Nővér

A szakdolgozói társadalmat járványszerűen megfertőző kór neve: kiégés

IRINYI Tamás, NÉMETH Anikó

2012. OKTÓBER 20.

Nővér - 2012;25(05)

Vizsgálat célja: Felmérni, hogy a Csongrád megyei egészségügyi szakdolgozók kiégettségének mértéke hogyan változott a 2008-as felméréshez képest, hogyan függ össze a saját egészség megítélésével, a pszichoszomatikus tünetek előfordulásával, a pályaelhagyási szándékkal, és a munkahely elveszítésétől való félelem szintjével. Anyag és módszer: A keresztmetszeti vizsgálat saját szerkesztésű, önkitöltős kérdőívvel történt, melyet a MESZK Csongrád megyében regisztrált tagjai kaptak kézhez. Eredmények: A kiégésben szenvedők aránya emelkedett 2008-hoz képest, és összefüggést mutat a testi egészséggel (p<0,000), a pályaelhagyási szándékkal (p<0,000) és a munka elveszítésétől való félelemmel (p<0,000). Főleg a pályakezdő ápolók esetén figyelhető meg jelentős emelkedés. Következtetések: A kiégés elleni tréningnek a pályakezdők esetében is létjogosultsága lehet, hiszen így a pályaelhagyás is megelőzhető lenne.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Nővér

Kongresszusi beszámoló V. Nemzetközi FOHNEU Kongresszus

HIRDI Henriett Éva, TÉGLÁSYNÉ Bácsi Mária

A kongresszust három-ötévente hívják össze, témáját a Foglalkozás-egészségügyi Ápolók Európai Szövetsége határozza meg. Korábbi években Brüsszel (1997), Strasbourg (2000), Helsinki (2003) és London (2007) adott otthont a konferenciának.

Nővér

Referáló laptól a tudományos igényű folyóiratig: A NŐVÉR serdülőkora és felnőtté válása (1993-2004)

FEDINECZNÉ VITTAY Katalin

A NŐVÉR folyóirat 25 éves jubileuma alkalmából készült írásában a szerző visszatekint a lap életének arra az évtizedére, amikor főszerkesztőként részt vett Magyarország egyetlen ápolástudományi folyóirata alakításában. Időrendi sorrendben mutatja be azokat a lépéseket, amelyek révén a lap referáló kiadványból szakmai bírálaton átesett, angol nyelvű összefoglalókkal készült tudományos közleményeket publikáló, a nemzetközi ápolástudományi adatbázisban is referált szakfolyóirattá vált.

Nővér

Gyermekápolók vélekedései a gyermekekkel és a szülővel való együttműködésről a kórházban; az együttműködést befolyásoló tényezők

MIKLÓSI Mónika, GALAMBOSI Elvira, PERCZEL FORINTOS Dóra

A vizsgálat célja: Gyermekápolók vélekedéseinek vizsgálata a gyermekkel és a szülővel való együttműködésről, valamint az együttműködés háttértényezőinek elemzése. Vizsgálati módszerek és minta: Tervezett műtéti beavatkozás miatt felvételre kerülő gyermekek szülei (n=91) a hospitalizációt megelőzően egy kérdőívet töltöttek ki, amelyben demográfiai, szocioökonómiai adatokra, a gyermek és a szülő mentális egészségére kérdeztünk rá. A kórházi tartózkodás során a gyermekápoló megbecsülte, hogy milyennek találta a szülővel és a gyermekkel való együttműködését (n=131). Eredmények: Az ápolók szignifikánsan jobbnak ítélték együttműködésüket a szülővel, mint a gyermekkel. A szülővel való együttműködést befolyásolta a gyermek neme, életkora, a szülő iskolai végzettsége, a családszerkezet, a kórházi tartózkodás hossza. A gyermekkel való együttműködés megítélése összefüggést mutatott a gyermek életkorával, valamint a gyermek proszociális magatartásával. Következtetések: A gyermekkel és a szülővel való együttműködés megítélését elsősorban demográfiai és szocioökonómiai változók befolyásolják. Ezen tényezők azonosításával sikeresebben készíthetjük fel a gyermekápolókat a szülővel és a gyermekkel való együttműködés problémáinak megoldására.

Nővér

Elhunyt Madeleine Leininger

PAPP Katalin

2012. augusztus 10-én Omahában, lakóhelyén elhunyt Dr. Madeleine Leininger professzor asszony, ápolásteoretikus. Ő alapította a transzkulturális ápolást, az ápolástudomány egyik korai képviselője, és a Nemzetközi Humán Gondozási Egyesület alapítójaként is őt tiszteli a világ.

Nővér

Határon túl: Ápolói munka egy svéd „kis” kórházban

FUCHS Rita

A szerző jelenleg Svédország Örebro megyéjében él és dolgozik, mint diplomás ápoló. Svédországban több kompetenciával rendelkezik, ezáltal alkalmazhatja mindazt az elméleti és gyakorlati tudást, melyet a főiskolai tanulmányai során elsajátított. Bizonyos feladatok elvégzéséhez nem kell az orvos írásbeli felhatalmazása, az ápolók a kompetenciájuknak és a protokollban lefektetett szabályok szerint járnak el. Egy kis betekintést kíván nyújtani az ápolók mindennapi munkájába az alkalmazott dokumentációk ismertetésével, röviden felvázolva a képzési rendszert, illetve az ápolók hatáskörét.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Az Oldenburg Kiégés Kérdôív és rövidített változatának összehasonlító elemzése

ÁDÁM Szilvia, DOMBRÁDI Viktor, MÉSZÁROS Veronika, BÁNYAI Gábor, NISTOR Anikó, BÍRÓ Klára

Háttér – A kiégés prevalenciájának meghatározására a humán szolgáltatószektorban dolgozók körében egyre gyakrabban használják az Oldenburg Kiégés Kérdôív két változatát, melyek a mérvadó Maslach Kiégés Kérdôív tartalmi és elméleti korlátait hivatottak áthidalni. Magyar­országon nincsenek adataink sem a Mini-Oldenburg Kiégés Kérdôív, sem az Oldenburg Kiégés Kérdôív strukturális validitásáról. Cél – Az Oldenburg Kiégés Kérdôív és a Mini-Olden­burg Kiégés Kérdôív strukturális validálásának tesztelése ma­gyar mintán. Módszer – Keresztmetszeti felmérésekben 564 fô vett részt (196 egészségügyi dolgozó, 104 ápoló és 264 klinikai orvos). A mérôeszközök konstruktumvaliditásának vizsgálatára megerôsítô faktorelemzést, reliabilitásának vizsgálatára pedig belsôkonzisztencia-elemzést (Cronbach-α) használtunk. Eredmények – A Mini-Oldenburg Kiégés Kérdôív és az Oldenburg Kiégés Kérdôív rövidített változatának struktú­rája megerôsítette az eredeti kétdimenziós struktúrát (kimerülés, kiábrándultság). A Cronbach-α mutató alá­támasztotta a mérôeszközök megbízhatóságát. Kiégés a résztvevôk jelentôs részét jellemezte mindegyik rész­min­tában. A kimerülés dimenzióba tartozó vizsgálati személyek prevalenciája minden mintarészben 54,5% felett volt, valamint különösen magas volt a kiábrándultság dimen­zió­ban magas pontszámot elért orvosok aránya (92%). Következtetések – Eredményeink elsôsorban a Mini-Olden­burg Kiégés Kérdôív magyar változatának validitását és reliabilitását támasztják alá a kiégés mérésében klinikai orvosok és egészségügyi szakdolgozók körében.

Lege Artis Medicinae

A kiégés jelensége a kutatási eredmények tükrében

KOVÁCS Mariann

Nemzetközi viszonylatban a segítő foglalkozású szakemberek kiégésének óriási szakirodalma van. Magyar nyelven különösen a legátfogóbb tanulmány ebben a témakörben Fekete Sándor pszichiáter tizenöt évvel ezelőtt született írása. Az elmúlt tizenöt évben az egészségpszichológiai, a magatartás-tudományi, az egészségszociológiai és az életminőség-vizsgálatok, valamint a munkastressz egészségkárosító hatása egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a tudományos és a közéletben. A tanulmány első részében a kiégés fogalom határainak tisztázása, kialakulása, folyamata, mérése, kezelésének fő irányai kerülnek bemutatásra, a második részben pedig a kiégéskutatás harminc évének történetét ismerteti a szerző, különös tekintettel a legújabb nemzetközi és hazai kutatásokra, a kutatási trendek változásaira.

Nővér

Munkahelyi bizonytalanság hatása a kiégésre és az egészségre ápolók körében

NÉMETH Anikó, LANTOS Katalin, BÁRSONYNÉ KIS Klára

Vizsgálat célja: Feltárni, hogy a munkahelyi bizonytalanság miként befolyásolja a kiégettség, a pszichoszomatikus tünetek és az egészségi állapot megítélésének mértékét. Vizsgálati módszer és minta: Keresztmetszeti vizsgálat, melyet a szerzők saját szerkesztésű önkitöltős kérdőívvel végeztek a Mátrai Gyógyintézet dolgozói körében 2013-2014-ben. 29 ápoló válasza lett elemezve. Eredmények: Minél nagyobb a munkahelyen érzett bizonytalanság, annál nagyobb mértékű a kiégés (p=0,038; r=0,387). A burnout összefügg a saját egészségi állapot rossz megítélésével (p<0,001; r=-0,650) és a pszichoszomatikus tünetek megjelenésével is (p=0,003; r=0,530). Leggyakrabban hát és derékfájás, gyengeség és fáradtság, fejfájás és alvási problémák fordultak elő pszichoszomatikus tünetként. Következtetések: A bizonytalanság egyedül a kiégés mértékét befolyásolja, a többi vizsgált változóra nincs kimutatható hatással.

Nővér

A munkával és élettel való elégedettség összehasonlító elemzése magyar és német műtő asszisztensek körében

MÁTÉ Szilvia, PHIL. TIGGES-LIMMER Katharina, PUSZTAFALVI Henriette

A vizsgálat célja: A szerzők célja volt felmérni és összehasonlítani magyar és német műtő asszisztensek /műtősnők, műtőssegédek/ körében, hogy a munkahelyi problémák, stressz, a munkahelyi elismerés, siker, a társas támogatás miként befolyásolják a munkával és élettel való elégedettséget valamint, hogy miként viszonyulnak a dolgozók a munkához, mennyire veszélyezteti őket a kiégés. Anyag és módszer: A számítógépes anonim adatfelvétel 2015 októberében történt az AVEM /Arbeitsbezogene Verhaltens-und Erlebensmuster/ és egy saját szerkesztésű szocio-demográfiai kérdőív alkalmazásával magyar és németországi klinikákon dolgozó műtő asszisztensek körében. Eredmények: A két vizsgált csoportban a dolgozók eltérően ítélik meg a stresszhelyzeteket és a munkahelyi problémákat. A munkával való elégedettség egyformán fontos minkét csoportban, azonban a magyar dolgozók élettel való elégedettségét nagyobb mértékben befolyásolja. A magyar asszisztensek a stresszhelyzetekre hatékonyabb megoldást találnak, kevésbé veszélyeztetettek a kiégésre. A társas támogatás megléte mindkét csoportban pozitívan hat a munkahelyi problémák leküzdésében. Következtetések: Az asszisztensek munkaelégedettsége hatással van az élettel való elégedettségükre. A munka és a magánélet különválasztásának képessége valamint a munkahelyi stressz kezelése eltérő a vizsgált asszisztensek körében. A munkával való elégedettség munkahelyi egészségfejlesztési programokkal javítható, növelhető.

Nővér

Hospice ellátásban és onkológián dolgozó ápolók halálhoz való viszonya, pszichoszomatikus és lelki állapota

NAGY Rebeka, NÉMETH Anikó

A vizsgálat célja: Felmérni az onkológiai és otthoni hospice ellátásban dolgozó ápolók halálfélelmét, halálhoz való viszonyulását, a munkahelyi halálesetek feldolgozásának módját, valamint a kiégés és a pszichoszomatikus tünetek súlyosságát. Vizsgálati módszer és minta: Az online és nyomtatott kérdőíves, kontrollcsoportos adatfelvétel 2015. július-augusztus hónapokban történt egy saját szerkesztésű kérdőívvel (N=116). Az adatelemzés SPSS 19.0 programmal, Khi2-, független kétmintás T-próbával, Spearman-féle rangkorrelációval, variancia analízissel történt (p<0,05). Eredmények: A daganatos betegeket ellátó ápolókra a kissé pozitívabb halálhoz való viszonyulás jellemző, jelentős (p=0,034) a pozitív dolgok számbavétele betegük halála esetén, és esetmegbeszélő csoportokat is gyakrabban tartanak (p=0,017), mint más osztályon dolgozó ápolók. Az utóbbi csoportban gyakoribb a pszichoszomatikus tünetek megjelenése (p=0,032). Az összesített halálfélelem skálán nincs jelentős különbség (p=0,234) a csoportok átlagai között. A halálfélelem jelentős hatást gyakorol a pszichoszomatikus tünetek előfordulására (p=0,011), a kiégés mértékére (p=0,001). Következtetések: A halálfélelem nem mutat szignifikáns eltérést a daganatos betegeket ápolók és a más osztályon dolgozó ápolók körében.