Részletes keresés

Hypertonia és Nephrologia

2023. SZEPTEMBER 13.

Sztatinkezelés vesebetegekben: mit, mennyit, mikor?

SCHNEIDER Károly

A koleszterinszint-emelkedés és a szív- és érrendszeri kockázat közti összefüggés jól ismert. A koleszterinszint-csökkenésben igazi áttörést a sztatinok alkalmazása jelentett. Számos vizsgálat igazolta a sztatinok lipidszint-, cardiovascularis kockázatot (CV) csökkentő, valamint érelmeszesedést lassító, plakkregressziót okozó hatását. A vesebetegek széles csoportjában is számos vizsgálat igazolja a sztatinok CV kockázatcsökkentésben játszott szerepét.

HUN 2023;27(04)

Lege Artis Medicinae

2023. JÚLIUS 31.

Híd a szakadék felett – A lipidcsökkentő kezelés ajánlásai és a valósága

REIBER István, MEZÔ Izabella

2023-ban evidenciaként kell elfogadunk azt, hogy az emelkedett LDL-C okozó rizikótényezője az atheroscleroticus érbetegségeknek és a következményként fellépő érkatasztrófáknak. Intenzív lipidterápiával, azaz intenzív dózisú és ezetimib kombinációjának alkalmazásával 50% feletti mértékben csökkenthető az LDL-C-szint, és így a kezeltek nagy részénél elérhetőek lennének a hazai és a nemzetközi ajánlásokban szereplő LDL-C-célértékek.

HUN 2023;33(6-7)

Lege Artis Medicinae

2023. JÚLIUS 31.

A közepes intenzitású statin + ezetimib kombináció összehasonlítása a nagy intenzitású statinnal a RACING vizsgálat diabeteses, érelmeszesedésben szenvedő betegeiben

VARJAS Norbert

A statinok a lipidcsökkentő terápia sarokkövét jelentik dokumentált atheroscleroticus cardiovascularis betegségben szenvedő személyeknél. Becslések alapján 2021-ben globálisan körülbelül 537 millió felnőtt szenved cukorbetegségben . Az egyidejűleg DM-ben és ASCVD-ben szenvedő betegekben a jövőbeni cardiovascularis események kockázata fokozott, ezért az LDL-koleszterin-szint intenzív csökkentésére van szükség.

HUN 2023;33(6-7)

Ideggyógyászati Szemle

1956. OKTÓBER 01.

Az idegi folyamatok dinamikája a mozgásfunkció helyreállásának időszakában

DR. PÁSZTOR Emil

A műtét előtti időszakban frontális és frontoparietalis localizációjú agydaganatos betegeink egyik csoportjában a tumor körüli zóna idegelemeinek fokozott ingerlékenységi állapota és az ingerlési folyamat pathológiás pangása állott fenn. A betegek egy másik csoportjában ugyanezen időszakban az alapvető idegfolyamatoknak a gátlás irányában történő eltolódása volt észlelhető. A korai műtét utáni időszakban betegeink mindkét csoportjánál a gátlási folyamatok túlsúlya és az ingerlési folyamatok gyengesége volt jellemző. A mozgásfunkció helyreállásának megfelelően a „motoros kéreg“ a gátlási túlsúly alól fokozatosan felszabadult. Az agykéreg funkcionális állapota így normalizálódott. Egyes betegeknél ismét előtérbe került a kéregsejtek fokozott ingerlékenységi állapota. Gyakran ez az állapot klinikailag epilepsiás rohamok megjelenésében is megnyilvánult. Mindezek alapján arra következtethetünk, hogy klinikailag közepes fokú bénulás esetében a „motoros kéreg“ funkcionális állapota különböző lehet, attól függően, hogy az ingerlési vagy a gátlási állapot van-e túlsúlyban. Eredményeink arra is utalnak, hogy egyes epilepsiás betegeknél a feltételes mozgásreakciók vizsgálata a klinikai tünetek vagy EEG hiányában is kimutathatja a kéregsejtek fokozott ingerlékenységi állapotát. Ilyen irányban azonban további vizsgálatok szükségesek.

HUN 1956;9(5)

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

Komplex hatásmechanizmusú gyógyszerjelölt molekula fejlesztése krónikus neuropathiás fájdalom kezelésére

HELYES Zsuzsanna, HORVÁTH Ádám István, SZENTES Nikolett, MÁTYUS Péter

A krónikus neuropathiás fájdalom oka gyakran traumás idegkárosodás, arthritis, osteoarthritis; kezelése a rendelkezésre álló eszközökkel nem megoldott, szükség van új hatásmechanizmusú fájdalomcsillapítók kifejlesztésére. Az SZV 1287 [3-(4,5-difenil-1,3-oxazol-2-il) propanal oxim] munkacsoportunk által szabadalmaztatott szemikarbazid-szenzitív amin-oxidáz- (SSAO) gátló, valamint tranziens receptor potenciál ankyrin 1 (TRPA1) és vanilloid 1 (TRPV1) kettős antagonista, amiből savi pH-n ciklooxigenáz-gátló oxaprozin keletkezik. Preklinikai hatástani vizsgálataink során neuropathiás mechanizmusú fájdalommodellekben vizsgáltuk az SZV 1287 hatásait a klinikai vizsgálatokra tervezett enteroszolvens kapszulával az intraperitonealis adással összehasonlítva.

HUN 2022;7(1)

Klinikai Onkológia

2022. ÁPRILIS 30.

A lokálisan előrehaladott NSCLC konszolidációs immunterápiája

BORONKAI Árpád

A lokoregionálisan előrehaladott, inoperábilis, III-as stádiumú nem kissejtes tüdőrákok (NSCLC) „standard of care” ellátása a konkurens radiokemoterápia. Bár a szekvenciális kezeléshez képest a konkurens kezelés közel 50% aránnyal növeli az ötéves túlélés esélyét (10,6% versus 15,1%), így is, sajnos, kedvezőtlen prognózisú folyamatként tekintünk a kórképre. Az új immunterápiás lehetőségek megjelenése az áttétes tüdőrák kezelésében komoly előrelépést hozott. Ezen eredmények alapján koraibb, még potenciálisan gyógyítható stádiumban vizsgálják az immunellenőrzőpont-gátlás hatékonyságát. A PACIFIC trial eredményei alapján ma már magas evidencia támasztja alá a konkurens kemoradioterápiát követő konszolidációs immunterápia túlélésre gyakorolt jelentős hatását. Számos jelenleg is futó klinikai vizsgálat teszteli az immunterápiák hatékonyságát ebben az indikációban.

HUN 2022;9(1)

Lege Artis Medicinae

2021. NOVEMBER 30.

Nagy és nagyon nagy kockázatú betegek dyslipidaemiájának kezelése – az EAS gyakorlati útmutatója

REINHARDT István

Az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) és az Európai Atherosclerosis Társaság (EAS) a dyslipidaemiák kezeléséről szóló, 2019-ben kiadott közös irányelve a kis sűrűségű lipoproteinhez kötött koleszterinre (LDL-C) vonatkozóan minden eddiginél határozottabban képviseli a „minél alacsonyabb, annál jobb” elvet. A nagyon nagy kockázatú betegekben az ezetimibbel és PCSK9-gátlókkal végzett legutóbbi klinikai vizsgálatok ezt a megközelítést egy­ér­tel­műen alátámasztották. Az eredmények szerint a cardiovascularis események kockázata az LDL-C-szint fokozatos csökkenésével egyre kisebb. Nem találtak olyan küszöbértéket, amely alatt ne járt volna klinikai előnnyel az LDL-C szérumkoncentrációjának további mérséklése. Az egybehangzó bizonyítékok szilárd alapot adtak ahhoz, hogy az irányelvben a korábbiaknál alacsonyabb LDL-C-célértékeket és legalább 50%-os csökkentést javasoljanak a nagy és a nagyon nagy kockázatú betegeknek.

HUN 2021;31(11)

Klinikum

2021. NOVEMBER 04.

Holisztikus betegségkockázat-becslés

Hosszú utat kell még megtennünk ahhoz, hogy a személyre szabott orvoslás ígérete valóra válhasson a rutin egészségügyi ellátásban. Két neves genetikus a Nature-ben ismerteti az individuális betegségkockázat pontos meghatározásához szükséges teendőket.

HUN

Idegtudományok

2021. OKTÓBER 25.

PFO-zárás kriptogén stroke-ban

Az ischaemiás stroke-ok 20-30%-a kriptogén, azaz az infarktus nem köthető definitív emboliaforráshoz, nagyér-atherosclerosishoz vagy kisérbetegséghez. A kriptogén stroke-ok egy részében nyitott foramen ovale (patent foramen ovale, PFO) van jelen, ami felveti annak lehetőségét, hogy az agyi infarktus egy PFO-n keresztüli paradox embolisatio következtében alakul ki. Ismert, hogy a PFO mechanikus zárása alkalmasan megválasztott betegcsoportban csökkenti az ismétlődő stroke kockázatát. Kasner és munkatársai a The New England Journal of Medicine-ben megjelent cikkükben a Gore REDUCE prospektív, randomizált, open-label vizsgálat 5 éves kimeneteli eredményeit közlik, melyben két PFO-záró eszközös eljárás hatékonyságát és biztonságosságát hasonlítják össze a kizárólagos konzervatív terápiával (thrombocytaaggregáció-gátlás, TAG).

HUN

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2021. SZEPTEMBER 15.

Központi idegrendszeri vasculitis gyanújával vizsgált betegek vizsgálati eredményeinek retrospektív feldolgozása (OMIII, 2016–2021)

SZIRMAI Danuta, FUTÓ Claudia, FRENDL Anita, KIS Balázs, KONDOR Máté, KOVÁCS Andrea, PAPP Anikó, POZSÁR Kinga, KAMONDI Anita

Bevezetés: A központi idegrendszeri (KIR) közép- és nagyérvasculitisek az intracranialis és nyaki artériák gyulladásával járó betegségek, melyek az érfal megvastagodása miatt az artériák szűkületét vagy elzáródását okozhatják. Ezen vasculitisek leggyakoribb tünete az agyi infarktus, az átmeneti agyi keringési zavar és a fejfájás. A primer KIR-vasculitis kizárólag az intracranialis ereket érinti, eredete ismeretlen. A szekunder KIR-vasculitisben az intracranialis erek gyulladása szisztémás kórkép (például SLE, HSV-fertőzés) részeként alakul ki. Célkitűzés: Az OMIII (korábban OKITI) Neurológiai Osztályán KIR-vasculitis iránydiagnózissal kezelt betegek vizsgálati eredményeinek feldolgozása a differenciáldiagnosztikai algoritmus pontosítása céljából. Módszerek: Az intézetünkben 2016. január és 2021. július között KIR-vasculitis gyanújával vizsgált 46 beteg vizsgálati eredményeinek statisztikai feldolgozása. Eredmények: Az akut stroke-ellátás során végzett CTA- és DSA-vizsgálat számos esetben felhívja a figyelmet KIR-i vasculitis lehetőségére. A pontos diagnózis felállításában segít a vasculitisprotokollal végzett koponya- MR- és MRA-vizsgálat. A megadott időszakban összesen 46 betegnél készült vasculitisprotokoll szerint MR- és MRA-vizsgálat. Az UH-val kimutatható halo-jel hasznos noninvazív kiegészítője a képalkotó vizsgálatoknak, ugyanakkor hiánya nem zárja ki a vasculitis lehetőségét. Pozitív halo-jel esetén végzett a. temporalis biopszia az esetek nagy részében alátámasztja a diagnózist. Hat betegnél (13%) láttunk egy vagy két oldali pozitív halo-jelet, ezek közül 3 betegnél lett pozitív a temporalis biopszia. Szérum- és liquorszerológiai vizsgálatok (szérum: HIV, HCV, HBV, VZV, HSV, Treponema pallidum, Borellia burgdorferi, liquor: HSV, VZV, Borellia) szükségesek a szekunder vasculitis kizárásához. A radiológiai vizsgálatok, a rutin labor- és a szerológiai vizsgálatok eredménye alapján 17 betegnél (37%) igazoltunk KIR-vasculitist; minden diagnosztizált beteg szteroid- vagy speciális immunterápiában (rituximab, MTX, cyclophosphamid) részesült. Összefoglalás: A központi idegrendszeri vasculitis lehetséges tünetei a stroke és a TIA-események. A betegség diagnosztizálása fontos, mert ezen betegek esetében a szekunder prevenciós módszerek (thrombocytaaggregáció- gátlás, antikoaguláció, lipidcsökkentés) nem elégségesek, a sikeres kezeléshez immunmoduláns terápia szükséges. A központi idegrendszeri vasculitisek diagnózisához körültekintő klinikai szemlélet szükséges, speciális eszközös vizsgálati módszerek és protokollok alkalmazásával.

HUN 2021;6(2)