Részletes keresés

Klinikai Onkológia

2023. DECEMBER 07.

Epehólyag- és epeúti daganatok kezelése

HARISI Revekka

Az epeeredetű daganatok (BTC-k: epehólyagrák, intrahepaticus és extrahepaticus epeúti daganat) olyan heterogén rosszindulatú daganatok, amelyek jelentősen eltérő epidemiológiai, klinikai és molekuláris jellemzőkkel rendelkeznek.

HUN 2023;10(4)

Lege Artis Medicinae

2024. FEBRUÁR 20.

Diabeteses nők cardiovascularis kockázata

ÁBEL Tatjána

A közlemény az 1-es típusú, a gestatiós, és a 2-es típusú diabeteses nők cardiovascularis kockázatát foglalja össze. A témában eddig megjelent vizsgálati eredmények számos cardiovascularis kockázati tényezőt igazoltak, amelyek a diabeteses nők és férfiak közti cardiovascularis kockázati különbséget okozhatják. Már a diabetes diagnózisának felállításakor figyelni kell e betegek kardioprotektív étrendjére.

HUN 2024;34(1-2)

Immunonkológia

2023. AUGUSZTUS 07.

EADO 2023

KUZMANOVSZKI Daniella

Az EADO (European Association of Dermato-Oncology – Európai Dermatoonkológiai Társaság) 19. kongresszusa 2023. április 20–22. között az olaszországi Rómában, az Örök Városban került megrendezésre. A személyes jelenléten túl a szervezők virtuálisan, online is hozzáférést biztosítottak a rendezvényhez.

HUN

Immunonkológia

2023. AUGUSZTUS 07.

Onkológiai kongresszusi naptár 2023. szeptember–december

HUN

Immunonkológia

2023. JÚNIUS 01.

Onkológiai kongresszusi naptár 2023. június–december

HUN

Lege Artis Medicinae

2023. ÁPRILIS 28.

Hepatocellularis carcinomás beteg sikeres májátültetése TACE- és sorafenibkezeléssel elért tumorméret-csökkentés után. Társszakmák sikeres együttműködése

ANDRÁS Csilla, ÁROKSZÁLLÁSI Anita, CSIKI Emese, MATOLAY Orsolya, ÁRKOSY Péter, JANCSIK Viktor, NEMES Balázs, TÓTH Judit, VARGA Enikô

Az eset példa arra, hogy inoperábilis hepatocellularis májrák (HCC) esetén lehetséges a tumor megkisebbítése és a májátültetés. Hangsúlyozzuk, hogy a HCC-ben szenvedő betegek ellátásában fontos a társszakmák együttműködése. Lényeges, hogy olyan intézetekbe irányítsák a beteget, ahol a potenciálisan szóba jövő kezelések teljes skálája elérhető, valamint az alap májbetegség követése, ellátása is megtörténik.

HUN 2023;33(4)

Klinikai Onkológia

2022. MÁJUS 30.

A célzott kezelések „célzott” mellékhatásai

TÍMÁR József, UHLYARIK Andrea

A célzott gyógyszerek nem elég célzottak, gyakran a normális gének termékeire is hatnak, vagy nem elég szelektívek a mutáns változatokra, így egyáltalán nem elhanyagolható és sajátos mellékhatásaik vannak, aminek patomechanizmusát érdemes ismerni, mert általa a mellékhatások megelőzése vagy „célzott” kezelése lehetséges. Miután a célzott kezelések molekuláris mechanizmusai igen eltérők, ezen mellékhatások spektruma is széles és nagyon eltérő a hagyományos kemoterápiás szerekhez hasonlítva. Az angiogenezisgátlók mellékhatásai a VEGF-mediált folyamatok zavarai (vérzés, sebgyógyulás, vérnyomás-szabályozás), a csontáttét kezelésében használt szerek csontregenerációs zavarokhoz vezetnek az osteoclastfunkció blokkolásával, a HER-2-gátlók szelektív szívizom-károsítók lehetnek, mert ez a receptor kulcsfontosságú az izomregenerációban. Mivel az EGFR a felszíni hám folyamatos megújulásának fő szabályozója, az anti-EGFR-szerek bőrmellékhatásai csaknem természetesek. A multikináz-inhibitorok két fontos célpontja a csontvelő (a KIT kulcsszerepe miatt), illetve a melanocita (hasonló okokból). Az új TRK-inhibitorok esetében idegrendszeri mellékhatások léptek fel, miután az idegsejtek fontos szabályozója az NTRK. A mutáns BRAF-inhibitorok, sajnos, csak szelektívek, és alkalmazásuk során másodlagos, elsősorban RAS-mutáns daganatok keletkezése várható a RAS-RAF-MEK jelpálya sajátos visszacsatolási reakciói eredményeként. A lipidkináz-jelpálya különböző inhibitorai (PI3K, AKT vagy mTOR) megint csak jellegzetes mellékhatásokkal járnak, mint a hyperglykaemia vagy a hyperlipidaemia. Végül az immunellenőrzőpont-gátlók a daganatellenes immunválasz felszabadítása mellett, eddig kontroll alatt levő autoimmun mechanizmusokat is aktiválnak, amelyek adott esetben súlyosak is lehetnek vagy eddig még nem ismert formában manifesztálódnak (hypophysitis).

HUN 2022;9(2)

Klinikai Onkológia

2020. FEBRUÁR 28.

A kezelések sorrendje áttétes colorectalis rákban

MODEST D. P., PANT S., SARTORE-BIANCHI A.

Az áttétes colorectalis rák (mCRC) a legtöbb esetben gyógyíthatatlan állapot, de a beteg élettartama a korszerű kemoterápiás és célzott gyógyszeres kezelésekkel meghosszabbítható. Ugyanakkor nem teljesen tisztázott, hogy ezeket a gyógyszereket a kezelés különböző vonalaiban milyen optimális sorrendben kellene használni. A tanulmányban számba veszik a jelenleg rendelkezésre álló kezeléseket és az optimális kezelési sorrendet az mCRC első, második és harmadik választású ellátása során, de érintik a kezelési sorrendet és a kezelések átértékelését befolyásoló biológiai aspektusokat is. A hatásos első vonalú kezelés kulcsszerepet játszik a betegség végső kimenetelének alakulásában, ezért a különböző klinikai faktorok és biológiai markerek – mint a RAS és a BRAF – ismeretében kell azt megválasztani. A második vonalban alkalmazandó kezelés az első vonalban adott szisztémás kezeléstől függ. A legtöbb betegnél antiangiogén kezelések (például bevacizumab, ramucirumab és afl ibercept) bevezetése is indokolt, míg az epidermalis növekedési faktor receptor (EGFR-) gátlás alkalmazása a második vonalban nem hosszabbítja meg az élettartamot. Harmadik vonalban nagyon fontos a molekuláris profil ismerete, a vad típusú RAS-t mutató daganatos betegeknél EGFR-gátlókat (cetuximab vagy panitumumab) tartalmazó regorafenib és trifl uridin/tipiracil kezelést alkalmaznak. A pembrolizumabbal vagy nivolumabbal ± ipilimumabbal végzett immunkezelést szükséges megfontolni a magas mikroszatellita-instabilitást mutató betegségben. A HER2/neu amplifikációt megcélzó kezelések sikeresek lehetnek az ilyen abnormitást mutató colorectalis tumoros esetekben. A kezelések sorrendjének eldöntését tovább bonyolítják a kezeléseknek a daganatos progresszió eltérő jellege miatt szükségessé vált megszakításai vagy beszűkítései. Jelenleg is vizsgálják mCRC-s betegeken a kezelések optimális sorrendjét és azok optimális ütemezését. A molekuláris profilok megismerésével új targeteket lehet kijelölni, ráadásul egyre jobban kezdjük megérteni a daganatoknak a gyógyszerhatások alatt bekövetkező folyamatait, amelyek végül befolyásolhatják a kezelési sorrendet is.

HUN 2020;7(1)

Immunonkológia

2016. AUGUSZTUS 01.

Metasztatikus melanoma kezelése nivolumabbal egy eset kapcsán

LENGYEL Zsuzsanna, GYULAI Rolland, HORVÁTH Zsolt

A metasztatikus melanoma malignum kezelésében az elmúlt néhány évben számos új gyógyszert (ipilimumab, vemurafenib, dabrafenib, nivolumab, pembrolizumab, trametinib, cobimetinib, talimogene laherparepvec) törzskönyveztek az Európai Unióban. 2011-ben az ipilimumab volt az első olyan új készítmény, mely bizonyítottan meghosszabbította az előrehaladott, irreszekábilis III. stádiumban vagy metasztatikus melanomában szenvedő betegek teljes túlélését.

HUN

Immunonkológia

2018. SZEPTEMBER 20.

Az ANTI-PD-1-kezelés hatásossága és az életkor közötti kapcsolat

A citotoxikus T-lymphocyta-asszociált protein-4 (CTLA-4) és a programozott sejthalálreceptor-1 (PD-1) ellenőrzőpont-gátló immunkezelések egyaránt hatásosak BRAF-mutáns és vad típusú melanomában, továbbá tartós betegségkontrollt eredményezhetnek. A daganaton belüli immunsejtek mennyisége és működése befolyásolja a terápiás választ.

HUN