%-ra (p < 0,001) a 7E3 F(ab')2 csoportban. A vérzési idő 1,4 +0,2 percről 2,9 + 0,4 percre nőtt az ASA - (p < 0,05) és 1,4 – 0,2 percről 51 + 12,6 percre a 7E3-F(ab')2 – csoportban (p < 0,001). A kontrollcsoportban 6 esetben tartós elzáródás, 5 esetben ciklikus áramlás redukció, az ASA csoportban 5 esetben tartós elzáródás, 4 esetben ciklikus áramlásredukció jelent meg, 1 esetben az ér nyitva maradt (p = 0,69, összehasonlítva az ASA- és a kontrollcsoport adatait). A 7E3-F(ab')2 csoportban minden esetben fennmaradt az áramlás (p = 0,001 a kontroll- és az ASA-Csoporthoz képest). Szerzők eredményeikből arra következtetnek, hogy a thrombocytaaggregatio által előidézett artériás elzáródás megelőzésére az általuk vizsgált - emberben is hatásos - GPllb/Illa-receptor ellenes monoklonális antitest szignifikánsan alkalmasabb, mint az aspirin.

HUN 1993;3(08)

Lege Artis Medicinae

1992. MÁRCIUS 31.

Thoracalis sympathectomia laparoscopos eszközök felhasználásával

ANTAL András, KISS Tibor, BÁTFAI László, GULÁCSY Imre, FAZEKAS Zoltán

A thoracalis sympathectomia kedvező hatású a felső végtagok perifériás occlusiv arteriás T 1 vérkeringés zavarai (Buerger-kór, Raynaud-kór), valamint a palmaris és axillaris hyper hidrosis kezelésében (1–3). Hazánkban 1987-ben Sebestyén és munkatársai ismertették (4). Klinikánkon 1990. óta végzünk laparoscopos műtéteket, 1991-ben a laparoscopos eszközök felhasználásával thoracalis sympathectomiákat végeztünk.

HUN 1992;2(03)

Ideggyógyászati Szemle

1990. DECEMBER 01.

Az agyi érbetegségek korszerű szemlélete

DR LEEL-ŐSSY Lóránt

Sántha Kálmán professzorra való emlékezés és tisztelgés után az agyi érbetegségek epidemiológiáját közelíti meg a szerző a közel 100 OOO lakosú terület kórházi agyi érbeteg morbiditásának és mortalitásának az ismertetésével, 1986. és 1987. évekből. Ez a felmérés évi 404 heveny agyi ictusos beteg felvételét állapítja meg 100 OOO lakosra, azzal a megjegyzéssel, hogy nálunk növekvőben van az agyi érbetegek száma. Részletezi az agyi érbetegek korszerű kivizsgálásának menetét, de kihangsúlyozza a lelkiismeretes klinikai vizsgálat fontosságát is. Az utóbbi tíz évben végzett kutatásokról számol be, amelyek valamiképpen kapcsolódnak az agyi érbetegségek pathológiájához. Ilyenek az intracranialis artériás dissectiók, az artériás atheromás plaque-ok bevérzései és az agyvérzések szövettanának az MR- és CT-módszerrel végzett összehasanliltó vizsgálatai. Lényeges, megállapítás, hogy a vasa vasorumok nem tűnnek el a basalis nagy artériák falából és forrásai lehetnek a dissectiós vérzéseknek. Az aneurysmás érfalelváltozások arra utalnak, hogy az aneurysmás betegek nagy részénél kiterjedt kóros érfalelváltozások vannak. Az angiomáknál gyakori epilepsziás rohamokat nemcsak a shunt-ös funkcionális keringési zavar, hanem súlyos, szövettani elváltozások is magyarázzák. A hazánkban alig vizsigált vascularis myelopathiák különböző formáinak rövid összefoglalása után, nagyszámú agy vizsgálata során a corpus amylaceumok gyakori és kóros megjelenése az agyi gátrendszerek zavarán és az astrocyták degenerációs elváltozásán kívül biokémiai tényezőkkel is magyarázható. Végül az ischaemiás „penumbra" különböző formáival, eloszlásávail foglalkozik és az ischaemiás ödémával való kapcsolatát hangsúlyozza ki, ami a klinikai gyakorlatban a terápia szempontjából igen lényeges.

HUN 1990;43(12)

Ideggyógyászati Szemle

1986. SZEPTEMBER 01.

A makroszkópos kvantitatív autoradiográfia (QAR) I.

DR MOLNÁR Péter, DR DENNIS Groothuis, DR RONALD Blasberg, DR CLIFFORD Patlak, DR JOSEPH Fenstermacher

A szerzők ismertetik a Stewart és Fick elv felhasználásán alapuló, Kety és Schmidt által kidolgozott régionális szöveti vérátáramlás-mérés módszerének elméletét. Áttekintik annak bizonyítását, hogy 14C-iodoantipyrin (IAP) alkalmazásával a szöveti izotóp koncentráció és a kísérlet ideje alatt mérhető artériás izotóp koncentráció-változás ismeretében a lokális vérátáramlás (F) számítható. Irodalmi adatok és saját tapasztalatok alapján áttekintik a szöveti izotóp koncentráció mérését szolgáló ún. makroszkópos autoradiográfia (QAR) elméletét és az alkalmazott kísérleti módszert, amely F mérésére-számítására szolgál. Röviden bemutatják azokat az eljárásokat, amelyek az autoradiogramok mennyiségi értékelésére elterjedtek. A módszer ismertetésével arra kívánják a figyelmet felhívni, hogy a QAR kifejlesztése elengedhetetlen feltétele volt a humán vizsgáló módszerek tökéletesítésének, a pozitron emissziós tomográfia megjelenésének.

HUN 1986;39(09)

Ideggyógyászati Szemle

1971. AUGUSZTUS 01.

„Subclavian steal” anterograd vertebralis áramlással

DR. FRÁTER Loránd, DR. PEPÓ János, DR. BERTA Mihály

Hazai, válogatás nélküli nagy beteganyagot vizsgálva 5%-ban találtak carotis keringési zavart [4]. A cerebralis artériás insufficientia az esetek több mint 10%-ában centrifugális jellegű, vagyis az agy felé áramló vér eltérülésének következménye [8]. A subclavian steal syndromát az a. subclavia I. szakaszának elzáródása jellemzi, melyhez a distalisabb érterületek csökkent nyomása miatt a belőle eredő a. vertebralisban a véráram megfordulása csatlakozik.

HUN 1971;24(08)

Ideggyógyászati Szemle

1968. AUGUSZTUS 01.

Halidor és Papaverin hatása az agyi elektromos tevékenységre és a keringésre, külön-külön alkalmazva az artéria carotis communisba és vertebralisba

TÓTH Szabolcs, OROSZ Éva, JUHÁSZ János

A szerzők összehasonlító vizsgálatokban tanulmányozták a Halidor és Papa verin cerebralis elektromos aktivitást befolyásoló hatását 2,5—3 kg-os macskákon.A gyógyszereket közvetlenül az agyi artériás keringésbe vitték be az artéria carotis communison és az artéria vertebralison keresztül. Kifejezett antagonizmust észleltek a Halidor és a Papaverin között. A Halidor az alkalmazott adagokban (0,006, 0,013, 0,025) az EEG. activitásra kifejezetten élénkítően hatott. Megnövekedtek az amplitúdók, szaporodtak a gyors hullámok és kifejezetten izgalmi (tüske) potentiálok jelentek meg. Ez a hatás még 30—40 perc után is tartott. Halidornál legfeljebb csak kezdetben volt kis fokú hullámdepressio és lassulás. Ezzel szemben a Papaverin az alkalmazott adagokban (0,0025, 0,005, 0,01) a cerebralis aktivitást kifejezetten deprimálta, lassította, és a gyors hullámok csaknem teljesen eltűntek. Ezek a hatások legkifejezettebben a carotison át történt alkalmazásnál voltak megfigyelhetőek. Az antagonizmus abban is kifejezésre jutott, hogy az előzetesen adott Halidor izgalmi hatását a Papaverin megszüntette. A gyógyszerek vérnyomásra, EKG-ra és légzésre gyakorolt hatásában eredményeink az irodalommal egyeznek. Megjegyzésre méltó, hogy a vérnyomás mindig a carotison át történt alkalmazásnál esett a legkifejezettebben.

HUN 1968;21(08)

Ideggyógyászati Szemle

1967. JÚLIUS 01.

Az angiographiás diagnosis problémái a retrograd vertebralis keringéssel kapcsolatban

DEÁK Gy., GORÁCZ I., JUHÁSZ J., PÁSZTOR E.

Intézetünkben az utóbbi időben az artéria brachialis percutan punctiójával és nagy nyomású fecskendő alkalmazásával végezzük a vertebralis arteriographiákat is. 130 vizsgálatunk közül csak egy esetben kaptunk ellenoldali artéria vertebralis retrograd telődést, mely valóban s.s.s.-nek bizonyult. Ezen módszerrel a fent említett mechanikus tényezők elkerülhetők, mert a Gidlund féle automatikus fecskendő, mely 4—5 atm. nyomással adja be a contrast anyagot, azt nem közvetlenül az artéria vertebralisba juttatja, hanem annak túlnyomó többségét az aorta ívébe adja s így főleg a következő artériás pulsatio viszi fel az agyi erek felé a contrast-anyaggal kevert vért normális nyomással. Kétoldali artéria vertebralis telődés esetén azonban előfordulhat, hogy a punctióval ellentétes artéria vertebralis telődés anterograd, vagy retrograd volta biztosan nem állapítható meg. Ezen esetekben, mint Curry és Howland (3) is ajánlja, kétoldali brachialis arteriographia elvégzése indokolt.

HUN 1967;20(07)