Részletes keresés

Klinikai Onkológia

2015. MÁJUS 10.

Hogyan befolyásolják molekuláris ismereteink a vastagbélrák kezelésével kapcsolatos döntéseket?

AXEL Grothey

A vastagbélrák nem homogén betegség, hanem különféle, molekuláris szinten meghatározható alcsoportokból áll. Az NCCN és az ESMO ajánlásai rámutatnak a RAS- és a BRAF-mutációk előzetes molekuláris vizsgálatának fontosságára a kezeléssel kapcsolatos döntésekben azoknál a betegeknél, akiknél kemoterápia és célzott szerek kombinációjával történő kezelést mérlegelnek. A molekuláris módosulások jellemzőinek és következményeinek alaposabb megismerése lehetővé fogja tenni a klinikai vizsgálatok következő generációjának elindítását, amelyek már nem a nagyméretű, nem szelektált betegcsoportok empirikus randomizálását követik, hanem a betegek előre meghatározott alcsoportjaiban végzett, specifi kus beavatkozásokat tanulmányoznak.

HUN 2015;2(02)

Klinikai Onkológia

2015. FEBRUÁR 10.

Az agydaganatok molekuláris diagnosztikája

REINIGER Lilla, HANZÉLY Zoltán, BÁLINT Katalin, TURÁNYI Eszter

Az elmúlt években nagy előrelépések történtek az agydaganatok molekuláris hátterének megértésében. A genetikai háttér feltérképezése új antitestek megjelenéséhez is vezetett, amelyek lehetővé teszik a molekuláris alcsoportok immunhisztokémiai azonosítását. A molekuláris szintű információk nagy valószínűséggel beépülnek a következő WHO klasszifi kációba, de a klinikai gyakorlat már most sok centrumban alkalmazza a genetikai/epigenetikai vizsgálatok eredményét a diagnózis és a terápiás döntések területén. A felnőttkori diffúz gliomák esetében az IDH, ATRX és 1p/19q kodeléció kimutatása segít azonosítani azokat az alcsoportokat, amelyek jobban korrelálnak a prognózissal és a várható terápiás válasszal, mint a hagyományos szövettanra épülő diagnózis. A gyermekdaganatok között a KIAA1549-BRAF fúziós gén a pilocytás astrocytomák jellegzetessége, míg a diffúz gliomákban a felnőtt astrocytomáktól, illetve oligodendrogliomáktól eltérően sem IDH, sem 1p/19q kodeléció jellemzően nem fi gyelhető meg. Felnőttekben nem gyakori, de a gyermekkori középvonali malignus gliomákban a Histon H3.3 fehérje mutációi patognomikusak. Medulloblastomákban is leírtak molekuláris alcsoportokat, és az ezekhez kapcsolódó antitestekkel a jelpálya-specifi kus kockázati besorolás ott is elérhető, ahol nincs mód molekuláris tesztekre. A genetikai és epigenetikai változások meghatározzák egyes daganatok biológiai viselkedését, ezeknek az információknak az integrálása a neuropatológiai gyakorlatba szükségszerű ahhoz, hogy a betegek a lehető legjobb ellátásban részesüljenek.

HUN 2015;2(01)

Klinikai Onkológia

2014. SZEPTEMBER 10.

A metasztatikus melanoma gyógyszeres kezelése

OLÁH Judit, GYULAI Rolland

A bőr melanomája alapvetően a jól kezelhető daganatok közé tartozik; ha korai stádiumban felfedezik és szakszerűen eltávolítják, ritkán terjed át más szervekre. Bár az esetek túlnyomó többségében a primer tumor szabad szemmel látható, mégis sok olyan beteg van, aki későn kerül megfelelő szakellátásra. Zömmel a betegek tájékozatlanságából eredő késlekedés az oka, hogy évente 300-400 beteget kezelünk áttétes melanomával hazánkban. A metasztatikus melanoma azonban manapság sem gyógyítható. A molekuláris genetikai kutatások eredményeképpen viszont forradalmi változásoknak lehetünk szemtanúi a melanomás betegek kezelésében. Napjainkban a klasszikus patológiai prognosztikai faktorok mellett a daganatokban kimutatható molekuláris eltérések (BRAF-, NRAS-, c-KIT-mutáció) ismerete is szükséges az egyénre szabott daganatellenes kezelés meghatározásában. A molekuláris célpontokat felhasználva a MAPK jelátviteli út egyes pontjainak gátlásával (BRAF- és MEK-gátlószerek) látványos javulást értek el a metasztatikus melanomában szenvedő betegeknél. Az immunrendszer ellenőrző pontjainak működését befolyásoló új gyógyszerek (CTLA4- és PD-1/PD-1L antitestek) soha nem látott hatékonysággal képesek megváltoztatni a melanomás betegek túlélési esélyeit. A közlemény azokat a legújabb kezelési lehetőségeket és a gyakorlat szempontjából legfontosabb eredményeket összegzi, melyek mérföldkőnek tekinthetők a melanomás betegek jövőbeni ellátásában.

HUN 2014;1(03)

Hírvilág

2012. JÚLIUS 30.

RAC1 mutáció melanómában

A melanoma kialakulásához köthető génváltozatot azonosítottak

HUN

Hírvilág

2012. MÁJUS 10.

Genetikai változások a melanoma hátterében

Új a nap alatt: génmutáció is hozzájárul a melanóma kialakulásához

HUN

Lege Artis Medicinae

2012. JANUÁR 20.

A pajzsmirigydaganatok genetikai háttere

HALÁSZLAKI Csaba, LAKATOS Péter, KÓSA P. János, BALLA Bernadett, JÁRAY Balázs, TAKÁCS István

A molekuláris genetika ma már sok kórkép esetében nélkülözhetetlen diagnosztikai eszköz. A leggyakoribb pajzsmirigytumorokban kimutathatók olyan genetikai eltérések, amelyek a jövőben esetleg felhasználhatóak lehetnek a diagnosztikában.

HUN 2012;22(01)

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Egy új gyógyszer lassítja a melanoma malignum terjedését

Egy új gyógyszert teszteltek a Marsden Királyi Kórház munkatársai, mely lassítja a melanoma malignum terjedését, miáltal megnöveli a betegek élettartamát.

HUN