Nővér

Az ápolói beszélgetésvezetés trendjei

PAPP László, NAGY Erika

2010. DECEMBER 10.

Nővér - 2010;23(06)

A vizsgálat célja: A szerzők a vizsgálatunk során az ápolóhallgatók beszélgetésvezetési jellegzetességeit mérték fel. Céljuk volt annak elemzése, hogy a beszélgetésvezetés milyen mértékben felel meg a kliensközpontú ellátás kritériumainak. Vizsgálati módszerek és minta: A triangulációs módszerrel végzett, keresztmetszeti kutatás mintáját lehetőségfüggő módszerrel választották ki az SZTE ETSZK Ápoló szakának III. évfolyamos hallgatói közül. A mintát 55 nappali és levelező tagozatos ápolóhallgató alkotta. Az adatgyűjtéshez a Helembai által kidolgozott Csapdakeresés módszerét alkalmazták. Az adatok elemzésére qualitatív és quantitatív módszerek kombinációját használták. Eredmények: Eredményeik a vizsgált beszélgetések ápolódomináltságára utaltak. A kommunikáció során az ápolók önmagukat elsősorban kognitív, a beteget affektív jellegű közlésekkel jellemezték. Az ápolók helyesen ismerték fel a kliensvezetés elveinek fontosságát, melyet a kooperatív vezetési stílusra történő törekvés jelez. Következtetések: Eredményeik alapján a kliensközpontúság elve nem valósul meg maradéktalanul a mindennapos ápolási gyakorlat interakcióiban, melyben szerepet játszik az ápolásban aktuálisan is tetten érhető biomedikális szemléletű, feladatközpontú, paternalista felfogás.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Nővér

Tudományos közlések az egészségtudományban

BETLEHEM József, BONCZ Imre, OLÁH András

A szakmai problémák tudományos igényű feldolgozása és a szakmai közéletben való közreadása növekvő elvárás az egészségtudományi szakemberekkel szemben. A felsőfokú végzettségű szakembereknek nemcsak képesnek kell lenniük a tudományos közlemények olvasására, hanem maguknak is szükséges ilyen típusú vizsgálatokat végezni és azt közölni. Jelen közlemény célja, hogy bemutassa az orvosegészségtudományi közlések történeti előzményeit, a közlés fejlődésének állomásait és a napjainkban tapasztalható szakmai közlések tendenciáit. A szerzők szakirodalmi áttekintés segítségével összefoglalják a mai publikációs műfaji sajátosságok főbb formáit és utalást tesznek azok egészségtudományi közlésekben való alkalmazhatóságára is. Az írásos közlések mellett kitérnek az előadás és a poszter készítés jellegzetességeire, azzal a céllal, hogy elősegítsék a tudományosan feldolgozott egészségügyi gyakorlati problémák hazai és nemzetközi megjelenítését. Kulcsszavak: tudományos közlés, egészségtudomány, absztrakt készítés

Nővér

A szimulátoros oktatás módszertana

CSÓKA Mária, VINGENDER István

A szimulátoros oktatási módszer előnye, hogy amíg korábban csak az egyes vizsgálatok, beavatkozások menetét tudták gyakorolni a hallgatók a demonstrációs eszközökön, a szimulátor segítségével a beavatkozások hatásait is figyelemmel kísérhetik. A szimulációs kurzus célkitűzéseinél abból indultak ki, hogy az egészségügyi hivatás gyakorlása általában nem azt kívánja meg, hogy szóban vagy írásban mondják el a hallgatók, amit tudnak, hanem azt, hogy a betegellátás során alkalmazni is tudják ismereteiket különböző helyzetekben, különféle feladatok, problémák megoldásában. A szimulációs gyakorlatokon olyan szituációkban találják magukat, melyekben valós fiziológiás és kóros állapotokat szimulálva, lehetőséget kapnak a teljes emberi szervezet normális és kóros működésének megfi gyelésére, részesei lehetnek az egész ellátásnak, és folyamatos interakciók segítségével szakmai kompetenciáik fejlődhetnek. A szerzők a klinikai szimuláció oktatási célú felhasználási lehetőségeiről adnak rövid áttekintést bemutatva azt is, hogy a páciens szimulátorra épülő gyakorlótermi programokat miként illesztették be a különböző szakok tantervébe, hogyan lehet felváltani a hagyományos tanárközpontú ismeretadást egy nyitott, multimédiás tanulási környezetben zajló probléma-alapú oktatással. Rendszerezik a tanulástanítás módszereit, és konkrét példán keresztül mutatják be, hogy milyen célkompetenciák érhetők el a problémaorientált tanítási módszerekkel.

Nővér

Gratulálunk!

Batthyány-Strattmann László születésének 140. évfordulója alkalmából a nemzeti erőforrás miniszter és az egészségügyért felelős államtitkár 2010. október 28-án szakmai elismeréseket adományozott.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

Advanced Practice Nurse (APN) MSc képzés bevezetése Magyarországon

OLÁH András, MÁTÉ Orsolya, BETLEHEM József, FULLÉR Noémi

Magyarországon a főiskolai szintű ápolóképzés (BSc) megkezdése 1989-ben - majd az egyetemi szintű (MSc) ápolóképzés elindítása 2000-ben - indokolt, hiánypótló, a nemzetközi tendenciáknak megfelelő fejlesztés volt. Ugyanakkor az ápolóképzés felsőoktatási szintre emelését mind a mai napig nem követte a szakápoló képzés szerkezetének ezen szempontot is figyelembe vevő átalakítása, így a szakápoló képzések teljes köre mind a mai napig középfokú szinten zajlik. Nem történt meg továbbá az ápolói kompetenciakör (hatáskör) képzési szintenként differenciált meghatározása sem. Ezen okok jelentős mértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy a BSc ápolóképzés hallgatói létszáma drasztikusan csökkenő tendenciát mutat és a végzettek körében jelentős mértékű a pályaelhagyás mértéke is. Az egészségügy területén az ápolókkal kapcsolatos ezen problémákon túlmenően jelentős kihívást jelent az ápolói migráció, az egészségügyi ellátás növekvő költsége, az elöregedő társadalom, az egyes területekre mindinkább jellemző orvoshiány, valamint a diagnosztikai és terápiás eszközök alkalmazásához szükséges speciális ismeretek körének bővülése az ápolók vonatkozásában. Számos szakirodalmi példa támasztja alá ugyanakkor azt, hogy a megfelelően képzett BSc/MSc végzettséggel és kibővített kompetenciakörrel rendelkező ápolók alkalmazása mellett csökken az orvoshiány és a várakozási idő, valamint az ellátás költsége, csökken a halálozás, javul a betegek elégedettsége, illetve a kibővített feladatkörökkel/felelősségi körökkel párhuzamosan csökken a pályaelhagyás és a külföldi munkavállalás mértéke az ápolók körében. Mindezekből adódóan indokolt a BSc/MSc végzettségű ápolók felsőoktatási keretek közötti szakápoló képzésének és kiterjesztett hatáskörének megteremtése Magyarországon is, összhangban a nemzetközi gyakorlattal. Jelen közlemény szerzői a hazai bevezetés kereteire vonatkozó javaslatukat foglalják össze.

Nővér

Az ápoló gyakorlati szerepe a szepszis korai felismerésében és kezelésében

TÓTH Zoltánné

A vizsgálat célja: A kutatás célja a szepszis kórállapot kategorizálásának részletes elemzése, valamint az erre vonatkozó diagnosztikai nehézségek feltárása. A vizsgálat kiterjed az ellátás során végzett diagnosztikai és monitorizálási módszertan ápolói kompetenciába tartozó elemeire, ezen belül is a triage jelentőségére. Vizsgálati módszer és minta: A kutatómunka felmérése egy fővárosi, III. progresszivitás szintű sürgősségi betegellátó-osztályon készült, kiemelve egy betegségcsoportot, a szepszist. Az osztály 2013-as adatforgalma alapján 81 szepszissel kezelt beteg került kiválasztásra. A kutatás módszere dokumentum elemzésen alapszik, melynek során adatgyűjtésre került sor. Ezzel párhuzamosan a kutatás további része az osztályon dolgozó, különböző végzettségű ápolók kompetenciájának vizsgálata, akik a triage tevékenységet végezték a betegellátás folyamatában. Az összesített eredmények értékelése SPSS 14.0 programmal készült. Eredmények: Az adatokból kiderül, hogy a szeptikus betegek ellátása során az ápolók által végzett triage tevékenységet a gyakorlati tapasztalat és a végzettség nem befolyásolja. Az osztályon ellátott betegek több mint a fele nem kapott helyes besorolást, így a terápiát sem kezdődött el időben. Következtetések: A sürgősségi osztályon dolgozó ápolók triage osztályozási rendszer ismeretei hiányosak, ezért az ott dolgozó minden ápoló részére biztosítani kell a triage ismeretek bővítését, illetve akiknek nincs ismerete a triage rendszerről azoknak a megszerzését, mint elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítását.

Nővér

Ápolási nehézségek eltérő kultúrájú páciensek kezelése során

ČERVENÝ Martin, KILÍKOVÁ Mária

A vizsgálat célja: Felmérni, hogy milyen ápolási akadályokba ütköznek a magyar ápolók az eltérő kultúrájú páciensek ellátása során. Anyag és módszer: Anonim online kérdőív az ápolási akadályok szubjektív vizsgálatára. Eredmények: Kutatási mintaként 122 válaszadó volt. Bizonyos kérdéseket csak az arra alkalmas 111 válaszadó töltötte ki. A vizsgálatból kiderült, hogy a válaszadók 56,76%-a (63 fő) még most is jelentős akadályként tekint a kommunikációra. Ezen kívül az ápolói ellátás során jelentősen nyilvánul meg az eltérő kultúrájú páciensek bizalmatlansága az ápolói személyzettel szemben. Következtetések: A magyar ápolók oktatásában növelni kell az idegen nyelvek oktatási óraszámát, vizsgálatokat és prezentációkat kell készíteni a multikulturális ápolástudomány területén, a gyakorlatban dolgozó ápolók számára kommunikációs tréningeket kell szervezni, illetve képzéseket kell nyújtani.

Nővér

A transzkulturális ápolás jelentősége a hazai egészségügyi ellátásban

BALOGH Zoltán

A betegellátási rendszerben történt változások új kihívásokat jelentenek napjaink ápolói számára a világ valamennyi országában. A globalizáció az egészségügyben is mind inkább tapasztalható.

Nővér

Ahogy elkezdődött… (Ápolástörténetünk egy kis szelete, amelyről már csak a kevéske, megsárgult dokumentum mesél…) 1. rész

SÖVÉNYI Ferencné, PERKÓ Magdolna, FEDINECZNÉ Vittay Katalin

A cikk a magyar ápolásügy történetének fehér foltjait dolgozza fel, levéltári kutatómunka eredményei alapján. Bemutatja a magyar ápolásügy helyzetét a 20. század első felében, amikor az ápolás és az ápolóképzés központi kérdéssé vált, és a rendi ápolás mellett megjelentek a világi ápolás szervezetei is. Bemutat több ápolói szervezetet, amelyek az ápolás tarthatatlan helyzetének megoldását tűzték ki célul, és fő törekvésük az ápolói karnak az őt önfeláldozó hivatásánál fogva megillető helyre emelése volt. Ennek eszközei közé tartozott a szakképzettség megszerzésének biztosítása, szaksajtó működtetése és az ápolói érdekvédelem. Kiemelkedő szerepet játszott ebben az 1902-ben önszerveződéssel alakult Magyarországi Betegápolók és Ápolónők Országos Egyesülete, és annak elnöke, Mihalicza József, a magyar világi ápolás történetének méltánytalanul elfeledett alakja. A cikk megemlíti a magyar ápolásügy több elhivatott alakját is, akiknek tevékenysége eredményeképpen 1933-tól a politika beavatkozásáig képviselte a magyar ápolókat ápolói szervezet az Ápolók Nemzetközi Tanácsában (ICN).