Vizsgálat célja: A hazai foglalkozás-egészségügyi szakápolás kezdetének és történetének kutatása, a napjainkra már feledésbe merült gyárgondozónői intézményrendszer kialakulásának bemutatása. Anyag és módszer: Az 1840 és 1950 közötti időszakban keletkezett szakirodalmi források és joganyagok szisztematikus kigyűjtése és feldolgozása. Az államosítás előtt működött gyárak, vállalatok, illetve a leányiskolák fennmaradt levelezéseinek, beszámolóinak vizsgálata. A vizsgált kérdéskörök a következők voltak: a gyárgondozónői munkakört betöltők kiválasztásának szempontrendszere, képzettségük, feladataik és megbecsültségük. Eredmények: Megállapítást nyert, hogy a gyárgondozónők jellemzően nem a munkásnők közül kerültek kiválasztásra. Az első gyárgondozónői tanfolyam 1933-ban indult Budapesten. Tíz év alatt 150 fő végezte el a kétéves, nappali rendszerű, középiskolai végzettségre épülő tanfolyamot. A képzésben résztvevőknek szigorú felvételi követelményeknek kellett megfelelniük. A tanfolyamon a hallgatók egészségügyi-, szociális-, jogi- és kulturális ismereteket tanultak a kor neves szakembereitől. A gyárgondozónők tevékenységüket alapvetően két helyszínen végezték: a gyáron belül és azon kívül. A végzett gyárgondozónők anyagi-, szakmai- és társadalmi megbecsültsége magas volt, jogaikat még kollektív szerződés is védte. Következtetések: Magyarországon a foglalkozás-egészségügyi szakápolói képzés 80 éves múltra tekinthet vissza, mely új megvilágításba helyezi a foglalkozás-egészségügyi szakápolás születéséről szóló eddigi elméleteket.

A kutatásmódszertani cikksorozat első (Papp, 2013) és második része (Pakai & Kívés, 2013) összefoglalta azokat a lépéseket, amelyek elvezetnek bennünket addig a pontig, hogy rendelkezésre áll már a megfelelő szintű és nagyságú adathalmaz, a minta.

Vizsgálat célja: A vizsgálat célja volt feltárni, hogy az elmúlt években történt egészségügyi átszervezések kapcsán milyen változásokat kellett átélni a fekvőbeteg ellátásban dolgozó ápolóknak. Anyag és módszer: A keresztmetszeti vizsgálat saját szerkesztésű, önkitöltős kérdőívvel történt, mely az ország hat oktatókórházában, fekvőbeteg ellátásban, teljes munkaidőben dolgozó ápolókat vizsgálta 2010. október - december hónapokban. Eredmények: Az egészségügyi átalakulás során számtalan negatív eseménnyel, valamint a bizonytalanság érzésével kellett szembe nézni az ápolóknak, ami hatással van az egészségi állapotuk önértékelésére is. Jelentős az áthelyezéstől, jövedelem-csökkenéstől, a munkahely elveszítésétől való félelem, valamint romlott a lelki állapot és a munkahelyen belüli kommunikáció is. A bizonytalanságot vizsgáló hat kérdés egy előrelépési és egy munkahelyi környezet által okozott bizonytalansági alskálára osztható. A válaszadók jelentős támogatást várnak munkáltatójuktól, főképpen anyagi téren. Következtetések: Az egészségügy átalakulása az ápolók körében bizonytalanságot eredményező tényezőként volt érzékelhető.

Az elhízás minden korosztályt érintő probléma. A WHO 1998-ban a kövérséget betegséggé nyilvánította. Magyarországon a kövérség gyakorisága 2004-ben 17 éves korra 7%-ot ért el. A gyermekkorban meglévő elhízás a felnőttkori megbetegedések egyik fő okozója. Megelőzésében fontos szerepet játszik az egészséges táplálkozás és a testmozgás is. Az egészségfejlesztésben ezt a két fő területet kell megcéloznunk, hogy eredményeket érhessünk el a megelőzés területén.